Csapategység, kétségek nélkül

– Kapitány úr, miként ünnepelt?– Csendesen, nem vagyok az a hámból kirúgós fajta – mondta Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya.– Egy pezsgőt azért biztosan felbontott a versenyzők egészségére?– Ez csak természetes, többet is, de a palackokat a pincérek nyitogatták. Talán ők számolták, mennyi fogyott. Mi igyekeztünk: rendesen körbekoccintgattunk a záró fogadáson.– A munka és a száraz pezsgő után édes pihenés következik?– Ugyan, jövő hétfőtől négy hétre bevonulunk a dunavarsányi edzőtáborba. A héten egyeztetnem kell a vb-felkészülés programját, és a sajtó igényeit is ki kell elégítenem.– Ez ideig hány kollégám hívta?– Szerencsére nagyon sok. Ha nem töltöttem volna folyamatosan a telefonomat, délutánig már kétszer lemerült volna.– Szövetségi kapitányként rekordot dönt rekord után. A sydneyi sikereket követően most az Eb-éremszerzési csúcsot emelte kétszámjegyűre a válogatott élén. Szerénysége alighanem tiltja, hogy öndicséretbe kezdjen, mégis, mennyit vállal a sikerekből?– Csak egy keveset. Munkánk teljességgel közös: versenyzők, edzők és csapatvezetők együtt érik el ezeket a diadalokat. A fő érdem persze zseniális kajakosainké és kenusainké, valamint az őket nap nap után felkészítő trénereké. Ezúttal a női kajakos szakág edzője mellett öt kenus és két kajakos szakember odaadása ért tíz aranyérmet. Én minden támogatást megadok nekik, ám nem erőltetem rájuk az elképzeléseimet. Annyit vállalok tehát, amennyi a dolgom: összeállítom a felkészülési programot, folyamatosan egyeztetek a szakosztályokkal, s ha kell, kezelem a konfliktusokat. Ez utóbbi főként azt jelenti, hogy egyszemélyben magamra vállalom a népszerűtlen döntéseket a csapat kijelölésekor. Hogyha úgy vélem, együttesem nyer egy-egy személycserével, akkor kész vagyok a saját válogatási elveimet is felülvizsgálni.– A vasárnap befejezdődött Eb igazolja, hogy jó érdekegyeztető. A csapat most egy hétre szétszéledt, ám mit mondana, ha most mégis lehetősége nyílna előttük arra, hogy néhány mondatban értékelje a teljesítményüket?
– Viszonyunk harmonikusabb annál, mintsem hogy beszédeket kelljen mondanom, ha tudatni akarom: elégedett vagyok. Úgyhogy csak annyit bökhetnék ki: "Ez baromi jó volt, gyerekek!” A jelzőket nem az én feladatom keresgélni: csodálatos, fantasztikus, olykor számomra is meglepő sikereket értünk el. Ráadásul valódi csapatként működtünk, a versenyzők nemcsak a saját futamaikkal törődtek, egymást is segítették. Előfordult, hogy a hajójukat adták kölcsön: Vereckeiék ugyebár egyszer Storczék kettes kajakjával szálltak vízre, ám ezen kívül még számtalanszor gyakoroltak kisebb-nagyobb gesztust egymás irányában. Persze nálunk sem mindig ilyen idilli a kép, a válogatók és a csapathirdetés idején ezúttal is adódtak konfliktusok, de Szegeden a csodás szurkolókon kívül minden elcsendesedett.
– Az olimpiához közeledve feltételezhetően nőttön nő majd a feszültség. Athéni napszemüvegen keresztül milyennek látta a szegedi nyári játékokat?
– Felhőtlennek tetszett az égbolt, s élveztem az előadást. A lányoknál magas, tényleg művészi volt a kivitelezés. Az olimpián teljességgel számíthatunk a jelenlegi versenyzőkre: fiatalok, tehetségesek – valószínűleg még Pekingben is ők leszenek a címszereplők. A férfi kajakosoknál is rendben van minden, néhány egységre jobban kell koncentrálnunk, ám tényleg jó úton haladunk. A párosban, négyesben szerzett ezüstökből könnyen lehet még arany. A kenusoknál sem jósolok nagy változásokat a következő két évre, de egy kis struktúraváltás elkél. A négyesek diadalának nálam kevesen örülnek jobban, ugyanakkor az olimpiai egyes és páros számokban is meg kell erősödnünk. Amikor azzal állok elő, hogy szeretném, ha a fiatalok ebben a két hajóosztályban is szorongatnák a világ elitjét, az edzőik lecsendesítenek, mondván, ezzel csak elveszem a kvartettel remeklő ifjú gárda és az őket kiegészítő rutinos kenusok önbizalmát. Pedig tudhatnák, épp ellentétes céljaim vannak.

