Gyászos hangulatban kezdődött az egykori rangadó, és nem csak az Újpest legendás futballistája, Nagymarosi Mihály emlékére tartott gyászszünet miatt. Az a néhány "szerencsés”, akik a helyszínen tekinthette meg a zárt kapus Újpest–Kispest találkozót, bizony csak nézte a nagy ürességet, a lila és fehér székeket, a szurkolók nélküli hangulattalanságot, és arra gondolt, hogy vajon most elégedettek-e azok, akik eldöntötték a nézők kitiltását. Mert itt rend volt, és akár lehetne alkalmazni ezt a módszert minden magyar pályán, akkor garantált a balhémentesség, csakhogy üres lelátók előtt minek és legfőképpen kinek rendeznek futballmeccseket.
Horváth Ferenc (jobbra) kemény csatákat vívott a román légióssal, Cristian Dulcával
Horváth Ferenc (jobbra) kemény csatákat vívott a román légióssal, Cristian Dulcával
Horváth Ferenc (jobbra) kemény csatákat vívott a román légióssal, Cristian Dulcával
Horváth Ferenc (jobbra) kemény csatákat vívott a román légióssal, Cristian Dulcával
Kész szerencse, hogy néhány leleményes újpesti drukker a "Csak azért is!” alapon kifeszítette kedvenc óriás méretű transzparensét, majd a kezdő sípszó után a Megyeri út felől a síri csöndbe valahonnan beleüvöltötték teli torokból: "Hajrá, lilák!”. Így legalább azt érezhette a néhány ember, hogy valódi tétre menő bajnoki meccset néz, nem pedig a Vörös Csillag Traktorgyár–K őbányai Lombik gyakorló mérkőzést. Természetesen a futballistákat is zavarta, hogy nincsenek a megszokott rigmusok, bekiabálások, ám az Újpest viszonylag hamar levetkőzte gátlásait. A hazaiak kezdtek bátrabban, nem véletlenül hangsúlyozta a meccs előtt Szabó András vezetőedző, hogy ha törik, ha szakad, itt ma győzni kell. És olykor csakem tört, alább szakadt a sportszár meg a dressz, hiszen igencsak kemény, ahogy mondani szokták szikrázó összecsapást láthattunk. Ami még furcsábbá tette az egészet, a lelátóról most tökéletesen hallani lehetett a játékosok mondatait, amelyet hol indulatból (ugyebár, a népszerű magyar "kötőszavak”…) hol pedig taktikai megfontolásból mondtak. Ha rangsort kellene felállítani, akkor a leghangosabb közreműködők között az első mindenképpen a kispesti tréneré lenne, ő a mély baritonján üvöltött játékosai felé, de ugyanezt tette a vendégek kapusa, Tóth József is, aki például a túlsó térfélen totyogó Szarka Zoltán játékvezetőnek is átkiabált, mondván: "Spori, még lap se, hát hogy van ez?!”
Fény és árnyék
Talán, talán rendezôdni látszik a Kispest helyzete. Gál László, a Honvéd klubigazgatója a meccs elôtt elmondta: néhány héten belül rendeznek minden adósságot, és nemcsak ez jelenthet örömet a piros-fekete hívek számára, hanem az is, hogy a bajnokság végéig mindenképpen lesz elegendô pénz, sôt ha a tárgyalások sikerre vezetnek, akár még új befektetô, szponzor, sôt a GYISM-mel folytatott beszélgetések után esetleg még megújulhat a Bozsik-stadion is. Mindezek mellett már csak a csapatnak kellene úgy produkálnia, hogy ne essen ki.
