Tököli Attila: az első telitalálat

F. I., S. Zs.F. I., S. Zs.
Vágólapra másolva!
2002.07.28. 20:22
Címkék
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Tököli Attila máris belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe, hiszen fontos gólt szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Aki a szombat esti siófoki mérkőzés után az öltözőfolyosón tartózkodott, joggal érezhette úgy: a távozó ferencvárosiakon sokkal inkább a megkönnyebbülés, mint a felszabadult öröm látható. Ez nem is csoda, hiszen a zöld-fehérek pontosan tudták, hogy bár egy újonc csapat otthonában kell megkezdeniük a bajnokságot, itt nem lehet biztosra menni. A sárga-kékek ugyanis alaposan megerősödtek, ráadásul az FTC játékosai tudhatták legjobban, hogy az ellenfél edzője, Csank János a rivális együttesek feltérképezésében (is) nagymester.
A szervezetten futballozó Ferencváros így csak szenvedett az első félidőben, ám végül esélyeshez méltón megszerezte a három pontot. A legtöbben természetesen Tököli Attilára voltak kíváncsiak, és a várakozásnak megfelelve a Dunaferrtől igazolt pécsi származású támadó szerezte az első gólt, nagy lökést adva ezzel csapatának.
– Ennél szebb bemutatkozásról nem is álmodhatott volna.
– Ez valóban így van, nagyon boldog vagyok – mondta a tavalyi bajnokság gólkirálya. – Amikor erre a meccsre gondoltam korábban, természetesen megfordult a fejemben, hogy jó lenne betalálni a siófoki kapuba. Ugyanakkor higgye el, sokkal fontosabb számomra az, hogy a csapat megszerezte a győzelmet, már csak azért is, mert ez egy nagyon nehéz mérkőzés volt.
– Igaza van, olyannyira, hogy az első félidőben csak szenvedtek…
– A hazai együttes megszervezte védekezését, nem volt sok területünk a játékra. A gól után azonban már könynyebb volt futballoznunk, hiszen megnyugodtunk, és a siófokiak is jobban kinyíltak.
– Kívülről úgy tűnt, az első negyvenöt percben csak kínlódik a kétszázhárom centiméter magas Alekszandar Pantics szorításában.
– Igen, nagyon kellemetlen ellenfél volt, mindenhova odaért a hosszú lábaival, ráadásul a találkozó első szakaszában rendre magasan ívelték felém a labdát. Pantics ellen fejjel nem sok esélyem volt, szóltam is a többieknek, hogy inkább laposan passzoljanak felém, mert úgy éreztem, a földön már meg tudom zavarni a védőt.
– Elismerésre méltó, hogy aztán az első adódó lehetőségét kihasználta.
– Képzelje, nemcsak ezen a mérkőzésen volt ez az első lövésem, hanem egyenesen azóta, mióta a Ferencváros játékosa lettem. Még edzésen sem rúgtam gólt, a kaput is alig-alig találtam el, ezért szép lassan már kezdtek cikizni a társak, hogy ők úgy tudják, gólkirályt vett a Fradi, viszont azt látják, hogy én állandóan a kapu mögötti labdafogó hálót találom csak el. Egyetlen jó cselem volt az edzéseken, azt is lefújták, mert kétérintős játék volt, és azzal a mozdulattal már harmadszor nyúltam a labdához…
– Nem csak a pályán tud helyezkedni, hiszen valaki megjegyezte: igazán rutinos játékos ez a Tököli, mivel a Fradi-tábor felőli kapuba rúgta az első gólját…
– Azért szívesen lőttem volna egy-két gólt a másik kapuba is… Persze, nem baj, hogy így alakult, és jó érzés volt éppen a zöld-fehér publikum előtt ünnepelni. Bízom abban, hogy még sok ilyen közös ünneplésre lesz alkalmunk. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, az első félidei gyengébb játékunk után azt hittem, a drukkerek szídnak majd bennünket, ám örömmel tapasztaltam, hogy nagyon türelmesek voltak, és bíztattak bennünket, noha nyilván ők is látták, a játékunk még nem az igazi. Az ő türelmük is kellett ehhez a győzelemhez.
