A szélső grazi ugródeszkája

Az utóbbi évek egyik legtehetségesebb futballistájának tartják a szakemberek Halmosi Pétert, így cseppet sem volt meglepő, hogy a Haladás játékosát többen is megkörnyékezték. Az utóbbi napokban úgy tűnt, kétesélyes marad az ügy: a labdarúgó vagy Újpestre, vagy Grazba, az osztrák város "kisebbik” csapatába, a GAK-ba igazol. Nos, mint kiderült, Halmosi nemcsak csapatot, hanem országot is váltott, igaz, ilyenformán közelebb van az otthonához, mintha a Megyeri útra igazolt volna – hiszen Szombathely és Graz között mindössze 120 kilométer a távolság. A bal oldali középpályásként, illetve szélsőként is bevethető, kétszeres válogatott futballista aláírta szerződését új csapatához, néhány edzőmérkőzésen már pályára is lépett - az első tapasztalatokról kérdeztük.
– Mielőtt Grazzal foglalkoznánk, térjünk vissza egy kicsit a tavaszra. Már csak azért is, mert télen sokan fogadást kötöttek arra, hogy a Haladás bentmarad az élvonalban. A kívülálló azt gondolhatta, ahol Selymes Tibor, Leandro és Halmosi Péter szerepel a bal szélen, ott nincs is szükség jobb oldalra, a csapatnak gond nélkül bent kell maradni.
– Mindenekelőtt elnézést kérek, ha valaki miattunk fogadást vesztett – mondta a kiesés miatt még most is sajnálkozva Halmosi. – Télen magam is nagy összegben fogadtam volna arra, hogy nem búcsúzunk, de nemcsak a bal oldal erőssége miatt, hanem mert az egész csapatot képesnek tartottam arra, hogy elkerülje a bukást. Tizennyolc pontot gyűjtöttünk tavasszal, nem azt mondom, hogy ez olyan jó, de ha arra gondolok, előfordult, hogy ősszel tizenhárom meccsen csak négy pontot szereztünk, úgy érzem, a sorsunk még tavaly dőlt el.
– Azt gondoltam, hogy ön is a balszerencsére hivatkozik majd.
– Megtehetném. Gondoljon csak bele: a teremtorna döntőjében egy másodperccel a vége előtt Almir Filipovics mandíneres, egészen fatális öngólja miatt buktunk, a Magyar Kupa döntőjét a százhuszadik percben egy könnyedén elkerülhető találattal veszítettük el. Ezek után a bajnokságban hiába játszottunk többször is esélyesen, nem tudtuk megszerezni a sorsdöntőnek mondható győzelmeket. Ez így több mint véletlen… Megmondom őszintén, hogy ezt nagyon nehéz volt elviselni pszichésen, sokszor már a sírás kerülgetett, annyira szenvedtem. Nem hittem el, hogy a Haladás ennyire balszerencsés csapat. A gárda korábban is liftezett az első két osztály között, és nagyon reméltem, hogy mi majd mások leszünk, és bennmaradunk. Nekünk sem sikerült.
– No, akkor elég a múltból, nézzünk előre. Önt hogyan fogadták Grazban?
– Mondhatom, hogy jól, hiszen eddig minden edzőmeccsen kezdő voltam, ráadásul a GAK már télen is meg akart szerezni, és tavasszal is folyamatosan érdeklődött irántam, meglehetősen intenzíven, vagyis érezhettem, hogy szüksége van rám. Kitartásuk meghozta az eredményt, hétfőn három évre elköteleztem magam a csapathoz. Noha az utolsó előtti pillanatban Szombathelyen kitalálták, hogy nevelési költséget is kérnek értem, a graziak megnyugtattak, ezzel ne foglalkozzak, ha ez a pénz jár a szombathelyieknek, ők kifizetik. Egyébként úgy hallom, az a vélemény, hogy a bal oldal megerősödött.
– Minden légióstól illendő megkérdezni: mi a különbség a külföldi körülmények, az edzések és az itthoni viszonyok között. Ön még csak néhány napja van kint, de gondolom, vannak új élményei.
– Az edzésen mindenki maximálisan koncentrál, a napi két tréning pedig kőkemény, és jóformán nincs is viccelődés, poénkodás. Sokat hallottam arról, hogy külföldön más a mentalitás, és ezt már most megéreztem. Mindenki minden pillanatban megszakad azért, hogy bekerüljön a csapatba, azaz nekem is be kell állnom a sorba…
– Különösen érdekes lehet, hogy kedden azzal a horvát NK Zagrebbel játszottak felkészülési mérkőzést, amely a zalaegerszegiek ellenfele lesz a Bajnokok Ligája előselejtezőjében. Csakhogy a szombathelyiek és az egerszegiek ősidők óta szemben állnak egymással, de azért gondolom, segít egy-két információval a kék-fehéreknek.
