Janics: négy nyelv, három szám

Janics Natasa (képünkön) igazi kajakos, családból származik. Édesanyja és édesapja mellett ugyanis testvérei is hódoltak a kajakozásnak, sőt Natasa első edzője is a családfő, Milan Janics volt. Az ifjú kajakoshölgy hatéves korában ismerkedett meg a sportággal, majd néhány esztendős kitérő után tért vissza a kajak-kenuhoz. Tehetségéről egyértelműen árulkodik, hogy már 14 évesen felnőtt jugoszláv bajnok lett, amivel kapcsolatban Natasa szerényen megjegyzi: a női kajakosok mezőnye nem túl erős Jugoszláviában…
Tizennyolc esztendősen érte el első nagy sikerét, amikor – Kőbán Ritát is megelőzve – Sydneyben negyedik lett az egyéni számban. A magyar kapcsolat 1999-ben jött létre, Natasa ugyanis már ekkor a sikeredző, Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatában edzett. Az olimpiai siker ellenére nem javultak a feltételek Jugoszláviában, így az ifjú tehetség kénytelen volt egyedül folytatni a felkészülést. Még apja is az országváltást támogatta, ami különösen érdekes, hiszen Sydneyben még Milan Janics volt a jugó csapat szövetségi kapitánya.
2001-ben tehát a Janics család úgy döntött, Natasa a magyar válogatott tagjaként folytatja pályafutását. Tisztában van vele, hogy Magyarországon különösen nehéz bekerülni a női csapatba, ő azonban úgy gondolta, érdemes a nehezebb utat választania, mert ez vezethet később eredményre. Natasa 1999-ben kezdett magyarul tanulni, és két évvel később már meglepően jól beszélte ezt a sokak által nehezen elsajátítható nyelvet. Azt mondja, szerencsére nem esik nehezére a nyelvtanulás, angolul és olaszul már tud, és úgy tervezi, felsőfokú tanulmányait szintén valamely egyetem nyelvszakán fogja folytatni. A helyi Démász kajakosaként, mondjuk, épp a szegedi tudományegyetemen… A 200-as sikerek segíthetnék a felvételi előtt.