Az 1954-es berni labdarúgó vb-döntő óta világbajnoki fináléba jutott magyar csapatok közül istenigazából csak kajaknégyeseink tudták rendre legyőzni a németeket. A rivalizálás évről évre hatalmas csatát hoz, s legalábbis a vízen más ország csapathajója igen ritkán kerülhet e két egység elé. Horváth Gábor, a Honvéd-Westel kajakosa immár egy évtizede résztvevője a regattákon a németmagyar ütközeteknek: atlantai ezüstérme, majd sydneyi aranya jelzi, a közelmúltban milyen (számunkra kedvező&) tendencia érvényesült a versenyeken. Horváthra mint vérbeli négyesspecialistára pénteken megerőltető sorozat vár: reggel kilenckor a 200, tizenegykor az 500, délután négykor pedig az 1000 méteres kvartett tagjaként áll rajthoz Szolnokon, hogy kiharcolja a júliusi Mol 5. síkvízi Európa-bajnokságon való részvételt.
Horváth három számban is küzd azért, hogy ott lehessen a szegedi Eb-n
Horváth három számban is küzd azért, hogy ott lehessen a szegedi Eb-n
- Egy kissé rizikós, hogy a szolnoki négyesválogató ilyen közel került az Eb-hez – magyarázza Horváth. – Akadnak olyan egységek, amelyek kizárólag erre a válogatóra készültek fel, míg nálunk a csapattársaim többsége más távokon is kiharcolta már az indulás jogát, következésképp keveset gyakorolhattunk külön a négyesek futamára. Minthogy a szőke sztáron kívül csupán Beé Istvánnal ül együtt két hajóban is (200 és 500 méteren), olimpiai bajnokunknak egyetlen nap összesen nyolc emberhez kell alkalmazkodnia, s a negyedik lyuk állandó "bérlőjeként” más-más kajakosok mozgását illenék lekövetnie – a hibázás legapróbb lehetősége nélkül. - A rutin és válogatott társaim ismerete talán segít, ám ennél is nagyobb problémát jelent a három különböző táv leküzdése egyetlen napon. Ezúttal három teljesen eltérő ritmusú, lapátolási frekvenciájú döntő vár rám. Nincs más választásom, ezeken kell kiharcolni az Európa- és világbajnoki részvételt, hiába jeleztem, hogy a világversenyek lebonyolítási rendje merőben eltérő. Horváth nem dolgozott ki különleges regenerálódási technikát az extrém megterhelés leküzdésére, avagy ahogy ő fogalmaz: - Ha lenne egy csodatévő, a finálék közötti fáradtságot elűző kispárnám, nyomban kilencet vinnék belőle, hogy a többieknek is jusson. - E felfogás is jelzi, nem tesz különbséget a számok között: - Az ezer mindig fontos, mert olimpiai szám, az ötszáz kihagyhatatlan, hisz tisztán klubcsapattal indulunk, a kétszáz pedig becsületbeli ügy, elvégre vb-címvédők vagyunk.