Közel az aranyéremhez

Tizenegy év. Az emberiség történetében egy pillanat, de egy sportoló életében nagy idő, gyakran egy pályafutás véget ér ezalatt. Hogy mi történt 11 éve? Akkor született legutóbb felnőttvilágversenyen (a bécsi Európa-bajnokságon) magyar aranyérem női tőrben. Akkor, amikor a mai legjobbak még kisiskolások voltak: a csapat legfiatalabbja, Varga Gabriella például mindössze 9 esztendős, Knapek Edina 14, Varga Katalin 11, de a rangidős Mohamed Aida is csu-
pán 15.
Nos, ez a tinicsapat csütörtökön egy karnyújtásnyira volt a régen várt aranyéremtől…
"Szép jó reggelt mindenkinek! Akkor ma minden szinten magyar–angollal kezdünk”– köszöntötte reggel a terembe lépő magyar versenyzőket és edzőket Fröhlich Péter, az Angliában dolgozó edző, utalva arra, hogy férfi és női tőrcsapatunk is az angolokkal vívott a 16 között. Férficsapatunk hátrányból indult, hiszen nem számíthatott az egyéni versenyen megsérült és már hazautazott meghatározó személyiségre, Juhász Attilára. Csere- és pihenési lehetőség nélkül vívott, és kitett magáért a három fiú (Berjozkin Anton, Juhász Bence és Marsi Márk), ugyanis szoros asszóban, csak két tussal maradt alul az első mérkőzésen. Ezzel a vereséggel az alsó ágra került, végül a 10. helyen zárt.
A lányoknak bemelegítésnek számított az első csata, könnyedén nyertek, még az is belefért, hogy Knapek Edinának ezúttal nem ment. A fehéroroszok ellen nem is küldte őt pástra edzője, Bernáth Zoltán szakágvezető. Ezen a találkozón Varga Gabriella parádézott, Mohamed Aida pedig hozta a tőle várható eredményt.
"Amióta a válogatottnál tevékenykedem, vagyis hét-nyolc éve, csak egyszer sikerült megverni a románokat, mégpedig a kilencvenkilences olimpiai kvalifikáló vb-n, és ezzel jutottunk ki Sydneybe. Sem előtte, sem utána nem sikerült ez a bravúr, pedig azóta többször is találkoztunk” – vezette fel a magyar–román elődöntőt Bernáth Zoltán.
Ezek után ugye megértik, mekkora tett volt a lányoktól, hogy legyőzték a szülés után visszatért, olimpiai bajnok és újdonsült Eb-ezüstérmes Badea-Carlescu vezette riválist. Szoros volt a mérkőzés, aztán a közepén Knapek 8:1 (!)-re legyőzte Szabó-Lázárt. Ez volt a fordulópont, utána pedig növelték előnyüket a lányaink.
"Legalább olyan izgalmas volt, mint a szöuli vébén. De akkor csak 45:42-re tudtunk nyerni, most hatalmas különbséggel” – örvendezett Bernáth Zoltán.
"Szeretek a románok ellen vívni. Az angolok ellen nem ment, és kértem, hadd pihenjek a következő mérkőzésen, hogy a románok ellen jól vívjak. Sikerült! A Világkupákon rendre kikaptunk ellenük, de most, amikor a legnagyobb szükség volt rá, nyertünk” – mondta boldogan a mérkőzés hőse, Knapek.
A bravúr után este, akárcsak tavaly, ezúttal is az aranyéremért vívhattak a mieink. Akkori ellenfelük, a címvédő olasz csapat most kiesett, mert tartalékosan, az olimpiai bajnok Vezzali és Trillini nélkül szerepelt, így nem csoda, hogy kikapott az oroszoktól. A házigazdákat pedig nagy meglepetésre megverték a lengyelek – így az egyéni aranyérmes Gruchala vezette olimpiai ezüstérmes válogatottal találkoztunk a fináléban.
"A statisztika mellettünk szól. Bár nem sokszor találkoztunk a lengyelekkel, a mérleg nekünk kedvez. Legutóbb világversenyen a kilencvenkilences bolzanói Eb-n a bronzéremért győztük le őket egy tussal. Bízom a tizenhármas számban. Tizenhárom éve vagyok edző, szeretném, ha a gyűjteményből hiányzó aranyérmet megszereznék tanítványaim” – árulta el vágyait Bernáth Zoltán.
A finálé nem úgy indult, mint kívántuk, négy-öt tussal a vetélytárs vezetett. 20:15-ös lengyel vezetésnél Mohamed percei következtek, ezúttal ő volt a húzóember: 9:2-re (!) legyőzte Rybickát, és máris fordult a kocka, 24:22 a javunkra. Felcsillant a remény – de nem élt sokáig. A fordulásoknál a lengyeleknél volt az előny egy, két, majd három tussal – a végén pedig öt lett a különbség.
A mérkőzés után a lányok elpityeredtek, még nem nagyon tudtak mosolyogni, pedig örülniük kell az ezüstéremnek. Jól vívtak, és övék a jövő. Talán már az augusztusi világbajnokságon megszerezhetik az aranyat.