Érdekes párharc lesz&Az egyik oldalon ugyebár Horváth Péter, a másikon pedig Tököli Attila. Két ember, két játékos, két gólérzékeny támadó. A két futballista nyáron helyet cserélt: Tököli Dunaújvárosból az Üllői útra költözött, míg Horváth ellentétes utat járt be azaz szombaton egykori csapatuk ellen lépnek pályára. Játékosok szokták mondani: a Fradi ellen egyik ellenfél sem számíthat túl sok jóra. Persze, azt is gyorsan hozzáteszik, egyszer minden sorozat megszakad. Márpedig Dunaújvárosban Horváth Péterrel az élen meglepetésre készülnek.
A Ferencvárostól a Dunaferrhez került támadó, Horváth Péter állítja, nem hiányzik neki a rivaldafény, ami az Üllôi úton körülvette
A Ferencvárostól a Dunaferrhez került támadó, Horváth Péter állítja, nem hiányzik neki a rivaldafény, ami az Üllôi úton körülvette
– Ne haragudjon, hogy ezzel kezdem, de már az is nagy szó lenne, ha szombaton akár ön, akár valamelyik csapattársa betalálna Szűcs Lajos kapujába. – Elismerem, ez nem lesz könnyű feladat – mondta Horváth Péter. – És persze az sem, hogy adott esetben megverjük a Ferencvárost, de a labda gömbölyű, és egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Úgy gondolom, egy döntetlennel már elégedettek lehetünk. Az ezüstérmes csapatot nem kell senkinek sem bemutatni, azt pedig mindenki láthatja, hogy remekül öszszerakott, egységes gárdáról van szó, amely a jól szervezett védekezésből hatékonyan indít támadást. Tehát nehéz meccs lesz, nagyon nehéz, de a zöld-fehérek ellen mostanában senkinek sincs könnyű dolga. – Alig néhány hónapja, hogy távozott az Üllői útról. Lesz ennek jelentősége szombaton? – Furcsa érzés lesz a volt együttesem ellen szerepelni, az biztos. A teljesítményemet azonban nem befolyásolhatja, hogy egykori csapattársaim, barátaim a másik oldalon szerepelnek majd. Három éven át voltam Fradi-játékos, ez idő alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam. Jó volt ott játszani, leszámítva persze az utolsó fél esztendőt. – Nehezen viselte, hogy nem jutott lehetőséghez? – Természetesen nem esett jól a mellőzésem, mint ahogyan az sem, hogy a vezetők is megmondták, a jövőben már nem számítanak rám. Kaptam ugyan egy szerződést, de az – hogy úgy mondjam – nevetséges volt. Ráadásul akkor már megegyeztem a Dunaferr-rel, hiszen már egy ideje tudtam, idén nyáron el kell mennem a Ferencvárosból. De harag vagy tüske egyáltalán nincs bennem. Szükségem is volt erre a váltásra, mert játszani akartam, és nem a kispadon ülni. Dunaújvárosban erre megvan a lehetőségem, a többiek befogadtak, szóval, nincs okom panaszkodni, jól érzem itt magam. A nyáron több ajánlatom is volt, de elsőként a Dunaferr keresett meg, és a legjobb ajánlatot is ettől a klubtól kaptam. Szakmailag is e lehetőségtől vártam a legtöbbet, ezért nem kellett sokat gondolkodnom, amikor aláírtam a szerződésemet. – Dunaújvárosban azért csendesebb az élet, mint például az Üllői úton. Nem hiányzik a nyüzsgés, a rivaldafény? – Ôszintén mondom; nem hiányzik. Nekem most pontosan erre a nyugalomra van szükségem. Jól érzem itt magam, bár sajnos a csapat egyelőre felemás teljesítményt nyújt, eddig nem igazán derült ki, melyik az igazi arcunk. Az edzéseken jó munkát végzünk, és ennek hosszabb távon meglesz az eredménye. – Ejtsünk szót Tököli Attiláról is… – Remek csatár, ezt mindenki tudja róla. Életveszélyes az ellenfél kapuja előtt, és nyilván a mi védőink életét is megkeseríti szombaton. Kedvenc volt Dunaújvárosban, és kedvenc most a Fradiban is, de ezúttal remélem, minket ünnepelnek majd a találkozó végén a lelátón.
