Ünnepel Brazília és a fél világ

Ha valahol a világon hozzászokhattak a labdarúgó-világbajnoki cím elhódításához, akkor az Brazília. Mégsem tud betelni vele a nép, ami persze tökéletesen érthető. A majdnem 170 milliós országban fikarcnyit sem csökkent a szegénységben élők száma, mondjuk a harmadik, még 1970-ben elhódított aranyérem időszakához képest, márpedig akiknek az anyagi értelemben vett jólét nem adatik meg, csakis az ilyen lelki "gazdagodás” jelenhet menekvést a hétköznapok torokszorító valóságából.
Nem csoda hát, hogy a selecao ötödik elsőségét ugyanakkora lelkesedéssel ünnepelték (ünneplik) országszerte, mintha korábban még nem lett volna rá precedens. A nagyvárosokban több ezren vonultak ki az utcákra, és hamisítatlan karneváli hangulatot varázsoltak az ottani vasárnap reggelbe. Sao Paulóban – ahol még a miséket is későbbre tették!– a főutcát a lefújás utáni pillanatokban sárgába és zöldbe öltözött emberrengeteg lepte el – rendőrségi források szerint mintegy 50 ezren voltak –, s a forgalom azonnal megbénult a keskenynek korántsem mondható sugárúton. Tegyük gyorsan hozzá: ezt senki sem bánta, hiszen a felemelő pillanatokban keveseknek volt kedve közlekedni – csakúgy, mint Rióban, ahol leginkább a strandokon ünnepelt a nép, továbbá Recifében, Belo Horizontéban, Belémben, Salvadorban és még lehetne sorolni egészen a legeldugodtabb amazóniai településig.
Sőt, ami azt illeti az örömmámor átlépte az államhatárt is, hiszen – leszámítva az ősi ellenfél Argentínát – az öszszes dél-amerikai országban a szubkontinens sikereként élték meg a canarinha győzelmét. Európában természetesen az egykori anyaországban, Portugáliában volt a legnagyobb ünneplés, Lisszabonban tízezren éltették Scolari legénységét (sajnos itt összetűzésekre is sor került a rendfenntartó erők és a magukról megfeledkezett szurkolók között, hét sérült került kórházba).
Természetesen az otthoniakhoz hasonlóan a hősök is felfokozott lelkiállapotban várják a hazatérést. Hétfőn, 18 nappal a megérkezést követően a selecao búcsút intett Japánnak, magával víve a sportélet egyik legnagyobb presztízszsel bíró trófeáját. A Világkupa egy golyóálló aktatáskában szállt fel a csapattal együtt Tokióban a repülőgépre, amely ottani idő szerint nem sokkal este nyolc óra után el is hagyta a felkelő nap országát. A győzelem tiszteletére méltóképpen kifestett Boeinget magyar idő szerint kedden délben várják Brasíliában. A fővárosban Fernando Henrique Cardoso államelnök köszönti majd a hősöket, de mindössze egy villámtalálkozóról lesz szó, ugyanis a gárdát nem egészen öt órával később Rióban fogadják, majd újabb két óra elteltével már Sao Paulo népének mutatják meg az Ázsiában megszerzett ereklyét.
