Senki sem akart bajnok lenni

Már újra edzenek a fiúk, a mi kedvenc aranylábú gyerekeink, megint elkezdték a felkészülést a soron következő idényre, hamarosan írhatjuk, önök meg olvashatják, hogy "…minden a legnagyobb rendben, tökéletesen sikerült a ráhangolódás, szép lassan beépítjük az új fiúkat, aztán jöhet a bajnokság, és mi majd bebizonyítjuk.”
Sajnos ez most nem az a pozitív hangvételű cikk, hagyjuk is az ígéreteket. Lesz abban is részünk, és ne is szaladjunk a következő bajnokságig, mert van, ahol még az előző sem ért véget.
Következzék hát a magyar valóság: essék szó Hartáról, Soltról, Szakmárról, Hetényegyházáról és a többi település csapatáról. Ha azt hiszik, hogy ez kevésbé izgalmas téma, mint a vb, ahol éppenséggel Ronaldo megint régi fényében csillogott, s csatárkultuszt teremtett, akkor tévednek. A Bács-Kiskun megyei botrány lesöpri, mit lesöpri, egyszerűen eltűnteti a világbajnokság utáni nosztalgiát, témát ad az olvasónak, vitára kényszeríti a polgárokat, mert bizony csúnya dolgok történtek az Alföldön.

Koldusszegény csapatok

Kezdjük is mindjárt egy rövidke idézettel, amely nem lesz túlságosan irodalmi, de azért jelen esetben ez is megteszi: "A Bács-Kiskun megyei Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága szerdai ülésén törölte három együttes 2001– 2002-es bajnokságban elért öszszes eredményét. Hartát a megye III. Szakmárt és Soltot a megye II. osztályába sorolta vissza. A fegyelmi bizottság a rendelkezésére álló okiratok, a tárgyaláson felvett vallomások alapján megalapozottnak látta a mérkőzés eredményének jogellenes befolyásolása fegyelmi vétség megvalósulását. Szakmár és Solt képviselői a felelősséget elismerték, ezt a fegyelmi bizottság enyhítő körülményként vette figyelembe.”
Na, ehhez mit szólnak?
Gyaníthatóan semmit. Pedig ilyen történet – legalábbis napvilágra került sztori – még a sokat megélt magyart labdarúgásban is ritka. Azt képzeljék el, amikor senki sem akar bajnok lenni. Folyik az izgalmas pontvadászat, rendezik hétről hétre a mérkőzéseket, ott tökmagozik, kalapot lenget, hajrázik a nép a községi sporttelepeken, aztán jön a bajnoki hajrá, és feje tetejére áll a világ, elhomályosítva még a világbajnokságot is. Mert ki látott már ilyet, a csapatok – nem csalás, nem ámítás – menekültek a dobogóról, annak is a legmagasabb fokáról, eszük ágában sem volt aranyérmet szerezni, mert akkor tetszik, nem tetszik, máris az NB III-ba kellett volna nevezniük.
Kérdezhetnék rögtön: miért nem vonzó az NB III, miért kell onnan úgy menekülni, mint egy aláaknázott területről?
A válasz roppant egyszerű, nemcsak az első osztályban, hanem az alacsonyabb osztályú bajnokságokban is koldusszegény csapatok szerepelnek. Olyan egyesületek, amelyek egyszerűen nem képesek előteremteni a kívánt anyagi feltételeket.
Különben nem könnyű itt igazságot tenni – mondja a magáét eltiltó és eltiltott egyaránt.
Az ügy immár országos méreteket öltött, az akták ott díszelegnek az MLSZ-elnök, Bozóky Imre elegáns asztalán. Nem kis paksamétáról van szó, ezt bizonyítja a rengeteg korábban megjelent újságcikk, a megannyi vélemény, indulatoktól, érzelmektől sem mentes megnyilatkozás. Van, aki egyenesen magát a labdarúgó-szövetség elnökét vádolja a kialakult helyzetért és zűrzavarért, s például Gácser Zsolt egykori labdarúgó, hajósi lakos a Petőfi Népe hasábjain a következőket mondta:
"A bajnokság nevetségessé tétele nem most, hanem jóval korábban kezdődött, amikor Bozóky Imre még a megyei szövetség elnökeként legfontosabb lépésének azt tartotta, hogy a megyei első osztályú bajnokság létszámát tizenhatról tizennyolc csapatosra emelje. Azért, hogy Izsák abban az évben ne essen ki. A következő idényben az átigazolásokkal megerősített Izsák már újra egy tizenhat csapatos bajnokságnak vághatott neki.”

