Porto, Belgrád vagy Graz a cél

Juhos Attila aligha gondolta volna, hogy a Ferencváros küldöttsége a sikerrel megvívott izmiti visszavágó után éppen az ő teljesítményét veszi górcső alá. Pedig így volt: a zöld-fehérek a találkozó után rögtön Isztambulba utaztak, és a mintegy nyolcvan kilométeres út közben a delegáció tagjai a televízióban közvetített FK Szarajevo–Besiktas meccset figyelték – amit a magyar játékvezető vezetett.
Persze a török élcsapat hiába nyert idegenben fölényesen (az isztambuli 2–2 után 5–0-ra), a magyarokat egy másik együttes, nevezetesen a Kocaelispor csütörtöki összecsapása foglalkoztatta. Elmondható: annak ellenére, hogy az FTC egyetlen magyar csapatként túlélte az első fordulót a vb-harmadik ország kupagyőztese ellen (sőt, kettős győzelemmel, kapott gól nélkül vette az akadályt), a játékosok cseppet sem értékelik túl a sikert – még ha az október hónap végét a nemzetközi kupában érdekeltként fájdalmasan ritkán éri meg honi résztvevő.
A csapat a csütörtök éjszakát már Isztambulban, az elegáns Eresin Hotelben töltötte, és péntek délelőtt a Galatasaray edzőközpontjában tréningezett. Azok edzettek, akik nem vagy csak néhány perc erejéig jutottak szóhoz Izmitben; akik végigjátszották a mérkőzést, azok a szálloda úszómedencéjében, szaunájában frissülhettek fel.
A 443-as szobában Garami József egy, a hazaiaktól rendelt hidegcsomagban megbújó őszibarack elfogyasztása közben vállalkozott arra, hogy értékelje a visszavágót (itt kell megjegyezni, hogy a tréner szerint a török barack íze nem hasonlítható a magyaréhoz, s még ha külsőleg ugyanúgy is néz ki, az itteni gyümölcs gyakorlatilag ehetetlen – a barack az aprólékos felszeletelés után a kukában landolt).
– Természetesen az otthon elért négy–nullás sikerünk határozta meg a második meccs taktikáját – kezdte a szakmai igazgató. – Az volt a tervünk, hogy biztonságos védekezésből indulva a pálya középső harmadában megszerzett labdával gyors ellentámadásokkal próbálunk zavart okozni. Nos, el kell ismernem, hogy a játékunkban sok volt a hiba. Egyrészt nem szereltünk megfelelően, másrészt ha lehetőség adódott megindulni a török kapu felé, gyakran pontatlanok voltunk, emiatt leginkább az ellenfél birtokolta a labdát. Így hát nem úgy alakult a mérkőzés, ahogy szerettük volna, és bizony, a találkozónak voltak olyan időszakai, amikor gólt kaphattunk volna.
– Elég arra utalni, hogy a meccs első periódusában a hazaiak egy kapufával ijesztgettek.
– Nos, ez igaz, de az egy igen érdekes akció volt. Úgy tűnt, megszerezzük a labdát, a csapat el is indult kifelé, amikor egy összecsapást követően a török játékos térdéről a kapunk felé pattant a labda, ráadásul elcsúszott a védők lába mellett, így került helyzetbe a Kocaeli támadója. Ebben csak az volt a bosszantó, hogy ha miénk a labda, hárman vagy négyen is megindulhattak volna a két védő ellen, és mi kerülhetünk gólhelyzetbe.
– Végül nem kellett sokat várni a Fradi góljára, amire, mint kiderült, nem is érkezett válasz.
– El kell ismerni, hogy jókor találtunk a kapuba, a gól visszavetette a törököket. Ha már itt tartunk: meg kell említeni Szili Attila helyzetfelismerését, pontos átadását, miként Lipcsei Péter jó ütemű beindulását és higgadt befejezését is. Ezek után már természetesen az volt a célunk, hogy minél többet tartsuk a labdát, és ha lehet, nyerjük is meg az összecsapást.
– A két mérkőzés alapján megérdemeltnek mondható a Ferencváros továbbjutása.
– Örülünk a győzelemnek, mert azért látni kellett, hogy a Kocaelispor jó játékosokból áll, és az esőtől felázott talajon az apró termetű, igencsak fürge hazai labdarúgók nagyon éltek, vagyis nem volt ez olyan könnyű párharc.
– Szót kell ejteni még Leandro esetéről is, aki ötgólos előnynél gyűjtötte be az eltiltását jelentő harmadik sárga lapot.
– Mondtam a srácoknak, hogy a labdáért folyó küzdelemben keménynek, határozottnak kell lennünk, különben elsodornak, elsöpörnek minket a törökök. Leandro esetét a rutintalansággal magyarázom, talán túlzottan akart. Hozzáteszem: nem a sárga lapok miatt volt csere csütörtökön, hanem, mert az utóbbi időben nem igazán megy neki a játék. Ráadásul a helyére kerülő Szili Attila Győrött egy szép góllal, itt pedig egy remek gólpasszal mutatta, hogy ő is bevethető. Ha már itt tartunk: butaság volt Kriston Attila sárga lapja is, a bíró mutatta neki, melyik oldalon hagyja el a pályát, ő mégis elindult a másik irányba. Kár ezekért a felesleges sárga lapokért.
