Betartotta ígéretét a gólkirály

Feszült hangulat előzte meg a találkozót. Rengetegen zsúfolódtak az ülőhelyekre, és többen jegyeiket a díszpáholy felé lobogtatva próbálták kérdőre vonni a hazai vezetőket: miért adnak el sokkal több belépőt annál, mint a létesítmény tényleges befogadóképessége? Válasz nem érkezett, így nem maradt más megoldás, a drukkerek igencsak szorosan egymáshoz préselődve tekintgettek a pálya felé.Ahol már az első percekben is a bajnoki ezüstérmes Ferencváros birtokolta többet a labdát, ám a két év után a legmagasabb osztályba visszajutott siófokiak két villámgyors támadása jelezte, hogy a hazaiak feltett szándéka betalálni Szűcs Lajos kapujába. Nem volt véletlen, hogy Garami József, a vendégek szakmai igazgatója csak az első perceket bírta ülve, aztán a kispadról felállva figyelte játékosai előadását – amit finoman fogalmazva nem lehetett az első félidőben maradéktalanul dicsérni… Már csak azért sem, mert a zöld-fehérek a hazai térfél közepén sokszor kapkodva, idegesen próbáltak átjutni a védőfalon, de erre nem volt esélyük. Így aztán az éppen az Üllői útról érkezett siófoki kapusnak, Németh Gábornak nem is volt sok izgulnivalója ebben a játékrészben – dolga pedig egyáltalán nem akadt.Nem volt meglepő, hogy az újonc elsősorban a védekezésre fektette a hangsúlyt, és kínosan ügyelt arra, hogy az oldalvonalak melletti területet lezárja. Emiatt persze sem Szkukalek Igor, sem Kriston Attila nem tudott lendületből a hazai védősor mögé kerülni, márpedig aki látta a Fradit tavasszal, tudhatja: az egyik legnagyobb erőssége éppen az a fővárosi alakulatnak, hogy a széleken bontja meg az ellenfél hátsó alakzatát.
Nos, ez ezúttal egyáltalán nem ment. Még tíz perc sem telt el a mérkőzésből, amikor Csank János a két Csabát, Szabót és Csordást melegíteni küldte, ám változtatásra az első félidőben nem volt szüksége. A szervezetten futballozó hazaiak nagyon megbecsülték a labdát, és bár az első percekben látott két lehetőség után sokáig néző szerepre kárhoztatták Szűcsöt, azért bátran megpróbáltak támadni. Így kerülhetett főszerepbe Adem Kapic, a ferencvárosiak védekező középpályása, aki feltűnően sokszor akasztotta meg a vendéglátók akcióit. Más kérdés, hogy a megszerzett labdát nem mindig játszotta meg a kellő hatékonysággal, de némi túlzással annyiszor szerzett labdát az első félidőben, mint más egy egész idény alatt.

"Simon Tibi!” – skandálták a kapu mögött elhelyezkedő Fradi B-közép tagjai, és a rigmusról két dolog juthatott a kívülálló eszébe. Egyrészt az, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt egykori FTC-játékost szereti a publikum, másrészt az, hogy a pályán nem történt semmi olyan, ami igazán lekötötte volna a nézőket, nem volt olyan játékos, aki igazán lázba hozta volna a zöld-fehéreket. Érzékelhető volt, hogy a siófokiak leginkább a tavalyi gólkirály Tököli Attilától tartanak. A Fradi új szerzeménye küzdött becsülettel, de nem volt könnyű dolga, mert Csank János a 203 centiméter magas Alekszandar Panticsot állította Tököli mellé, és a csatár bizony nehezen boldogult ellenfelével. A félidő hajrájára megpróbált ritmust váltani a Siófok, újra a hazaiak kerültek a ferencvárosiak védői mögé, és a beívelésekkel olykor zavart is okoztak a vendégcsapatnak, ám gól nem született. Így egy jó iramú, de rengeteg pontatlan átadást hozó játékrész végén úgy vonulhattak be az öltözőbe a játékosok, hogy gólt nem láthatott a publikum.

A román Bogdan Andonét az öltözőben marasztalta Garami József, és ha a légiós első félidei teljesítményét elemezgette, bizony kevés érv szólt amellett, hogy a játékos folytassa a meccset. Helyére egy ugyancsak most igazolt légiós, a brazil Leandro állt, s úgy tűnt, ez a csere valamivel lendületesebbé tette a Ferencváros játékát. Annak ellenére is, hogy akárcsak az első félidőben, ezúttal is a Siófok kezdett aktívabban. Erős Károly egy igencsak életerős lövéssel "kínálta meg” Szűcsöt, ám a ferencvárosi kapus látványosan védett. Két, hamarjában kiosztott sárga lap színesítette a találkozót, és félő volt, hogy a pályán lévők a labda helyett egymással kezdenek el foglalkozni. Igaz, nem kellett sokáig ettől tartani, hiszen vezetést szerzett a Ferencváros.

Lapunk szombati számában öles betűk hirdették: Tököli Attila gólt ígér. Nos, joggal mondhatjuk, hogy a gólkirály szavatartó ember, az pedig a Dunaferrtől igazolt labdarúgó klasszisát igazolja, hogy őrzője, Pantics csak egyszer feledkezett meg róla – de a csatárnak ez is elég volt. Bár tagadhatatlanul lesgyanús szituáció előzte meg a találatot, meglehet, a televíziós felvételek sem adnak majd egyértelmű választ arra, előrébb volt-e Tököli, mint a hazai védők. Ám a sajtóhelyről úgy tűnt, mintha a balhátvéd helyén Koller Ákos beragadt volna. Nem sokkal később Leandro igazolta, hogy Garami József igazán ért a cserékhez. A brazil bemutatkozásképpen egy jó lövéssel hívta fel magára a figyelmet (ám a labda akkor elkerülte a kaput), majd egy gyors ellentámadás végén remekül hozta helyzetbe Gera Zoltánt. A kritikusok talán hozzátennék, hogy az addig keveset mutató Gera került helyzetbe, ám a vendégeket nyilván csak az érdekelte, hogy ismét gólt ünnepelhetett a zöld-fehér tábor.
Az igazsághoz tartozik, hogy azért tudott kontrázni a Fradi, mert az első találat után a Siófok feljebb tolta a védekezését, megpróbált a korábban látott zárt stílusán változtatni, ám ez önmagában hordozta azt a veszélyt, hogy a nagyobb területen veszélyesebben tudnak támadni a ferencvárosiak.

A második gól után eldőlt a találkozó, hiszen bár a Siófok ment előre becsülettel, érezni lehetett, hogy a hazai együttesben nincs annyi energia, hogy utolérje riválisát. Ráadásul az FTC is megnyugodott. A korábbi brusztolás után immár szép cseleket és tetszetős megoldásokat is bemutattak a vendégek, akiket érthetően megnyugtatott a kétgólos vezetés.
Második félidei játéka alapján megérdemelten nyert a Ferencváros, ám a siófokiaknak sincs okuk elkeseredni. Ha a folytatásban is hasonlóan szervezetten játszanak majd, nem kell félniük a kieséstől.