Kár, hogy nem volt itt egyetlen illetékes sem azok közül, akik az újpesti stadion tulajdonosai. Pedig érdemes lett volna körülnézniük saját létesítményükben (mint köztudomású, nem a klubé a vadonatúj pálya…), tudniillik a saját szemükkel láthatták volna, milyen katasztrofális a gyepszônyeg, az esô mennyire tönkretette a talajt. Aztán észrevették volna a némileg lekopaszított, lecsupaszított vendégszektort is a foghíjas székekkel, és mindezt azért lett volna fontos szemrevételeznünk, mert csütörtökön itt játszik Európa egyik legjobb klubcsapata, a PSG, senkinek sem jó, ha rossz hírünket viszik, fôként most, hogy 2008-ban Európa-bajnokságot szeretnénk rendezni.
Kemény meccs volt, és egyértelműen az Újpest akarata érvényesült. A lilák ezúttal három védővel szerepeltek, Tamási Zoltán a jobb, Juhár Tamás a bal oldalon játszott klasszikus szélső hátvédet, Korolovszky Gábor pedig hátra-hátralépve söprögetett. Ez egyben azt is jelentette, hogy a lilák a középpályán emberfölényt harcoltak ki, és ez meg is látszott a labdabirtokláson. A gyors hazai vezető gól után is az Újpest maradt támadásban, a kispestiek csak amolyan szórványos ellentámadásokat vezettek, leginkább Piroska Attila ívelgette előre a labdát a meglóduló Torghelle Sándor felé, míg Marius Sasu ezúttal a saját térfelén próbált trükközni, a hazai kapuig csak ritkán jutott el. Ahogy teltek a percek, úgy lett egyre hangosabb a játéktér, hol fájdalmas jajkiáltás hallatszott a pályáról, hol pedig a "gyerünk, passzolj, vidd, lőj!” vezényszavak. A pillanatnyi csendben tán még az is hallatszott, ahogy Vlaszák Gézának az időszakonkénti tétlenségben korog a gyomra. Sikerre éhes újpestiek űzték, hajtották egymást, no meg az ellenfelet, és amikor a játékvezető lefújta a félidőt, a lilák teljesen megérdemelt kétgólos vezetéssel sétáltak be az öltözőbe – a síri csöndben.
Mestermérleg
Szabó András az Újpest vezetôedzôje Ahogy arra a mérkôzés elôtt is utaltam, ezzel a pályabezárással a futballt büntetik. Ami a meccset illeti, természetesen örülök a gyôzelemnek, de el kell ismernem, hogy a játékunk ezúttal is hagyott maga után kívánnivalót. Messze vagyunk még a csúcsformánktól, ám ami a legfontosabb, gyôztünk, így játékosaim teljesítették az elsôdleges célt. Sikerünk egyértelmű és megérdemelt volt.
Gujdár Sándor a Kispest-Honvéd vezetôedzôje Az elsô félidôben az Újpest fölényt tudott kialakítani a középpályán, ennek köszönhetôen kétgólos elônyt szerzett. A fordulás után jobbak voltunk, ám Simek Péter beállása új színt vitt a hazaiak játékába. Sajnos, mi nem tudtunk ilyen változásokat eszközölni.
A második félidőben jóval nehezebb dolguk volt a játékosoknak, mint a kezdéskor, hiszen a talaj már-már a hősi időket idézte, sár, göröngyök, kupacok – néző meg sehol. De játszani kellett, és bizony a Kispest kezdett jobban, igaz, nekik egyszerűen muszáj volt vállalkozni, támadni, hiszen nemcsak kétgólos hátrányban voltak, hanem esetleges újabb vereségükkel egyre nehezebb helyzetbe kerülhetnének. Szóval, ment előre a Honvéd, és a saját térfelére kényszerítette az Újpestet. Jóllehet a vendégek taktikája egyértelműen továbbra is Piroska Attila íveléseire és indításaira épült, így is sikerült meleg perceket okozni Vlaszák Géza kapuja előtt. Szabó András is érezte, hogy frissíteni kell, és pályára küldte a sérülésbajnok, de nem afféle "olcsójános” Radek Sloncíkot. Most hiányzott úgy istenigazából a lelkes újpesti publikum, amely segíthetett volna a visszafogottabb teljesítményt nyújtó liláknak. Csakhogy nem volt buzdítás, csupán a nagy csönd meg a pályáról kihallatszó szófoszlányok jelentettek változatosságot. Ám a végére mégis felpörögtek az események, a lilák 4–0-ra megugrottak, ám a már kilátástalan helyzetbe került Kispest sem adta fel, és egy kései hajrával elfogadhatóvá tette a vereséget.
