A 800 méter a kedvence

A szombathelyi atlétanő fejében már az is megfordult, hogy felhagy a versenyzéssel. Szerencsére nem tette, így idén megmutathatta, hogy ott a helye a világ legjobbjai között. Először a dohai Grand Prix-viadalon lepte meg riválisait, és nyerte meg az 1500 métert, majd két 800-as győzelem, és egy egyéni csúcs (2:01.00) után pénteken az oslói Golden League-viadalon 1500 méteren 4:04.86 perccel ötödikként ért célba. Ebben a klasszikus számban rendkívül sűrű a mezőny, óriási a konkurencia, s ez különös rangot ad a helyezetteknek.
– Számítottam a jó időeredményre, s az edzéseken nyújtott teljesítményem alapján az edzőm, Babinyecz József is azt mondta, képes lehetek 4:05.00 körüli időre – magyarázta Varga. – Csak az aggasztott egy kicsit, hogy két hete begyulladt a térdem, és ha lassan futok, fáj. Igaz, verseny közben nincsenek panaszaim.
– Oslóban milyen taktika szerint futott?
– Amikor a rajtlistán megláttam, hogy egyetlen futamban huszan indulunk, megijedtem. Aggódni kezdtem, hogy hová tudok majd beállni úgy, hogy ne zárjanak be, és el se essek. Ezért a rajt után a mezőny végén maradtam. Tudtam, hogy ebből nem lehet baj, hiszen biztos voltam az erős iramban. Ugyanakkor figyeltem az élen futókra, nehogy túlságosan lemaradjak tőlük. A verseny minden lépését élveztem. Nyolcszáz után éreztem, hogy jó vagyok, bőven van még erőm, és előzni kezdtem. Öt-hatfős boly mellett is elmentem, de hogy a végső hajrában pontosan mi történt, arra nem emlékszem. Jellemző, hogy SMS-en azt küldem haza, hogy hatodik lettem, pedig ötödikként értem a célba.
– Nagy egyéni csúcsot futott.
– Valóban, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előzőt régen értem el.
– Ez a verseny végképp eldöntötte, hogy nyolcszázról áttér az ezerötszázra?
– Eddig is nyolcszáz méterre készültem, és ezután is arra fogok. Az edzőmmel az Európa-bajnokságról ugyan még nem beszéltünk, de lehet, hogy a kontinensviadalon duplázni fogok.
– Münchenben először a nyolcszáz métert rendezik meg, így ezerötszázon már nem lesz friss.
– Tény, hogy úgy tűnik a hosszabb távon jobbak az esélyeim, de az is igaz, hogy két évem arra ment rá, hogy ezerötszáz méterre készültem. Persze, ha mostantól jó átlagot futok, és a júliusi versenyek mindig 4:10.00 percen belül érek célba… Ám abban is biztos vagyok, hogy nyolcszázon bennem van a két percen belüli eredmény. Sevillában nagyon rossz körülmények között futottam a 2:01.00-et. Negyven percet csúszott a műsor, kellemetlen szél fújt, végig a kettes pályán kellett futnom, a nyúl pedig úgy állt ki, hogy lelassított előttem. Ilyen körülmények között még nem vagyok képes két percen belüli eredményre.
– Tehát a nyolcszáz méter maradt a kedvenc?
– Ezt csináltam egész életemben. Az ezerötszáz még most sem az enyém, bár már kezdek megbarátkozni vele.
– Legközelebb hol indul?
– Kedden, Lausanne-ban nyúl leszek, de a rendezőkkel azt beszéltük meg, hogy ha jónak érzem magam, végigfutom a távot. Ezt követően pénteken Párizsban, a Golden League-viadalon lépek pályára.
– A Grand Prix-pontversenyben hogy áll?
– Tizenöt ponttal a harmadik vagyok. Ez számomra azért nagyon fontos, mert korábban még csak nem is indulhattam ilyen szintű versenyeken.
– Sorra kapja a meghívásokat?
– Egyik jó szereplés hozza a másikat. A májusi dohai versennyel azért próbálkoztunk, mert az edzőmmel tudtuk, hogy könnyebb szezon elején felhívni magamra a figyelmet. Ez be is jött. Az oslói meghívásomat annak köszönhetem, hogy a rendező látta a Milánóban és Norvégiában aratott nyolcszázas győzelmemet. Párizsba az oslói teljesítmény alapján hívtak, a római Golden League-viadal mezőnyébe már korábban bekerültem.
– Tud még javítani az idején?
– Úgy érzem igen. Az edzőm régóta mondogatja, hogy megdönthetem, a 4:03.51 perces országos csúcsot, és most már én is kezdek hinni ebben.