Nagy utazás (15)

"A két pireneusi szakasz után szombaton szerencsére valamivel nyugodtabb nap várt ránk, és én bíztam benne, hogy sikerül valamennyire kipihenni magamat.A nap legelején rögtön volt egy szökés, amiben nem vettem részt, de nem is nagyon akartam elmenni a mezőnytől, inkább arra összpontosítottam, hogy a hegyekben ne maradjak le. Egy kicsit végül is leráztak, de aztán a hosszú sík részen gond nélkül utolértem a többieket. Amikor látszott, hogy a szökevények jelentős előnyre tettek szert, hátul mindenki megnyugodott, és viszonylag kényelmes iramban tekertünk tovább a cél felé. Ilyenkor a mezőnyben van lehetőség arra, hogy az ember úgymond pihenjen egy kicsit, hiszen nem kell húznunk a karavánt, a szélárnyékban pedig nyugodtabban lehet tekerni. Úgy érzem, hogy ma sikerült elég takarékosan versenyezni, és ennek a megtakarított energiának a következő napokban még nagy hasznát vehetem.Nem tudom, hogy a US Postal-os fiúk hogy bírják, mert ők már harmadik napja állandóan elöl nyomulnak, de egyelőre elismerésre méltó módon tekernek.A vasárnapi szakasztól nem tartok különösebben, bár tudom, hogy a Mont Ventoux-nak elég rossz a híre. Az a tervem, hogy a hegy tövéig eljutok a mezőnnyel együtt, aztán az emelkedőre a saját ritmusomban megyek majd fel. Nekem az idei Touron nem az a célom, nem az a feladatom, hogy az összetettben minél jobb eredményt érjek el, hanem az, hogy a hosszú egyenkénti indításos szakaszokon minél jobban szerepeljek. Az elsőn nem lehetett rám panasz, és nagyon bízom benne, hogy marad elég erőm a másodikra is. Ehhez viszont nagyon fontos, hogy a hegyekben ne álljak fejre, ezért nem szakad kizökkennem a saját iramomból.Ami a Mapeit illeti, a csapatnál rendkívül nyugodt a légkör, igyekszünk a lehető legjobban befejezni a Tourt, amiből még több mint egy hét hátravan, de szerencsére azért látjuk már a párizsi célt…”