A pálya, amely mindig változik

A Formula–1-es világbajnokság első évadjában, azaz 1950-ben még nem rendeztek versenyt Németországban, de a következő szezonban már ellátogatott a mezőny a 22.772 kilométeresre csökkentett Nürburgringre, a Nordschleifére (északi hurok). A pályát, amelyen a hőskorban még 22 körös volt egy verseny, imádták a pilóták, hatalmas szintkülönbségei és sokszínű kanyarjai nagy feladat elé állították a versenyzőket. Az "igazi” Nürburgringen nem lehetett rutinból versenyezni, mint a többi pályán, ezt az aszfaltcsíkot szinte lehetetlen volt memorizálni, és egy-egy kör alatt is hatalmas változások következtek be a ring különböző pontjain.
A versenyzők szívesen versenyeztek a bakonyi vidékhez hasonlatos környezetben (az 1971-es átépítésig 88 bal- és 84 jobbkanyar volt a pályán), igaz, számos tragédia történt ott, amely megrázta a Formula–1-et. Az első F1-es áldozat az argentin Onofre Marimon volt, a maseratis 1954-ben edzés közben szenvedett halálos balesetet. Négy év múlva a ferraris Peter Collinst siratta az autósport, a brit halála annyira megrázta a mezőnyt, hogy egy évvel később nem is tért vissza. (Az 1959-es Német Nagydíjnak a berlini Avus adott otthont, a "pálya” két egyenesből és az azokat visszafordító 180 fokos hajtűkanyarokból állt. Egyetlen alkalommal futottak itt F1-es versenyt, az egyik betétfutamon ugyanis Jean Behra életét vesztette egy Porschéban.)
A hatvanas években szinte semmi sem rettentette el az autóversenyzőket a Nürburgringtől, Carel Godin de Beaufort 1964-es, John Taylor 1966-os tragédiája sem tántorította el a sofőröket, akik viszont 1970-ben már nem tértek vissza – Gerhard Mitter 1969-es tragédiája már túl sok volt ilyen rövid idő alatt. Az első hockenheimi Német Nagydíj ideje alatt teljesen átépítették a Nürburgringet ("csak” 33 bal- és 40 jobbkanyar maradt), és 1971-ben újra összegyűlhetett a mezőny. Hat futamot rendeztek egyhuzamban, de az 1976-os után betelt a pohár, Niki Lauda majdnem végzetes balesete után véget ért a Nordschleife Formula–1-es története.
A máig utolsó nürburgringi Német GP-t 1985-ben rendezték, de a négy és fél kilométeres pályának már korántsem volt olyan csodás hangulata, mint Jim Clarkék, vagy Emerson Fittipaldiék idejében, a lelátók messze kerültek a pályától, a veterán nézők visszasírták a régi futamokat. A versenynaptárba 1995-ben mégis visszakerült a pálya, amely máig kirobbanthatatlan, 1997 és 1998-ban Luxemburgi Nagydíjként, a többi alkalommal Európai GP-ként szerepel a naptárban.
A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) szerint a célegyenest követő sikán túl veszélyes volt, ezért átépíttette azt, a Nürburgring tehát az idén is megváltozott. A rajt után egy jobb oldali hajtűkanyar következik, majd két balos, ismét egy jobbfordító, amely a tavalyi vonalra vezet vissza. Emellett új lelátók is készültek, közel a pályához, tízezer férőhellyel, továbbá menekülőzónákkal, biztonsági falakkal.
Lauda, aki mindenkinél jobban ismeri a ringet, örül a legújabb változtatásoknak, ugyanakkor kijelentette, ezen a rövid pályán meg sem lehet közelíteni a Nordschleife hangulatát. "Ezen az új pályán a nézők sohasem tudtak elég közel kerülni az eseményekhez, akármilyen jó is volt a verseny, a pálya mellett tartózkodó emberek nem tudtak megfelelő atmoszférát teremteni. A Nordschleife hangulatát soha semmi nem fogja visszaadni, az új pálya nem képes ezt megteremteni, bár az új lelátókkal megközelítheti azt” – nyilatkozta Lauda. "Az új kanyarokat még senki sem próbálta, nagyon érdekes lesz a rajt” – tette hozzá Eddie Irvine, a Jaguar versenyzője.