Szenegált egész Afrika ünnepli

Bizonyára még azokban is megmarad majd a szenegáli játékosok emlékezetes, csoportos örömtánca – melyet becsülettel eljártak mind a négy lelátó előtt –, akik a svéd válogatottért szorítottak a vasárnapi nyolcaddöntőben. Nos, a hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint azokban a percekben nagyjából ugyanez folyt nemcsak Szenegálban, de a "fekete kontinens” minden országában. (Ámbátor Dél-Afrika, Kamerun, Nigéria és Tunézia feltehetően kivételt képez…)
A földrész ugyanis teljesen magáénak érzi a szenegáliak sikerét, nemzeti sajátosságoktól függetlenül egy emberként éltette a kis nyugat-afrikai állam hőseit. Henri Camara aranygólja után Angolától Nigeren át Zimbabwéig zöld-sárga-pirosba öltözött, síró-nevető szurkolók tódultak az utcákra, dudálva, énekelve, táncolva, jelszavakat skandálva. Mozambik köztársasági elnöke, Joaquim Chissano közleményben gratulált Bruno Metsu legénységének. Szenegálnak a vele határos Maliban és Gambiában lévő nagykövetségei előtt a szenegáli mezekbe és zászlókba öltözött tömeg úgy viselkedett, mintha saját válogatottja aratott volna diadalt – ennyit a szomszédok hagyományos ellenségeskedéséről. Természetesen nem maradhatott ki a műsorból a Párizsban élő jelentős szenegáli közösség sem – ők hol máshol, mint a Champs-Élysées-n zengték Dioufék dicséretét –, sőt szemtanúk szerint még Stockholmban (!) is akadtak mintegy hatvanan, akik az utcára mertek vonulni.
A legnagyobb őrület persze Szenegál fővárosában, Dakarban volt (feljegyzett jelmondat: "Japán, Anglia, Olaszország a következő áldozatok!”), melyből Abdoulaye Wade elnök egy mámoros nyilatkozattal vette ki a részét. "Eddig azt kérdezgették az emberek, nem csak a szerencsén múlt-e a siker. Ma láthattuk, hogy bizony nem. A fiúk futballművészetből tartottak bemutatót, most már a világ egyik nagy csapata vagyunk” – jelentette ki a prezident.
S miként vélekednek a történtekről maguk a főszereplők? A szövetségi kapitány igyekszik elejét venni a heroikus teljesítményt kisebbíteni akaró magyarázatoknak: "A futballisták között egyedül a bőrszín a különbség. A játékosaim egytől egyig Európában szerepelnek, vagyis nem hiszem, hogy a hőség előnyt jelentett volna nekünk. Az eredmény nem meglepetés, egy remek együttes születésének vagyunk tanúi. Gyönyörű meccset játszottunk” – hangoztatta Metsu. "Afrikában olyan értékekre leltem, amelyek Európában már ismeretlenek. Odaát csak akkor keresi a kapitányt egy labdarúgó, ha valami problémája van. Egy afrikai viszont rendszeresen felhívja, hogy megkérdezze, mi van vele. Ami az általános hozzáállásomat illeti, szigorú vagyok ugyan, ha kell, de jobb szeretem, ha kellemes a hangulat a keretben” – tette hozzá.
Nyilván nem véletlen, hogy El-Hadji Diouf szintén a mesterrel kialakított jó kapcsolatot emelte ki elsőként: "Bármiről beszélhetek vele, fociról, nőkről vagy az élet egyéb dolgairól. A csapat egységes, nincsenek közöttünk kivételezettek, a legnagyobb sztár maga a közösség. Szenegált, Afrikát és Franciaországot képviseljük” – nyújtott egy kis vigaszt a kiesett címvédőnek a Liverpoolba tartó lensi támadó. Aztán küldött egy apró üzenetet a jövendő ellenfélnek (ellenfeleknek?) is: "Tudtuk, hogy borzasztó nehéz meccs lesz, de nálunk voltak az ütőkártyák. Megint megmutattuk, hogy a válogatott egy csapatnyi barátból áll, akik végig akarnak menni az úton, és végig is fognak. Mi vagyunk a kis szenegáliak, de nekünk mindegy, hogy Japán, Törökország, Anglia vagy Németország jön, sohasem fogunk amiatt aggódni, hogy kivel kell megmérkőznünk” – hangzottak a magabiztos szavak.