– Mit gondol, a szombat esti játék mire lehet elég a nemzetközi porondon?
– Nem sokra… De addig még van egy kis időnk. A tavalyi csapat nem sokat változott, ám akad egy-két új játékos, akinek még be kell épülnie a csapatba, és ehhez idő kell. Igaz, az ilyen győzelmek megkönnyítik az új futballisták dolgát…
Igencsak keményen fogalmazott Gera Zoltán, a második ferencvárosi gól szerzője.
– Nem nagyon lehetünk elégedettek a játékunkkal, különösen azzal nem, amit az első félidőben mutattunk – vélekedett a csatár. – Ahogy mondani szokták, idény eleji volt a formánk, és ezt magamon pontosan éreztem. Azt gondolom, a Siófok elleni játékomnak egy pozitívuma volt, mégpedig a gólom. Azon kívül nagyon sok labdát eladtam, éreztem, hogy nem megy igazán a játék. A gól után korábbi klubtársam, a siófokiak kapusa, Németh Gábor elárulta nekem, arra számított, a hosszú sarokra, a kapu jobb oldalába próbálom majd lőni a labdát, ezzel szemben az az igazság, hogy csukott szemmel lőttem. Csak arra koncentráltam, hogy a labdát a lehető legjobban eltaláljam.
Tekintettel arra, hogy Gera Tökölihez hasonlóan Pécsett kezdett el futballozni, a labdarúgó mosolyogva tette hozzá: most már egyértelmű, hogy a Baranya megyéből származó játékosok viszik a prímet…
Bármennyire is meglepő, de Csank János, a Siófok FC vezetőedzője egyáltalán nem tűnt elégedetlennek a találkozót követően. Arról beszélt, ha csapata később is meg tudja ismételni ugyanezt a produkciót, akkor leteheti névjegyét az élvonalban.
– Sajnos, most nem volt bennünk a gól – állapította meg a szakvezető. – Az első félidőben akadtak helyzeteink, ám a szünet után már nem. Mégis ott hibáztunk a leginkább, hogy a második felvonásban nagyon kevés taktikai szabálytalanságot követtünk el, és így nem tudtuk megtörni a ferencvárosiak lendületét, ráadásul mindkét vendéggólt megelőző akció a mi hibánkból indult.
A siófoki labdarúgócsapat vezetői vasárnap közleményt juttattak el lapunkhoz, amelyben elnézést kérnek azoktól a szurkolóktól, akik a Ferencváros elleni találkozóra érvényes jegyük ellenére nem tudtak bejutni a stadionba, vagy nem tudták a helyüket elfoglalni. Mint írták: a mérkőzésre hivatalosan 6500 jegy kelt el, ebből 2500 jegyet elővételben vásároltak meg, 4000-et pedig a helyszínen. Kétezren bérlettel mentek be a stadionba, így hivatalosan 8500, érvényes jeggyel vagy bérlettel rendelkező szurkoló volt a stadionban. A meccset a helyszínen végignézők azonban azt tapasztalhatták, hogy a nézőszám tízezer felett volt, így majd kétezerötszáz néző érvényes belépő nélkül jutott be a siófoki stadionba. A stadion biztosítását két cég végzi, ebből a belső biztonsági szolgálat teljesítménye kifogástalannak volt mondható. A másik cég feladata volt, hogy ellenőrizze kik, milyen jeggyel vagy bérlettel juthatnak be a stadionba, és sajnos, ők több olyan embert is beengedtek, akik nem mehettek volna be a mérkőzésre. Ez is azt mutatja, hogy a magyar labdarúgás iránt még mindig nagy az érdeklődés, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a mai sportlétesítmények nem felelnek meg az európai biztonsági előírásnak, és mutatja azt is: korszerű beléptetőrendszer nélkül ezek a problémák nem szüntethetők meg…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik