A Sao Caetano az első finalista

Brazília egyik legújabb büszkesége, a Sao Caetano történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy a Libertadores-kupa elődöntőjében kiejtette a mexikói Américát, ugyanis minden idők legfiatalabb csapata lett, amely be tudott jutni az első számú dél-amerikai klubtorna fináléjába. A Sao Pauló-i
kiscsapatot 1990-ben, azaz mindössze 12 éve alapították, és miután végigjárta a szamárlétrát, mára kétszeres brazil bajnoki ezüstérmesnek is mondhatja magát.
Jair Picerni tanítványai nem készülhettek ölbe tett kézzel, mert bár az első mérkőzésen, hazai pályán meggyőző játékkal 2–0-ra verték meg az Américát, a viszszavágót a tengerszint felett 2240 méterrel található Azték-stadionban kellett megvívniuk. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a szurkolók végül nem töltötték meg a mitikus arénát, de így is több mint 60 ezren buzdították a tetőtől talpig sárgába öltözött hazaiakat. Ehhez képest a Sao Cateno már az első helyzetéből bevette ellenfele kapuját: a 8. percben Somália Rios kapus rossz ütemű kimozdulását kihasználva két védő között tökéletes passzot adott Aíltonnak, akinek csak a kapuba kellett lőnie.
A hideg zuhany után öt perc alatt magukhoz tértek a mexikóiak, és azonnal össztűz alá vették Sílvio Luiz kapuját. Először Ortiz egyenlíthettet volna ki, de Zamorano parádés indítása után csak az oldalhálót találta el, nem sokkal később pedig Castillo bombáját hatástalanította bravúrral a brazil kapus. Félórányi játékot követően ismét Castillo előtt adódott príma lehetőség, a támadó alig húsz méterről elvégzett szabadrúgását követően a labda nemcsak a sorfal, hanem egy picivel a léc felett is elszállt.
A szünet után Manuel Lapuente együttese szemvillanás alatt egyenlített, ugyanis a 48. percben Pardo kiváló helyről elvégzett szabadrúgást váltotta gólra – a játékos gyönyörűen kilőtte Sílvio Luiz kapujának bal felső sarkát. A gól arra ösztönözte a Sao Caetanót, hogy még jobban bezárkózzon a saját tizenhatosa előterébe, így a mérkőzés percek alatt állóháborúvá változott. A 73. percig kellett várni az újabb lehetőségre, akkor Pardo szinte ugyanonnan végezhetett el szabadrúgást, ahonnan a gólt szerezte, de ezúttal a kapus került ki győztesen az esetből. Az utolsó percekig ismét csak meddő hazai próbálkozásokat láthatott a nagyérdemű, a ráadásban is csak egy Zamorano-kapufa jelentette a legtöbb izgalmat, így a Sao Cateno összességében magabiztosan jutott be a fináléba, ahol a Gremio–Olimpia párharc győztesével mérkőzhet.