Nemzetközi kupaszemüvegen át: Ferencváros, Újpest

A tavalyi bajnokság ezüstérmese, a Ferencváros a Sopron ellen is az idei szezonban megszokott formáját hozta: lehengerlő támadójáték, számtalan helyzet, gólok, stabil védelem. Bizony többször is beköszönhetett volna a vendégeknek a zöld-fehér gárda, különösen az első félidőben volt nyomasztó a hazaiak mezőnyfölénye és rengeteg helyzete. Tököli immár sokadik meccsén hozza a Dunaújvárosban megismert életveszélyes játékát, míg Leandro valósággal lubickol a támadó szerepkörében, szemmel láthatóan jobban élvezi, mint amikor balhátvédet játszott. A hátsó alakzat szilárdan áll a lábán, ezen a mérkőzésen sem volt szükség arra, hogy Szűcs Lajos bemutassa képességeit – a soproniak jóformán egyetlen komoly lehetőséget sem tudtak kialakítani a ferencvárosi kapu előtt, de ez szinte az FTC valamennyi korábbi ellenfelére igaz.
Egyetlen apró szépséghiba van csupán: az Üllői útiak eddig csupa kiesőjelölttel találkoztak, és valljuk meg, a ciprusi AEL Limasszol sem állította megoldhatatlan feladat elé a magyar kupacsapatot. Ez utóbbi megállapítás még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a ciprusi labdarúgás rengeteget fejlődött az utóbbi években, és bizony a ferencvárosiak sem ok nélkül tartottak az ellenféltől – a kupamérkőzés azonban nem igazolta az előzetes várakozásokat. Egyelőre kérdéses tehát, hogy mire képes az FTC akkor, amikor igazán megszorítják. Reméljük, ez nem Cipruson fog kiderülni, mindenesetre a hétvégi, dunaújvárosi vendégjáték, na és persze az UEFA-kupa következő fordulója már tisztább képet fog mutatni a csapatról.
Mert az egészen bizonyos, hogy a Ferencváros várhatja a jövő pénteki UEFA-sorsolást: nehéz elképzelni, hogy ez a védelem négy gólt kapjon Limasszolban. Bár, ha jobban belegondolunk, nem ez lenne az első alkalom, hogy magyar csapatnak ciprusi riválisa négyet rúg: 1992-ben a Váccal, tavaly ilyenkor pedig a Dunaferr-rel történt meg mindez… Most azonban teljesen más kiinduló helyzetben vannak a zöldek, és nemcsak erre, hanem a két csapat között csütörtökön látott különbségre alapozva is mondhatjuk: az FTC számára a következő UEFA-forduló jelenti majd a valódi fokmérőt.
(Egy zárójeles megjegyzés, a Sopron elleni vasárnapi meccs kapcsán. Sokan, sokszor elmondták már, milyen szép, hogy a Fradi-tábor nem felejti el korábbi kedvencét, a tragikus sorsú Simon Tibort. Valóban megható, hogy a hajdani játékost, majd trénert ábrázoló transzparensek mindig ott függnek az Üllői út kerítésein, az azonban elgondolkodtató, hogy az őt éltető rigmust szinte mindig egy rövid dalocskával vezeti be a szurkolóhad, amelynek vége a következő: "Gyilkosok! Árulók! F…szopók! Rendőrök!” Simon Tibor többet érdemelne annál, hogy nevét vélt vagy valós bűnösök, ellenségek pocskondiázására használják fel. Szeressük őt önnön magáért!)

A Magyar Kupa-győztes Újpest sokkal göröngyösebb úton igyekszik az UEFA-kupa főtáblájára, és ez nemcsak azért igaz, mert Ciprus klímája kellemesebb a Feröer-szigetekénél. A lilák rendkívül rossz kuparajtot vettek – történetük annyiban egybecseng az ősi rivális ferencvárosiakkal, hogy ahogy az FTC-nél is a bajnoki formának megfelelő kupamérkőzést láthattunk, úgy az újpestiek is a Borsodi Ligában látott produkciójukat (vagy talán még annál is rosszabbat…) nyújtottak Toftírban. Bár a szezonnyitó Szuperkupa-mérkőzésen azonnal brillíroztak, a bajnokságban nehezen áll(t) össze a nyáron alaposan megerősített gárda. A vasárnapi, debreceni mérkőzésen azonban talán már az az Újpest volt a pályán, amit Molnár László vezetőedző-vezérszurkoló megálmodott. A nemzetközi kupaszereplés szempontjából a lehető legjobbkor találtak magukra a Megyeri útiak. Külön öröm lehet a szakvezetés számára, hogy valamennyi támadójuk, Horváth Ferenc, Kovács Zoltán, Móri Tamás és Tokody Tibor is gólt szerzett – a várhatóan betömörülő Klaksvík ellen bizony szükség lesz olyan emberekre, akik képesek feltörni az ellenfél védelmét.
Az Újpest – a Ferencvárossal ellentétben – már átesett a tűzkeresztségen, legalábbis abban az értelemben, hogy a bajnokságban már találkozott a felsőházi pozíciókra pályázó csapatokkal. Igaz, nem jött ki jól ezekből az összecsapásokból, hiszen a Dunaferrtől és az MTK-tól is kikapott, de Debrecenben más arcát mutatta az együttes. Nem mondható biztosan, hogy ez az új Újpest bárkit megver, de hogy nem kap olyan sima zakót, mint Újvárosban, az legalábbis valószínű.
Mire elég mindez az UEFA-kupában? Erre ez esetben is csak a következő kör adhatja meg a választ. Még a kinti mérkőzés ismeretében is elképzelhetetlennek tűnik a feröeriek továbbjutása, de láttunk mi már karón varjút… Hány és hány olyan meccset játszott akár a magyar válogatott, akár valamelyik kupacsapatunk, ahol sci-fibe illő módon léptük át a valóság és a képzelet határait, hogy újra meg újra új dimenziókba helyezzük a hazai labdarúgásról alkotott képünket… Reméljük, hogy az Újpest nem áll be ebbe az elkeserítően hosszú sorba, és a toftíri rémálomból valamennyi honi futballdrukkert felébreszti. Debreceni játéka alapján minden esélye megvan erre.