Pontosan ezt akarja megakadályozni a vendég Ferencváros gárdája, élén a már emlegetett exújvárosi támadóval, Tököli Attilával a soraiban. – Természetesen jól ismerem volt csapatomat, így tudom, hogy nehéz kilencven perc vár ránk – mondta a gólkirályi címet védő labdarúgó. – Bár egy új edző mindig új játékstílust hoz egy klubhoz, ettől függetlenül mondhatom, hogy nagy meglepetést nekem nem okozhat a Dunaferr, hiszen az ott játszó labdarúgókkal évekig szerepeltem egy egyesületben. Ennek persze az a hátránya, hogy ők is tökéletesen tudják, mire számíthatnak tőlem. Összességében nem készülök a megszokottól másként erre a találkozóra sem. Remélem, az eddigi "taktika” beválik, és győztesen jöhetünk majd le a pályáról. – És az eddig látottakhoz hasonlóan Tököli-gólt is ünnepelhet a közönség ferencvárosi része? – Remélem, de nem ígérem. Minden meccsen győzni akarok, és gólokat rúgni. Azonban a személyes sikernél a csapat érdekei sokkal fontosabbak. Ha nyerünk, teljesen mindegy, hogy ki szerzi a gólt vagy gólokat. Az egy–nulla ide nekünk mindig jó eredmény. – Gyanítom, a mai Ferencvárostól azért meccsenkénti egyes gólátlagnál többet vár a szurkolótábor, már csak azért is, mert úgy tűnik, ön egy találatra mindig jó. – Persze, hogy a drukkerek mindig többet és jobbat akarnak. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy mi igyekszünk kiszolgálni őket. Az, hogy az igényük megnőtt, nekünk, futballistáknak, a jó bajnoki kezdésnek köszönhető. Az én góljaimról pedig felesleges tanakodni. Mert mi történik akkor, ha megsérülök? A Fradi nélkülem is játszik majd. Egy támadónak minden esetben figyelembe kell vennie, hogy kidőlhet a sorból. Ez tény, hiszen mi vagyunk a leginkább kitéve a kemény belépőknek. – Ne is beszéljünk balszerencséről, inkább mondjon valamit arról a szűk két hónapról, ami immár mint a Ferencváros játékosa van a háta mögött! – Úgy érzem, nagyon jól döntöttem, amikor elfogadtam a Fradi ajánlatát, és cseppet sem vagyok csalódott, hogy nem sikerült külföldre szerződnöm. Volt bennem némi drukk, hiszen a Ferencvárosnál szakmai és emberi szempontból is kiemelkedően kell teljesítenie egy új labdarúgónak. Igaz, a kettő általában együtt jár, azaz, ha jól futballozol, akkor a társaid és a közönség is gyorsan elfogad. – Akkor ezzel nincs semmiféle problémája, hiszen klubja eddigi tétmeccsein kivétel nélkül rúgott gólt, ez pedig egyfajta garancia a zökkenőmentes beépüléshez. Hazai bajnokik, nemzetközi kupameccsek és válogatott találkozók követik sorban egymást, ön viszont egy sérülés miatt kihagyta a felkészülés egy részét, ráadásul egyébként is később kapcsolódott be a munkába. Hogy bírja a tempót? – A megterhelést egyelőre nem érzem túlzottnak. Persze, majd meglátjuk, hogyan reagál a szervezetem a fizikai megpróbáltatásokra november végén. – Az előbb szóba került a nemzeti csapat. Rendesen megszorongatták a spanyol bekkek. Milyen volt ellenük játszani? – Jó lett volna játszani… – Ez most az ön vagy a csapat kritikája? – Mindkettő. A támadójátékunk az első félidőben és a második játékrész elején meglehetősen szürke volt, ezért mondom, hogy nem játszottunk. Én nem hibáztam, mert nem volt mit elrontanom. És ez meglehetősen kellemetlen volt. Most úgy érzem, jobb lett volna az utolsó félórában pályára lépni, hiszen akkor egy bátrabb, támadóbb szellemű futballt mutatott be a csapat. – És a Ferencváros hogyan játszik majd a Dunaferr ellen? Egyáltalán, ön pályára lép? Ugyanis Dunaújvárosban azt mondják: ezt a meccset kihagyja majd… – Nos, játszom majd, és erre a meccsre is úgy készülök, mint a bajnokság során az eddigi találkozókra. Bízom benne, hogy Horváth Péter nem talál be a kapunkba, és más sem készteti megadásra Szűcs Lajost. Ám, mint mondtam, a lényeg az, hogy tőlünk valaki eredményes legyen, és elhozzuk a három pontot Dunaújvárosból. Én már egy egy–nullával elégedett lennék.