– Ez csak természetes. A legfontosabb, hogy kettő–nullra nyertünk, vagyis a horvátok sem verhetetlenek. Én az első félidőben játszottam, és adtam egy gólpasszt, és a másik találatban is benne voltam, hiszen akkor is a bal oldalról indult az akció, de ott kavarodás után született a gól. A horvát csapatban nagyon magasak a védők, a középső emberek szerintem egy mázsát biztosan nyomnak egyenként a mérlegen, szóval a levegőben nehéz megverni őket. Középen van egy-két technikás futballistájuk, ennek ellenére úgy érzem, egyértelmű fölényben voltunk. Úgy gondolom, hibázik a ZTE, ha nekiesik a zágrábiaknak, hiszen elöl gyors és mozgékony csatárok szerepelnek, sőt a ZTE-nek arra is fel kell készülnie, hogy a horvátok tétmeccsen ütnek-vágnak, kőkeményen odarúgnak és nem biztos, hogy ehhez a magyar bajnokságban hozzászokott az ember. Összefoglalva: ha az Egerszeg szilárdan védekezik, és elöl Kenesei Krisztiánék jó napot fognak ki, akkor nem lehet gond a továbbjutás.
– Ha jól tudom, a Grazer AK is indul a Bajnokok Ligája selejtezőjében.
– Igen, hiszen itt az első két helyezett nevezhet erre a sorozatra.
– Ám a GAK csak harmadik volt.
– Igen, de a bajnok Tirolt pénzügyi problémák miatt visszasorolták a harmadik osztályba, így léptünk előre egyet. A BL-ben a moldovai Sheriff Tiraspol és a kazah Zsenyisz Asztana csata győztesével találkozunk, bárki lesz is az ellenfél, remélem, sikerül majd továbblépni.
– Hogyan érzi magát a városban?
– Ha a barátnőm is itt van velem, könnyebb, de most hazament, és így egy kicsit nehéz. Már csak amiatt is, mert én nem nagyon beszélem a nyelvet, ő viszont tökéletesen tud németül. Egyelőre egy hotelben vagyok, noha megvan már az a háromszobás lakás, amely az otthonunk lesz. Most még a Sturm Graz egyik jugoszláv játékosa használja, de már csak néhány napig.
– Ha már a Sturm szóba került… Találkozott-e a csapat két magyarjával, Korsós Györggyel és Szabics Imrével?
– Még nem, de Imrével már többször beszéltem, hiszen őt még az olimpiai válogatottból jól ismerem. Azonban hamarosan találkozunk, hiszen szombaton egymás ellen játszunk a Szuperkupáért. A Tirol büntetése után ugyanis a Sturm lett az aranyérmes, a GAK pedig megnyerte a kupát. Remélem, ezen a mérkőzésen is bizonyíthatom, hogy nem volt kár engem idehozni, no és az sem mellékes, hogy jövő szerdán kezdődik a bajnokság, vagyis egy jó teljesítménnyel megszilárdíthatom a helyem.
– Milyen csapatnak látja jelenlegi együttesét?
– A három–öt–kettes hadrendben játszunk, ahol nekem a bal oldalon igen sokat kell védekeznem. Többet is, mint otthon. A gárda meglehetősen masszív, kevés a trükközés, de úgy érzem, nehéz ellenünk futballozni. Egy holland edző, Thijs Libregts vezeti a gárdát, és a hírek szerint amióta ő ideérkezett, erősebb a csapat. A tréner igencsak maximalista, végigüvölti a gyakorlásokat, de én most még nem értem, mit mond, bár naponta egyre több szót tanulok meg.
– Gondolom, nem a Grazer AK volt álmai együttese.
– Valóban nem, de azt hiszem, ugródeszkának kitűnően megfelel. Teljesen más közeget kell megszoknom, és ha ez sikerül, esetleg továbbléphetek. Gyerekkoromban mindig a német válogatott volt a kedvencem, nem álmodoztam arról, hogy a Real Madridban vagy esetleg az Interben futballozzak. És bár úgy érzem, a Bundesliga nem az én stílusomnak való, nem lenne rossz oda eljutni.