Selymes Tibor ravasz gólt lőtt

A mérkőzés előtt oly jókedvű volt a két edző – Szentes Lázár, a DVSC és Csank János, a Siófok szakvezetője –, hogy a kívülálló el nem tudta képzelni, valamelyikőjük szomorkodik majd a meccs lefújását követően. Persze, mint kiderült, a döntetlen nem is adott volna nagy okot a búslakodásra, bár az iksszel inkább Csank János egyezett volna ki, Szentes Lázárnak és vele együtt csapatának a fanatikus Loki-közönség előtt hazai pályán nyerni illett volna inkább.A várható debreceni rohamokra mindenesetre jó előre felkészültek a siófokiak, és főként a középpályát megerősítve már a felezővonalnál próbálták megfékezni a Lokit. Illett is figyelniük a vendégeknek, ugyanis a hazaiak meglehetősen aktív és taktikus futballal nyitották a vasárnapi bajnokit: a labdaszerzést követően, a középen erőltetett kényszerítőzések után a szélek felé passzolták a labdát, míg középen a beadásokra jó tempóban érkezett Marius Sumudica, Bajzát Péter és Sándor Tamás.
Ez így leírva jól hangzik, ám a valóság azért mást mutatott a félidő nagy részében. Éppenséggel azt, hogy a beadások nem voltak valami pontosak…
Az első tíz percben a nagy tempózás közepette a higgadtan játszó siófokiaknak támadásvezetésre alig-alig volt lehetőségük, ám a csapat becsületére legyen mondva: nagy nyugalommal szűrte meg a DVSC támadásait. S hogy a balatoniak taktikai repertoárjában nem csupán a mindenáron való rombolás szerepelt, arra példa: ha úgy hozta a sors, akkor a sárga-kék szerelésben futballozó vendégek szó szerint egész pályán letámadták az ellenfelet, ezzel egyszersmind megtorpanásra késztetve az addig igencsak lelkesen futballozó lokistákat. Ám nem véletlen az sem, hogy a meccs első nagy helyzetét Fülöp Zoltán hagyta ki, mert ez az elhibázott ziccer már hűen tükrözte a játék addigi képét: az akarással egyik oldalon sem volt gond, ellenben a koncentráltsággal kapcsolatosan jókora hiányérzet maradt a meccset néző emberekben. Sok hibával játszottak a csapatok (debreceni oldalon a középpályások adtak el sok labdát, siófoki részről a felfutó szélsők ügyetlenkedtek többet), de mindezt ellensúlyozta a becsületes tempó.
Aztán Bajzát Péter egyenlített…

Nos, ne legyen félreértés, a DVSC támadója – Fülöp Zoltánhoz hasonlóan – kihagyott egy nagy helyzetet. Bajzátot idézve megtornáztatta Németh Gábor kapust Böőr Zoltán is, így szép lassan a félidő felétől visszaállította mezőnybeli fölényét a Debrecen. Nagy szorításban őrlődött a vendéggárda, és bár a védők és a középpályások becsülettel ívelgették előre a megszerzett labdákat, az egy szem támadó, Fülöp Zoltán kissé hiábavalóan versengett a rá támadó hátvédekkel.
És aztán egy rossz mozdulat majdnem mindent eldöntött.
Az első félidőben remekül játszó középső védő, Máté Péter egy ártalmatlannak tűnő szituációban elcsúszott, elengedte a labdát, amire Schultz Levente lecsapott, és olyan higgadtan pörgette a bal alsó sarokba, mintha nem is egy szikrázóan kemény bajnokin, hanem valami kedélyes hangulatú sörmeccsen szerepelne. A mozdulat mindenesetre látványos volt – ám a jutalma ezúttal néma csend volt. A Loki- tábor ugyanis döbbenten, némán konstatálta: vezet az ellenfél.
De nemcsak a szurkolókat, hanem a hazai játékosokat is megroggyantotta a kapott gól, és bár próbálkoztak becsülettel, a vendéglátók erejéből a meccs e részében szinte semmire sem tellett. Lőhetett távolról Bajzát Péter, a labda elsuhant a bal kapufa mellet, fejelhetett közelről Balog Zsolt, odalett a helyzet.