– Most már nyugodtan nézhet előre: kit szeretne kapni a következő körben?
– Tudom, hogy ez nem kívánságműsor… Azzal együtt jó lenne egy olyan gárdát kifogni, amely ellen reális esély van a sikerre. Mert bizony őszintén be kell vallani: van néhány csapat, amelylyel szemben minimális sanszunk lenne. Tapasztalatból tudom: az igazi nagycsapatokkal nagyon nehéz felvenni a versenyt. Annak idején irányíthattam a pécsi csapatot igazi sztárklubok, így a Manchester United, az akkori német bajnok VfB Stuttgart vagy éppen a Feyenoord ellen, és azok igen nehéz feladatot jelentettek. Ide, Törökországba nem szívesen térnék vissza, mert ez a csapat is jó volt, de a Besiktas vagy a Fenerbahce már európai mércével mérve is komoly erőt képvisel.
A 223-as szobában Lipcsei Péter és Dragóner Attila pihente ki a visszavágó fáradalmait, majd befutott Szili Attila is, így a mérkőzés egyetlen gólját az érintettek azonnal elemezhették is.
"Szabadrúgást kaptunk, összenéztünk, erre emlékszem, láttam, hogy engem figyelsz, és be is indultam” – mondta Szilinek Lipcsei, és Szili is úgy emlékezett: amikor észrevette, hogy a csapatkapitány megindul, érezte, hol próbál helyzetbe kerülni, és igyekezett elé paszszolni a labdát. "Kösz, Attila, nagy zsuga volt…” – zárta le az elemzést tömören, mégis kifejező módon Lipcsei.
– Az első húsz percben nagyon jöttek a törökök – idézte fel a találkozó eseményeit a gólszerző. – Igaz, ezt is vártuk, hiszen bár nagy hátrányban voltak, nem akarták feladni előre a küzdelmet, és megpróbálták megoldani a feladatot. Ha az elején gólt szereznek, akkor még jobban felpörögnek, de szerencsére nem így történt.
– Mennyiben volt hasonló a helyzet a limassolihoz? Hiszen az FTC Ciprusra is négygólos előnnyel érkezett, és bizony, ha a hazaiak kihasználják helyzeteiket, a Fradi bajba kerülhetett volna…
– Igyekeztünk tanulni abból az esetből, ezért az első pillanattól kezdve koncentráltunk. Bár a hazaiaknál volt többet a labda, a középpályások, de még a csatárok is kivették részüket a védekezésből, így lezártuk a területeket a törökök előtt.
– Gondolta, hogy a gólja ennyire visszaveti a Kocaelit?
– Reméltem… Utólag mondhatom, hogy azzal végleg eldőlt a továbbjutás kérdése, s bár később még mentek előre a házigazdák, érezni lehetett rajtuk, már annyira sem bíznak a sikerben, mint a meccs elején.
– Sorozatban harmadik gólját lőtte az UEFA-Kupában: Cipruson, majd a Kocaelispor elleni két találkozón is betalált. Meddig folytatható a jó sorozat?
– Bízom benne, hogy idén még legalább négy mérkőzésem lesz arra, hogy eredményes legyek…
Mindez futballnyelven azt jelenti, hogy a Ferencváros túljut a következő ellenfelén is – és máris elérkeztünk az ilyenkor kötelező felvetéshez: ki lenne ideális ellenfél a második fordulóban?
Nos, a zöld-fehérek – a pályán látottakkal ellentétben – e tekintetben korántsem egységesek; no, de ez legyen a legnagyobb baj. Lipcsei Péter egykori csapata, az FC Porto ellen küzdene meg legszívesebben, a fedezetben talán a szokottnál is nagyobb lenne a bizonyítási vágy, ha a sorsolás a portugál együttest rendelné az Üllői útra. Dragóner úgy vélte, még mindig van olyan csapat – ha nyilvánvalóan egyre kevesebb is –, amely ellen legalább ötvenszázalékos esélyük lenne a zöldeknek. A védő a Sturm Grazot nevezte meg, szerinte a nem túl nagy távolság miatt több ezer fradista kísérné el Ausztriába az együttest, és ragyogó hangulatú párharcot játszhatna a két csapat. Dragan Vukmir hazájába térne vissza, a légiós vágya az, hogy a jugoszláv Partizan Beograd legyen a következő ellenfél.
Szili minderre rávágta: ő akkor szintén egykori klubja, az 1860 München ellen lépne pályára.
Csakhogy van egy kis bökkenő: Szili mosolyogva tette hozzá, hogy az "oroszlánok” nem érdekeltek a kupasorozatban, de van megoldás. A "kis” München – és Szili – akkori edzője, Werner Lorant még összefuthat a magyar középpályással, hiszen ő jelenleg a Fenerbahce edzője.
No, de ez sem jó – hiszen Törökországba Garami mester nem térne viszsza jó szívvel…