Kabaréba fordult a hajrá

No, de tisztázzuk végre, mi is történt.
A bajnokságot a Harta csapata nyerte, méghozzá elképesztő körülmények között. A szezon vége előtt öt fordulóval néhány klub arra kérte a megyei szövetség vezetőit, hogy a többi megyéhez hasonlóan Bács-Kiskunban se kötelezzék a bajnokot az NB III-ban való indulásra. Ez nem történt meg, amely tulajdonképpen érthető, hiszen bajnokság közben nem lehet átírni, átszervezni a szabályokat. Eztán kezdődött a kabaré, a hajrában az első helyre esélyes csapatok szép sorban kaptak ki mindenkitől, volt ahol még azt is megtették, direkt pályára küldtek sárga lappal rendelkező játékosokat, hadd vonjanak le tőlük büntetőpontokat.
Óriási harc folyt – azért, hogy kinek sikerül elkerülnie majd az első helyről.
Világ, láss csodát! Magyarországon még az is előfordulhat, hogy pontvesztésben, bundázásban és a vereségek számában is versengenek egymással futballcsapatok. Egymást múlták alul az utolsó öt fordulóban a csapatok, és végül szegény Harta futott be akaratán kívül az első helyre, volt is nagy dínom-dánom a négyezer lakosú nagyközségben, ahol két hordó sör mellett mintha halotti tort ültek volna, arról beszélgetve, mi a nyavalyából teremtik majd elő az NB III-hoz szükséges temérdek pénzt. Felesleges volt azonban idegeskedni, mert az aranyérmet nem sokkal később elvették tőlük, a bajnoki hajrá üggyé vált, a megyei szövetség pedig példás lépésre szánta el magát: az imént felsorolt három csapatot szépen, precízen elmeszelte.
Csakhogy nem ilyen egyszerű ez a helyzet. Idézünk is rögtön András Istvántól, aki civilben Harta polgármestere, ugyanakkor a futballcsapat elnöke is. Ô a következőket mondta:
"Nem is tudom szavakba foglalni, micsoda méltánytalanság ért bennünket. De nem csodálkozom, a megyei szövetség elnöke, Orell Zsolt civilben végrehajtó, és sajnos így közelít a futballhoz is. Mi öt fordulóval a bajnokság vége előtt kérvényeztük, hogy töröljék el azt a szabályt, miszerint kötelező a bajnoknak az NB III-ban indulnia, mert Hartán egyszerűen képtelenség hét utánpótláscsapatot működtetni, márpedig abban az osztályban ez már kötelező. Persze nem történt semmi, maradt a versenykiírás, és ezután jöttek a furcsánál is furcsább eredmények, hogy aztán a végén minket tiltsanak el Solttal és Szakmárral együtt. Kijelentem, hogy mi egyetlen egy alkalommal sem nyilatkoztunk arról, hogy nem akarunk bajnokok lenni. Hartán szeretik a futballt, az emberek felháborodtak, hogy a megyei harmadosztályba soroltak minket büntetésből. Nem hagyjuk magunkat, és ha kell, egészen a bíróságig elmegyünk.”

Már nem nevet senki

Nem fogják elhinni, jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy a nyolcadik helyen végzett Hetényegyháza lesz a bajnok. Sokan persze a megyei szövetséget támadják, amely állítólag elvesztette a hitelét.
Orell Zsolt, a Bács Kiskun megyei Labdarúgó-szövetség elnöke természetesen egészen más véleményen van:
"Az üggyel már Bozóky Imre is foglalkozik, és úgy látszik, a botrány csak dagad. Nagyjából sejtem, hogy a hartai polgármester miket mondott rólam, persze ő már azt is sérelmezte, miért utaztam ki Glasgow-ba, a Bajnokok Ligája-döntőre, holott ehhez aztán végképp semmi köze. Nem akarok személyeskedni, hiszen nem ez a fontos, hanem az az elképesztő bajnokság, ami mögöttünk van. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a három csapat, amelyet a szövetség elitltott, bűnös, hiszen ők maguk is elismerték a bundázás tényét. Úgyhogy nem is értem, min vitatkoznak. Azt vágják a fejemhez, hogy korábban elnök voltam a jelenlegi bajnoknak nyilvánított Hetényegyházán, de azt nem tudják, hogy bizony már szegény hetényegyházaiak tiltakoznak, sőt támadnak, miért éppen őket hoztuk ki bajnoknak. Ezek után képzelheti, milyen viccbajnokságot zártunk.”
Viccelődhetnénk mi is ezzel a magyaros történettel, amely olyan, mintha a 100 méteres síkfutás döntőjében lassúsági versenyt rendeznének.
Viccelődhetnénk, ha a magyar futballban nem lennének olyan furcsaságok, hogy egy tulajdonosnak két csapata van az első osztályban, vagy hogy a korábbi tizennháromszoros bajnoknak már lassan egyetlen tulajdonosa sincs, és nem csodálkozunk azon sem, hogy Bács-Kiskunban az a legnagyobb büntetés egy klub számára, ha bajnoknak nyilvánítják.
Ez az egész, ami itt megy évtizedek óta – nem vicc.