Könnyed német győzelem

Nyugodtan, megfontoltan, de nem túl látványosan kezdett a német válogatott Kaunasban, emiatt pedig az első negyedóra már-már unalomba fulladt. A litvánok sehogyan sem tudtak kibontakozni, a vendégek pedig ekkor még csak keresték, miként tudnak érvényesülni a későbbiekben. Amikor aztán megtalálták a célravezető taktikát, tábort vertek a baltiak térfelén, és addig maradtak ott, amíg a vezető gólt be nem préselték. A 18.-ban került először Stauce hálójába a labda, de akkor a hazaiak még megmenekültek a középkezdéstől, méghozzá Jancker lökése miatt.
A 27. percben azonban már nem volt könyörület. Bernd Schneider gurította Michael Ballack elé a labdát, a középpályás pedig harminc méter-
ről a későn eszmélő Stauce mellett kilőtte a bal alsó sarkot. (Érdemes megemlteni, hogy a nyáron a Bayer Leverkusentől a Bayern München-hez igazoló középpályás az utóbbi három tétmérkőzésén, a vb negyed- és elődöntőjében, illetve az Eb-selejtezőn is eredményes volt.) A másik oldal is jelentkezett egy bombával, az apró különbség, hogy Mikalajunas közelebbről, futtából és pontatlanabbul célzott: labdája a kapu mellé szállt.
A második félidő elején is a litvánok voltak kapura veszélyesebbek. Helyesebben először veszélyesek, majd önveszélyesek… A folytatást ugyanis Poskus megugrása vezette be, de a csatár túl későn kezdett kapura húzni, így éles lett a szög, ahonnan csak az oldalhálót lehetett eltrafálni. Sokkal pontosabban célzott Stankevicius, igaz, erről minden bizonnyal lemondtak volna Kaunasban, lévén a bekk a saját hálóját vette be. Történt, hogy az 59. percben Frings bolondítgatta a hazai hátsó alakzat bal oldalát, majd centerezett. Labdája Jancker felé szállt, a támadó emelkedett is, de nem kellett fejelnie. Megtette azt helyette Stankevicius, aki mértani pontossággal bólintotta a labdát a hálóba.

A következő villanás megint a hazaiaké volt, akiket csak Poll bíró fosztott meg az egyenlítési lehetőségtől. Jankauskas és Böhme párbajozott a tizenhatoson belül, a csatának a német egy nagy lökéssel vetett véget. A sípszó elmaradt…
Mint ahogyan az újabb német gólok is. Pedig lehetőség az éppen akadt a Nationalelf előtt! Klose és Ballack például egy kényszerítővel megbolondította a hazai védelmet, a karmester tüzelt is becsülettel, Stauce azonban a léc fölé tolta a labdát. Röviddel később a litvánok egyese gyors egymásutánban kétszer is Didi Hamann-nal küzdött meg, és rendre ő került ki győztesen a párbajból: előbb a léc fölé tolta a liverpooli bombáját, majd letérdelve fogta a kapáslövését. A végén még Klose is naggyá tette a hálóőrt, a Kaiserslautern csatára a vb-n látottakkal ellentétben nem a hálóba, hanem a kapusba fejelte a labdát, így a Nationalelf "csak” 2–0-s győzelemmel zárta a kaunasi túráját.
Egy német viszont szomorkodhatott szombaton, igaz, ő néhány kilométerrel odébb, Toftírban volt érdekelt. Berti Vogtsról, a skót válogatott német szövetségi kapitányáról van szó, akinek csapata mindössze 2–2-t tudott kiszenvedni a feröeri csapat otthonában. Az iksz különösen annak fényében hízelgő a vendégekre nézve, hogy a hazaiak 13 perc után már 2–0-ra vezettek, és kétgólos fórjukat egészen a 62. percig tartották!
Ráadásul senkinek sem szabad azt hinnie, hogy a feröeriek "talált” gólokat rúgtak a monotonul daráló skótoknak: a csaknem nemzeti hőssé előlépő Petersen előbb egy bal oldali beadást követően fejjel, majd egy remek kapáslövéssel mattolta Douglast. Vogts ekkor képzeletben már a kezében érezhette a munkakönyvét (persze még így is megkaphatja, az egy-egy győzelem és döntetlen, valamint az öt vereség nem jó ajánlólevél!), a második félidőben azonban fiai picit szilárdítottak a helyén. A 62. percben biliárdasztalra emlékeztetett a feröeri tizenhatos, a labda legalább három emberen megpattant, mielőtt a hálóba jutott volna. Gólszerzőként Lambertet tüntették fel, de talán helyesebb lett volna Fortunának adni a találatot. Az egyenlítő gólnál már nem volt vita, ott Barry Ferguson segítség nélkül emelt a hálóba, és mentett pontot együttesének.