A Siófok pedig játszotta azt, amit ezen a meccsen idegenben játszania kellett: kissé egysebességes futballal, viszonylag stabil védekezéssel múlatta a perceket. De nem tudta kihúzni kapott gól nélkül ezt a bajnokit, bár a siker érdekében Csank János még megkavarta a kártyákat, hiszen a fáradó Fülöp Zoltán helyett a robusztus Almir Filipovicsot küldte be a pályára. Szentes Lázár is váltott, ő némi meglepetésre a középpályán módosított, az erejével elkészülő Sándor Tamást a gyorsabb, agresszívabb játékra képes Kiss Zoltánra cserélte. Mondhatnánk ezen események apropóján: nem volt túl izgalmas a meccs, ám ez az összecsapás azért a végére felpörgött. Mégpedig akkor, amikor a DVSC kissé kétségbeesetten futni kezdett az eredmény után. De nem az akciózás vezetett eredményre – abban túlságosan is pontatlan volt a Loki –, hanem egy szabadrúgás hozta meg a hazai drukkerek által áhított gólt. A rutinos Selymes Tibor ugyanis az egyre inkább eldurvuló bajnoki végén is nyugodt maradt: a védő az egyik jobb oldali szabadrúgásból, messze, messze a siófoki kaputól előreívelte a labdát, és ez olyan jól sikerült – köszönhetően a társak zavaró repülésének –, hogy gól lett az eset vége.
Így lett hát 1–1 lett a találkozó végeredménye, mondhatni igazságos eredmény született, hiszen a Debrecen jobban hajtott, a Siófok viszont taktikusabban futballozott, és ez összességében kiegyenlítette egymást. És mosolygósak maradhattak a szakvezetők is, Csank János megkapta az amit várt, vagyis a döntetlent, Szentes Lázár pedig annak örülhetett, hogy csapata megmentette az egy pontot.

Percről percre

8. perc: Bajzát indította a jobb oldalon Dombit. Gaál előnyösebb helyzetben volt, de röviden gurított Németh Gáborhoz, így a kapus lábbal csak szögletre tudott menteni.
12. perc: Schwarcz átvette a labdát a DVSC térfelének közepén, majd néhány lépés után húsz méterről ballal laposan lőtt a bal sarok felé, ám Tomic vetődve hárított.
15. perc: A jobbösszekötő helyéről Selymes ballal a hosszú sarok felé csavarta a labdát, amit a kecsegtető helyzetben lévő társai és a védők egyaránt elvétettek.
16. perc: Egy gyors siófoki kontra futott a pályán. A jobb oldalon meglóduló Erős az alapvonal közeléből a rövid saroknál érkező Fülöphöz játszott, aki jobb belsővel kapura pörgette a labdát, de Tomic bravúrral védett.
20. perc: Sándor a siófoki védők mögé ívelte a labdát, amit egy pattanás után kissé balról, 13 méterről Bajzát ballal kapura lőtt, Németh Gábor viszont öklözve szögletre mentett.
25. perc: Böőr kapott labdát a kaputól 28 méterre, miután átvette azt, nagy lövést eresztett meg a bal alsó sarokra, és a siófoki kapus csak üggyel-bajjal tudott hárítani.
40. perc: Sumudica villant, a román csatár két csellel tisztára játszotta magát, azután 20 méterről, jobbal megcélozta a jobb alsó sarkot, és csupán néhány centit tévedett.
47. perc: Az addig hibátlanul játszó Máté elcsúszott a DVSC térfelének közepén, és mivel utolsó ember volt, ez végzetesnek bizonyult. Schultz csapott le a labdára, rávezette azt Tomicra, majd a kimozduló kapus mellett jobbal, higgadtan helyezett a bal alsó sarokba.
0–1
51. perc: Bajzát a felezővonal tájékáról lendületesen megindult a siófoki kapu felé, és 22 méterről ballal lőtt. A labda alig csúszott el a bal kapufa mellett.
55. perc: Böőr ívelt be szögletet balról. Balog Zsolt jó ütemben érkezett, de négy méterről olyan erővel fejelte le a földre a labdát, hogy az felpattanva a felső léc felett hagyta el a játékteret.
59. perc: Ezúttal Balog Zsolt volt az előkészítő. Jobbról adott középre, és Sumudica lemásolta Balog produkcióját, a labda hasonlóképpen pattant a román játékos fejese után a kapu fölé.
81. perc: A siófoki védők röviden szabadítottak fel, Balog Zsolt 22 méterről jobbal kapásból lőtt, és a labda kis híján a bal felső sarokban kötött ki.
86. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Debrecen. Selymes jobbról az oldalvonal mellől a siófoki térfél közepével egy magasságból ballal a kapu felé csavarta a labdát, ami a felugró támadók és a védők közül Koller feje búbját még érintette is, de irányt nem változtatott, és végül a jobb alsó sarokban kötött ki.
1–1
89. perc: A siófoki tizenhatoson belül Erős hátulról belerúgott Kerekesbe, ám a bíró sípja néma maradt.