A fárasztó út előtt a játékosok messze nem a pihenéssel ütötték el az idejüket, ugyanis a vasárnap estét (és tulajdonképpen a hétfő hajnalt is) egy tokiói brazil étteremben mulatták végig. Egyesek csak reggel tízre értek vissza a hotelba, ahol több százan várakoztak, hogy közös fotót készíthessenek a nagy példaképekkel. Jellemző volt a főleg japán nemzetiségű szurkolók lelkiállapotára, hogy a szállodából egységes szerelésben kijövő minden egyes csapattagról azt hitték, hogy játékos, és szinte azonnal hisztérikus rohamban törtek ki. Rodrigo Paivának, a válogatott sajtófőnökének például el sem hitték a drukkerek, hogy nem labdarúgó, és kérlelhetetlenül lefotózták és autogramokat kértek tőle. A kontrasztot az jelentette, amikor Denílson jött ki a szállodából – akadtak olyanok, akik nem ismerték fel…
Rivaldót persze mindenki felismerte, bár ebben semmi meglepő nincsen, hiszen a támadó nem sokkal a döntő vége előtt kijelentette: "Sokan kételkedtek bennem, de két világbajnokságon vettem részt, az egyiken arany-, a másikon ezüstérmet szereztem. Tizennégy mérkőzésen viseltem a tízes mezt, ezért biztos vagyok benne, hogy bekerültem a brazil történelembe, és sokan emlékeznek majd rám.” A kiváló játékos, akit a szurkolók a selejtezők során azért "találtak meg”, mert szerintük a válogatottban képtelen volt megismételni barcelonai jó játékát, most széles mosollyal készülődhetett elhagyni Japánt. "Mindig ugyanúgy játszottam. Négy éve is jó voltam, akkor csak az utolsó lépés nem sikerült. Most bajnok lettem, mégpedig kiváló teljesítménnyel. Akik eddig csak kritizáltak, azoknak most nagyon sokáig csöndben kell maradniuk. Aki szidja a csapatunkat, az nem brazil” – szögezte le kategorikusan Rivaldo. Egyetértett társával Roberto Carlos is, aki szerint az elmúlt években egyesek elvetették a sulykot: "A válogatott sohasem szolgált rá, hogy szidalmazzák, mégis rengetegszer igazságtalanul lehúzták rólunk a keresztvizet. Most viszont tényleg kiérdemeltük a tiszteletet.”
Természetesen nemcsak az érintettek beszéltek az elmúlt hónap eseményeiről, hanem megszólaltak az otthoni hírességek is, és érdekes, hogy a legtöbben a kapitány maradása mellett foglaltak állást. A legmeglepőbb talán Romário nyilatkoza volt, hiszen a szakvezető annak ellenére kihagyta őt az utazó keretből, hogy nyilvánosan, a könnyeivel küszködve könyörgött a csapatba kerülésért. "Úgy érzem, Felipao bebizonyította, hogy megvan minden adottsága ahhoz, hogy a brazil válogatott élén álljon. Én személy szerint támogatom, hogy továbbra is ő maradjon a kapitány, annak ellenére, hogy így nekem talán kevesebb esélyem maradna a csapatba való visszakerülésre. Pontosan tudom, milyen nehézségeken kellett átmennie azok után, hogy átvette a csapat irányítását. És mégis elhódította a világbajnoki címet!” – vélekedett a Baixinho (Kicsi) becenévre hallgató csatár, aki utódjáról, Ronaldóról is ejtett egy pár szót: "Ronaldo minden kétséget kizáróan a torna legjobb játékosa volt. Ugyanakkor úgy érzem, még nem adta ki magából mindazt, amit tud, de biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező tornákon még jobb teljesítményre lesz képes.”
A játékosként és edzőként világbajnoki címet szerzett Mário Zagallo is Scolari maradása mellett tört lándzsát. "Felipao rengeteg nehézségen vezette át a csapatát, de végül elhódította Brazília ötödik világbajnoki címét. Bízom benne, hogy ő marad a válogatott élén, már csak azért is, hogy ne vesszen kárba az a temérdek munka, amit belefeccölt a csapatba. Leginkább viszont azért van rá szükség szövetségi kapitányként, mert tapasztalt, és most már van egy csapata, amelyet teljes egészében ő maga rakott össze. Vétek lenne eltékozolni ezt az előnyt és mindent a nulláról kezdeni, hiszen akkor kockára tennénk a brazil csapat jó szereplését a következő világbajnokságon” – nyilatkozta Zagallo, aki 1998-ban a franciaországi vb-t követően hagyta el a kapitányi posztot.
Akkor Wanderley Luxemburgo vette át az irányítást, de neki pénzügyi botrányai miatt idő előtt távoznia kellett, helyt adva Emerson Leaónak, akit viszont a selejtezők kellős közepén, pár mérkőzés után menesztettek, és hívták be a helyére Scolarit. "Nem mehetünk bele ugyanabba zsákutcába, mint az előző vébé után. Most már belátom, hogy 1998-ban négyévnyi munka veszett kárba, és ezért volt olyan pokoli nehéz a selejtezők túlélése. A szervezésben jelentős hibák voltak, de ennek ellenére sikerült megnyernünk a vébét. Most képzeljék el, mi lesz akkor, ha szervezetten utazunk el a következő tornára…” – tette hozzá Zagallo.