Botrányos volt a díszmenet

Mint arról szerdai számunkban beszámoltunk, a világbajnokságról hazatérő brazil válogatott már az első "megállójában”, Brasíliában leragadt, és ezzel alaposan szétzilálta a korábban aprólékosan kidolgozott diadalmenet-tervet. Az eredeti elképzelések szerint Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány és fiai a fővárosban mindössze pár órát kívántak eltölteni, ugyanis még aznap továbbmentek volna Rio de Janeiróba, utána pedig Sao Paulóba egy hasonló jellegű felvonulásra. A hatalmas embertömeg azonban úgy lelassította a hősök előrehaladását, hogy a tervezetthez képest több mint ötórás csúszással tudták abszolválni a brasíliai programot – amelynek tetőpontjaként a város főterén felállított emelvényen Fernando Henrique Cardoso államelnök magas állami kitüntetésben részesítette a csapat tagjait.
A késés híre persze mindkét metropoliszban jelentős aggodalmakat váltott ki szurkolókból, akik a Brasíliában látottakhoz képest lényegesebben többen vonultak az utcákra. Főleg Sao Paulóban kezdtek el izgulni a szervezők, Eduardo José Farah, a városról elnevezett állam labdarúgó-szövetségének elnöke például arra szólította fel az embereket, addig ne hagyják el otthonaikat, amíg biztosítékot nem kapnak arról, hogy a csapat valóban befut hozzájuk. Mindeközben Rióban már csaknem egymillióan kémlelték árgus szemekkel az égboltot, és végül helyi idő szerint valamivel este hét óra előtt fel is tűnt a gárdát szállító, öt hatalmas csillaggal ékesített Boeing.
Igaz, a keret már nem volt teljes, ugyanis Lúcio a fővárosban maradt, Gilberto Silva Belo Horizonte felé vette az irányt, míg Júnior, Dida, Vampeta és Edílson a Salvadorba tartó gépre szállt fel, ráadásul Roque Júnior, Rivaldo, Rogério Ceni és Ronaldinho csak az átszállás miatt utazott el a carioca állam székhelyére (utóbbi Porto Alegrébe ment, a többiek pedig Sao Paulóba). Arról már nem is beszélve, hogy a déli-rio grandeiek – Scolari kapitány, segítője, Flávio Teixeira és Anderson Polga – ígéretet kaptak arra, hogy nekik nem kell a teljes riói parádén részt venniük, és "félidőben” visszaviszik őket a repülőtérre, ahonnan hazamehetnek Porto Alegrébe.
Mindezek ellenére röviddel a leszállást követően érkezett a hír Sao Paulóból, miszerint az ottaniak kitartanak az eredeti elképzelések mellett, azaz változatlanul szervezett ünnepséggel várják a csapatot. Nem kellett azonban sokat várni Farah nyilatkozatára, amelyben a sportvezető azt javasolta, hogy a következő napra halaszszák a fiesztát. Rióban mindenesetre megkezdődhetett a nagy ünneplés, de a program felborulása az amúgy is gyatra szervezést csak tovább rontotta, így nem csoda, hogy az egész menet botrányba fulladt.
Először is a biztonságra hivatkozva az eredetileg kért tűzoltókocsikat lemondta a labdarúgó-szövetség vezetősége– helyettük speciálisan átépített trolibuszok vitték az alakulatot –, miközben az igazi biztosítással senki sem törődött. A rendőrség nem állított fel kordont, így nem véletlen, hogy a hatalmas járművek között szaladgáló drukkerek közül többeket elütöttek, másokat megtapostak. Halálesetről szerencsére nem érkezett jelentés, viszont a rendőrség az első órákban képtelen volt megmondani, hányan és milyen súlyosan sérültek meg. A gigantikus tömegre mindössze 1300 katonai rendész felügyelt, ez pedig pontosan kapóra jött a riói zsebtolvajoknak, akik közül ezúttal csak nagyon keveset tudtak elkapni. A legnagyobb gondot a személyautók és a buszok okozták, ugyanis már délután annyi volt belőlük az utcákon, hogy a város azon részein is megbénult a forgalom, ahol még véletlenül sem haladt el a menet.
Az igazi bomba azonban akkor robbant, amikor az ünnepeltek úgy döntöttek, hogy nem mennek végig a betervezett útvonalon, és bejelentették: elfáradtak, hazamennek. Ekkor még jó tíz kilométer hátravolt a célállomásig, a híres Copacabana strandig, de tegyük gyorsan hozzá: az eredetileg betervezett háromórás út helyett ekkor már ötödik órája zötykölődtek a riói utcákon, öszszességében pedig már 40 (!) órája pörögtek a csapattagok. Ez persze fikarcnyit sem érdekelte az egybegyűlteket, és pillanatok alatt elszabadultak az indulatok: kövek, üvegek és mindenféle szidalmak záporoztak arra a buszra, amelyre átszállt a csapat – három ablak, majd a karhatalom közbelépésére több rendbontó feje is betört. Jellemző volt az elkeseredettségre, hogy a döntést bejelentő Felipao, csakúgy, mint a vb előtt, első számú közellenséggé vált, miközben mindenki Romáriót kezdte éltetni. Ezek után, szerdán hajnali háromkor szállhatott fel a megmaradt maroknyi legénységgel – Marcos, Cafú, Belletti, Roberto Carlos, Juninho, Ricardinho, Kaká és Denílson – a repülő, amely csaknem egy órával később már landolt is Sao Paulóban. A csapat becsületének megmentői minden erőtartalékukat összeszedve még megjelentek a helyi ünnepségen (Juninho kivételével), ahol szintén csak a legelszántabb szimpatizánsok fogadták őket, mintegy kétezren. Az alig egyórás felvonulás végén aztán már tényleg befejeződött a hivatalos bulizás, és mindenki hazamehetett aludni.