Egy életre szóló élmény

– Milyen érzés, hogy Németországnak a házigazda ellen kell kiharcolnia a döntőbe jutást?
– Mindannyian örülünk annak, hogy Dél-Korea vár ránk a négy között. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy boldogok vagyunk, amiért egy csodálatos stadionban, telt ház előtt futballozhatunk.
– Nem zavarja, hogy a dél-koreai válogatottat már-már hisztérikus hangulat veszi körül?
– Tény, hogy a közönség lelkesedését napról napra tapasztaljuk. Nincs olyan perc, de talán másodperc, amikor valamelyik csatornán ne ismételnék éppen a dél-koreaiak egyik gólját. Lenyűgöző, ahogyan egy egész nemzet felsorakozott Guus Hiddink csapata mögé. A stadionban és azon kívül is folyamatosan űzik előre az együttest, amely szárnyakat kap ettől a buzdítástól.
– Hogyan látja csapata esélyeit?
– Azt hiszem, nem állunk rosszul. Nagy sanszunk van a továbbjutásra, ez a meggyőződésem. A világbajnoki címről azonban nem álmodozom, nem vagyok az a típus. Az ábrándozást inkább meghagyom a játékosoknak.
– Mit kért a fiaitól?
– Az utolsó napokban nem győztem hangsúlyozni nekik, hogy most egy álmot valósíthatnak meg. Mert higgyék el, az egy álom, hogy egy csapat idegenben, vetélytársa közönsége előtt játszhat világbajnoki elődöntőt. A stadionban hatvanötezer pirosba öltözött ember lesz, és azt is mindenki tudja, mi játszódik majd le az utcákon. Különleges érzés lesz kifutni az arénába. Ezek azok az élmények, amelyek előreviszik egy labdarúgó karrierjét. Ezektől évek múlva is libabőrös lesz az ember.
– Mennyiben változik meg a csapat játéka az amerikaiak ellen látottakhoz képest?
– Remélem, hogy sok mindenben, mert ha nem, akkor számunkra az elődöntő lesz a végállomás. Sokkal több önbizalommal kell pályára lépnünk, az irányítást nem szabad kiengedni a kezünkből, és sokkal hatékonyabban kell kihasználnunk a gólhelyzeteinket.
– Milyen utasításokkal látja el a csapat fiatal játékosait, például Kehlt, Klosét vagy Metzeldert?
– Már elmagyaráztam nekik, hogy a Dél-Korea elleni elődöntő nagy lehetőség a számukra, és élvezzék ki minden pillanatát annak, hogy fantasztikus közönség előtt futballozhatnak.
– Klosénak a legutóbbi két mérkőzésen nem sikerült a kapuba találnia.
– Ez így igaz, de fizikálisan újra teljesen rendben van, és meggyőződésem, hogy ismét nagyon jól futballozik.
– Mire kell figyelni a koreai csapatnál?
– Az ázsiaiak atletikusak, gyorsak, és remek a csapatjátékuk. De azt hiszem, nem az ellenfél a legfontosabb. Főképp fejben kell mindenkinek ott lennie a pályán, valahogyan fel kell dolgozni, hogy világbajnoki elődöntőt játszik az ember.
– Hamann esetleges hiányát miképp lehet ellensúlyozni?
– Didi az egyik kulcsjátékosunk, a kiesése súlyos veszteség lenne a számunkra. Egyelőre korai lenne megjósolni, hogy játszhat-e, mindenesetre akadnak biztató jelek.
– A csapatot mennyire viselték meg a kritikák, gondolunk itt elsősorban Franz Beckenbauer szavaira?
– Franztól már mindenki megszokta a kemény szavakat, éppen ezért mi nem fogjuk fel őket annyira drámaian. Beckenbauer véleményét egyetlen kapitány sem hagyhatja figyelmen kívül. Biztos, hogy a kijelentései néha túlságosan is durvák és túlzóak, de tudjuk, hogyan működik ez az üzlet.