NÉMETORSZÁG - Jürgen Kohler is elköszönt

Úgy tűnik, ez a hét a búcsúzásokról marad emlékezetes a világfutballban. Hétfőn Zvonimir Boban, a horvát labdarúgás egyik legnagyobb alakja köszönt el kedvenc sportágától, szombaton pedig a közelmúlt német futballjának egyik kiemelkedő egyénisége, Jürgen Kohler tette meg ugyanezt. A védő már az elmúlt idény végén felhagyott a játékkal, ám klubja – ahogyan a bekk fogalmazott, az "utolsó szerelme” –, a Borussia Dortmund október 12-re szervezett neki egy igazi búcsúmeccset is, méghozzá egy All Star-csapat ellen. A Westfalen-stadionba több mint ötvenezer néző látogatott ki, és olyan sztárokat láthatott viszont a gyepen, mint Rudi Völler, Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann vagy Klaus Augenthaler, a hírességek csapatának kispadján pedig Kohler három exedzője, Franz Beckenbauer, Udo Lattek és Klaus Schlappner ült.
Tizenkilenc évvel ezelőtt feltehetőleg csak kevesen gondoltak arra, hogy a Bundesligában akkor bemutatkozó ifjoncot egyszer majd a világ egyik legjobb emberfogójaként emlegetik. Az akkor éppen a Waldhof Mannheimet erősítő Kohler a Kaiserslautern ellen debütált a Bundesligában. Schlappner mester az utolsó két percre küldte be őt, és ezen rövid idő alatt egyszer "sikerült” kötényt kapnia. "Nagyon kínos volt, tűzvörös lettem. Szerencsére Schlappnert mindez nem érdekelte, bízott bennem, őt tekinthetem az igazi felfedezőmnek” – emlékezett vissza a kezdetekre Kohler.
A válogatottban 1986 szeptemberében, Dánia ellen mutatkozott be, és a Nationalelfben lejátszott első néhány meccsén olyan riválisokkal szemben kellett megállnia a helyét, mint Preben Elkjaer-Larsen, Alessandro Altobelli és Gary Lineker. Egy évvel később német átigazolási csúcstartó lett (védőért előtte nem fizettek ekkora összeget), miután 2.3 millió márkáért Kölnbe tette át a székhelyét, ahol találkozott talán legkedvesebb edzőjével, Christoph Daummal. "Nála tanultam meg a szakma igazi finomságait. Még ma is nagyon szoros baráti szálak kötnek hozzá” – mondta az utobbi időben ellentmondásos megítélésű trénerről a "Kokser” becenévre hallgató futballista.
1988-ban megtanulta, hogy minden meccsen az utolsó pillanatig figyelni kell – erre az igazságra egy bizonyos Marco van Basten nevű játékos döbbentette rá az Európa-bajnokság elődöntőjében, miután két perccel a lefújás előtt lerázta magáról, és bevágta a győztes gólt –, majd egy évvel később (újabb védőrekordot jelentő összegért, hárommillió márkáért) a Bayern München alkalmazottja lett. A bajorokkal megszerezte első német bajnoki címét, majd begyűjtötte első nemzetközi diadalát, a világbajnoki aranyérmet.
Az akkorra már a világklasszisok közé emelkedő hátvéd 1991-ben állt be a légiósok közé: a kor divatjának megfelelően Olaszországba, egészen pontosan a Juventusba igazolt. Négy évet töltött el a Serie A-ban, és a Tuttosport című napilap szerint "Jürgen Kohler volt az Olaszországban valaha játszó futballisták egyik legjobbja”. A "zebrákkal” megszerezte az első nemzetközi kupasikerét (1993, UEFA-kupa-győzelem), igaz, ehhez az időszakhoz – de nem a klubhoz! – köthető karrierje legnagyobb csalódása is. Az 1992-es Európa-bajnokságon a Nationalelf volt a toronymagas favorit, a döntőig ment is minden a maga rendje szerint, ott azonban jöttek a strandról összetrombitált dánok, és elcsenték az aranyat a németek elől.
1995-ben hazatért, és az Olaszországot elhagyó futballisták egyik felvevőpiacának (megfordult itt Julio César, Stefan Reuter és Andreas Möller is) számító Borussia Dortmundban folytatta a karrierjét. A sárga-feketéknél eltöltött évei alatt nyert két német bajnokságot, egy Bajnokok Ligáját és egy Világkupát, a válogatottal Eb-t… És amiért még emlékezetes marad ez az éra: utolsó nemzetközi kupamecscsén, a Feyenoord elleni UEFA-kupa-döntőn megkapta az első piros lapját!
Kohler azóta már átállt a másik oldalra, és a német U21-es válogatott kapitányaként gyorsan megtapasztalhatta a sötét oldalt: vezetésével a csapat 5-1-re kikapott Boszniában, márpedig ilyen súlyos vereséget U21-es német gárda korábban sohasem szenvedett el.