Percről percre
A mérkőzés előtt egyperces gyászszünettel emlékeztek a labdarúgók a múlt vasárnap, 83. életévében elhunyt egykori újpesti sztárra, Nagymarosi Mihályra. 7. perc: Babos ívelt középre a tizenhatos jobb oldali sarkától, ám középütt Tamási a tizenegyes pontnál felszabadított. A védő szerencsétlenségére azonban a labda a kaputól 17 méterre helyezkedő Torghelléhez jutott, a kispesti csatár pedig jobbal azonnal célba is vette a kaput, ám a jobb felső sarok elől Vlaszák kiütötte a labdát. 10. perc: Farkas Balázs ívelte be a labdát a bal oldalról, a kapu előtt helyezkedő Téger kifejelte, ám nem jó helyre, hiszen a labda Juhár elé került, és az újpesti védő nyolc méterről ballal a kapu bal oldalába lőtt. 1–0 17. perc: Tamási szöktette a jobb oldalon Tokodyt, aki a tizenhatos előtt csinált egy cselt befelé, majd lépett egy nagyot a kapu irányába, és 14 méterről jobbal lőtt, ám Tóth József vetődve hárított a bal alsó sarok elől. 24. perc: Tanítanivaló akció után szerzett újabb gólt az Újpest: Korolovszky a kezdőkörből passzolt a bal oldalra Farkas Balázshoz, aki egyből a középen kilépő Tokodyhoz továbbított, a támadó pedig egy lépés után, 14 méterről a bal alsó sarokba lőtte a labdát. 2–0 43. perc: Tchur lépett meg a bal oldalon, a tizenegyes pont vonalából középre adott, ahol érkezett is Kovács Zoltán, ám abban a pillanatban, amikor lőtt, a kispesti Balint is megérkezett becsúszva, és a vendégjátékos lábáról került a kapu fölé a labda. 57. perc: Tchur bal oldali beadása után Dubecz az ötös előtt helyezkedve úgy fejelte ki a labdát, hogy az pont a középen álló Poljakovichoz került, aki egy igazítás után, 17 méterről, jobbal lőtt, ám Tóth József a mezőnybe öklözte a labdát. 77. perc: Kovács Zoltán jobbról adta középre a labdát, a bal sarok előtt érkezett Horváth Ferenc, aki öt méterről becsúszva alig passzolt a kapu mellé. 85. perc: Simek lépett meg a jobb oldalon senkitől sem zavartatva húzhatott el a szélen, az ötös vonalából középre adott, és az érkező Kovács Zoltán közvetlen közelről jobbal a kapuba passzolta a labdát. 3–0 87. perc: Sloncik ugratta ki a jobbösszekötő helyén Simeket, aki lefutotta a kispesti védőket, betört a tizenhatoson belülre, és 14 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 4–0 88. perc: Borgulya lépett ki a bal oldalon a tétovázó és hibázó újpesti védők közül, betört a tizenhatoson belülre, ahol Tamásival találkozott, a védő buktatta is a csatárt. Borgulya végezte el a 11-est is, és a labdát jobbal a jobb alsó sarokba lőtte. 4–1 90. perc: Piroska kapta meg a labdát a jobb oldalon, a jobbösszekötő helyén kilépett, 14 méterre járt az újpesti kaputól, amikor ballal kilőtte a jobb alsó sarkot. 4–2