– Kolonics György C–1-ben és C–2-ben is volt már olimpiai bajnok. Az ezúttal mérsékelten szereplő Koló vajon mire lehet képes az augusztus végi vb-n, illetve hajózzunk előre, az athéni olimpián?
– A jelenlegi legerősebb szóló kenust, a mindössze 24 éves orosz Makszim Opaljevet nehéz lesz megállítania, ám abban bízom, hogy Gyuri már a világbajnokságon újra visszatalál a dobogóra. A másik két klasszis, a német Andreas Dittmer és a cseh Martin Doktor Koló korosztályába tartozik, úgyhogy nekik is lehet még jobb, rosszabb szezonjuk. Csepeli klasszisunkat sem kell tehát félteni, a tavasszal példátlan sérüléssorozat hátráltatta, így várható volt, hogy ez az évad nyögvenyelősebb lesz. Látható, ő sem robot, nem programozták be folytonos győzelemre. Egyébiránt szerintem mindnyájan kiegyeznénk azzal, hogyha odafönt borítékolják: Athénban lapátol újra csúcsformában.
– Kovács Katalin most is klasszisként kajakozott. Három aranyából két elsősége olimpiai számban született…
– Ez valóban több mint csodás. Katiról magam is csak szuperlatívuszokban beszélhetek. A legszebb, hogy már néhány külföldi csapatvezető is tehetetlennek érzi magát, s elismeri, jelenleg nincs nála jobb a női mezőnyben. Az ellenfelek dicsérete márpedig mindig értékesebb, mint néhány hátbaveregetés a berken belüliek részéről. A négyeseknél és a párosoknál sincs probléma: a kvartettnek nincs párja, s a párosoknak is kevés. Szabó Szilvia és Bóta Kinga ezüstje nálam aranyat ér.
– A harmadik "olimpiai” aranyat szállító Vereckei Ákos a korábbiaknál kisebb különbséggel, mégis zsenit sejtető kajakozással nyert. Olimpiai- és világbajnokunk engedte magához a szokottnál közelebb ellenfeleit, vagy a mezőny vált ily kiegyensúlyozottá?
– Vereckei élete legjobb időeredményét kajakozta az előfutamban és a döntőben, vagyis ő cseppet sem gyengült. A többiek valóban kezdenek felzárkózni, ám egy ilyen fantasztikus sportoló nem adja meg magát egykönnyen. Ákos 1998 óta – a sydneyi megingás kivételével – minden Eb-n és vb-n nyert 500 egyesben. Régóta vagyok a kajakos szakmában, de ilyen példátlan sikersorozatra nem emlékszem.
– Magyarországon mindig különös érdeklődés övezi a férfi kajak négyes szereplését. E számot Szegeden nem mi, s még csak nem is a németek, hanem mindhárom távon a szlovákok nyerték.
– Aggodalomra semmi ok. Mindhárom távon érmesek voltunk. Tavaly is az Eb-n remekeltek a szlovákok, a vébén aztán helyreállt a világ rendje. A többi számban azért nem szeretnék túl sok dobogós helycserét: maradjunk meg a mostani győzelmi szériánál, igaz, tíz elsőséget azért ne várjunk majd a sevillai világbajnokságtól.
– Miért, többre gondol?
– Sajnos nem, mert az érzelmeim helyett ezúttal a realitásérzékem vezérel. Mivel mindig erre kérnek, hajlandó vagyok tippelni, de öt-hét aranynál felelősségteljesen sosem jósolok többet.
– Végezetül még annyit áruljon el: a vb-ig változtat sikercsapatán?
– Igen, s ezzel a laikusoknak talán meglepetést okozok. A válogatók alapján azonban néhány cserét már előre kihirdettünk: az Eb-n aranyat nyert Buzál Miklós és Végh Attila kenu párosban becsülettel feladta a leckét a stafétát átvevő Malomsoki Sándor, Vasali László kettősnek. Janics Natasa helyett kétszáz egyesben Szabó Szilvia, míg K–2-ben a Janics, Dékány Kinga páros helyett a Kovács, Paksy Tímea egység áll rajthoz. Férfi kajak egyesben Storcz Botond túlterhelése nem vált be, így ezer méteren hosszú-hosszú idő után az 1994-es világbajnok, Borhi Zsombor kap esélyt.