Védelembe vonul a Matáv

A kedd délelőtti tréning előtt elköszönt a Matáv Sopron futballistáitól Bognár György. A szakvezető a szombati, Siófoktól hazai pályán elszenvedett vereséget követően ajánlotta fel a lemondását, amit a csapatot működtető kft. felügyelő bizottsága el is fogadott. A négy meccs után pont nélkül sereghajtó együttesnél a szakmai munka irányítását e hétre az eddigi pályaedző, Farkas József vette át, ám úgy tudni, már szerdán megkezdődnek a színfalak mögötti egyeztetések Bognár posztjának betöltéséről.– Ott volt az öltözőben eddigi főnöke búcsúzásakor?– Persze, végighallgattam Gyuri beszédét – mondta Farkas József. – Ô röviden elmondta, miként zajlott a felügyelő bizottsági ülés, ami nagy meglepetést nem okozott, hiszen a labdarúgók a lapokból már ismerték a történetet. A társaság nevében Szabados József csapatkapitány köszönt el az edzőtől, és elsősorban arról beszélt, a játékosok nagyon sajnálják, hogy ilyen véget ért a közös munka.– Aztán jött ön, és levezényelte a foglalkozást…– Így van.– Nem unja még, hogy nyolc hónapos soproni munkálkodása alatt immár másodszor kell eljátszania a beugró szerepet?– Gondolhatja, hogy nem ilyen körülmények között szeretnék reflektorfénybe kerülni. Az azonban meg sem fordult a fejemben, hogy nemet mondjak a felkérésre, hiszen érvényes szerződésem van a futball-kft.-vel, s nekem azt a feladatot kell megoldanom, amit a társaság vezetői rám bíznak.– Bognár György azt nyilatkozta a válást követően, hogy a kudarc elsődleges oka az volt: a csapat e viszonylag rövid idő alatt nem tudta befogadni, hogy a korábbi éveknél támadóbb szellemben kellene futballoznia…– Ez tökéletes helyzetelemzés.– Ön a néhai Simon Tibornak is a segítője volt, akinek a keze alatt egészen más stratégia alapján futballozott a Matáv. Nem mondta a nyáron Bognárnak, hogy Gyurikám, ez a játék nem passzol ehhez a kerethez?– Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem voltak bizonyos fenntartásaim, de a társulatot éppen azért erősítették meg azokkal a labdarúgókkal, akik az évad előtt érkeztek, hogy javuljon, erősödjön a támadójáték. Meg aztán Gyuri is azzal érvelt, hogy ha teljesíteni akarjuk a hivatalos célkitűzést, azaz szeretnénk a hat közé kerülni az alapszakaszban, akkor nem állhatunk be bekkelni, s ebben teljesen igaza volt.– Mégis belebuktak a kísérletbe…– Kétségtelen: a profifutballban csakis az eredmény számít, a jó szándék kevés. Most hiába magyarázom, hogy a játékosok becsülettel dolgoztak, a pályán szinte semmit sem kaptunk vissza abból, amit hét közben kőkeményen gyakoroltunk. Szerencsénk sem volt persze, de ami a lényeg: noha a védelmünk fellazult a nagy rohanás közepette, a támadásokat nem sikerült gólokkal befejeznünk, hiszen négy meccsen mindössze kétszer voltunk eredményesek. Ha legalább rendre öt–négyre vesztettünk volna, no de így…– Akkor most következik a szakmai hátra arc?– Mi mást tehetnénk? Muszáj masszívabbá tennünk a hátsó alakzatunkat, mert épp itt az ideje elkezdeni a pontgyűjtést.– Szabad kezet kapott a felügyelő bizottságtól?– Amíg én vagyok a megbízott edző, saját elképzeléseim szerint dolgozhatok. Keserves meccs lesz a hét végén Kispesten, ezért nem is akarok fölöslegesen fogadkozni. Kimegyünk a pályára, s ami rajtunk múlik, megtesszük, bízom benne, hogy nem okozunk csalódást a szurkolóinknak.– …nem is lenne tanácsos, hiszen már így is elég feszült a viszony a játékosok és a drukkerek között…– Közhelyes igazság, hogy a publikumot nem lehet lecserélni, meg aztán mit várjunk a nézőktől négy vereséggel a hátunk mögött, ha nem haragvást? Ezzel együtt persze jólesett volna mindegyikünknek, ha a Siófok-meccs elején mellénk áll a tábor, megkapjuk a bizalmat, segítenek nekünk, s csak a csatavesztés után kezdenek a szurkolók fejeket követelni. Most ugyanis az történt, hogy már nulla–nullánál megkaptuk a magunkét, ami persze, hogy idegessé tette a pályán lévőket.– Most kapott egy előadásnyi lehetőséget, de mi lesz akkor, ha olyan edző érkezik, aki mással szeretne dolgozni?– Elég régen benne vagyok már a futballban ahhoz, hogy tudjam: ebben a műfajban nincsenek nyugdíjasállások. Teszem a dolgomat, s ha netán megköszönik a munkámat, azt is tudomásul veszem. Ezzel együtt számomra megnyugtató, hogy a felügyelő bizottság tagjai azt mondták, elégedettek az eddigi ténykedésemmel. Megbízott edzőként ez idáig egy győzelem és egy döntetlen a mérlegem. Jó lenne nem agyoncsapni most ezt a szerintem vállalható statisztikát…