"Nagyon komoly gondjaink lesznek a bajnokságban…” -– nyilatkozta Várhidi Péter kissé feldúltan a Videoton 3–1-es Hungária körúti vereségét követően. Akik látták a találkozót, talán vitába szállnának a szakemberrel, hiszen a végeredmény ellenére a fehérváriak ténylegesen vetélytársai voltak Egervári Sándor gárdájának. Miért hát a peszszimizmus? "Mert állva maradtunk – adott választ a kérdésre a sajtótájékoztatót követően Várhidi Péter. – Mindenki láthatja, szinte ugyanazzal a játékos kerettel kell felvennünk a harcot, a kivétel nélkül megerősödött ellenfelekkel szemben. Ha tavaly kissé erőn felül teljesítve ötödikek tudtunk lenni, akkor senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy változatlan állománnyal az idén is elérhető lesz ez a pozíció. Néhány embernek illene a tükörbe néznie, már ha egyáltalán képes rá. Ha a mostani Videotont az ötödik helyet elért társasággal összevetem, akkor azt mondhatom, hogy amíg a tavalyi gyenge támadó játékunk jottányit se – mitől épült volna új arcok nélkül –, addig a védelmünk gyengült. Gondolok itt a Pomper-ügyre, ami miatt leghamarabb rá csak a jövő héten számíthatok, vagy az új szerb védőpárosra. Nem ügyetlen fiúk, de túl későn kerültek hozzánk, így jóformán azt sem tudják, hogy ki kicsoda a csapatban. A középpályánk masszív maradt, jók vagyunk labdaszerzésben, csak attól tartok, hogy túl sok gólt nem rúgunk majd. Gólok nélkül pedig…”Nos, befejezve az edző elharapott mondandóját: gólok nélkül nagy bajba kerülhet a Videoton a bajnokság alatt. De miért is nem sikerült veszélyes támadót szerződtetnie a fehérváriaknak akkor, amikor tudott, hogy a télen nem lesz lehetőség új labdarúgó igazolására?"Ez az, amit nem tőlem kellene megkérdezni – folytatta fáradtan a tréner. – Kollégáimhoz hasonlóan nekem is volt egy kívánságlistám, amelyen tíz játékos neve szerepelt, ám végül egyikük sem jött Fehérvárra.”A Videoton problémái, belső konfrontációi persze semmit nem vonnak le az MTK játékosainak érdemeiből a győzelmet illetően. A Hungária körútiak megérdemelten kerekedtek felül a Videotonon, köszönhetően Molnár Zoltán szerencsés csillagzatú visszatérésének, Hajdu Attila bravúrjainak, és a csapatkapitány, Illés Béla roppant fontos pillanatban fejelt góljának (az MTK 10-ese, Hamar István szépítő találatát követően egy percen belül mattolta Milintét). Ennél tökéletesebb visszatérést még Egervári Sándor sem kívánhatott magának.