Demján élvezi Jánosi támogatását

"Volt alkalmam találkozni Jánosi Györgygyel, és a sportminiszter megerősítette, hogy az új kormányzat is támogatja a futballreformokat, vagyis feladatának érzi a sportági infrastruktúra fejlesztését, valamint az utánpótlás-nevelés támogatását” – jelentette be Demján Sándor, a Magyar Labdarúgó Liga elnöke az MLL pénteki, az Újpest Megyeri úti stadionjában tartott rendes közgyűlésén.
Az évenkénti tanácskozásra, az előző év pénzügyi mérlegének elfogadására a ligát a törvény kötelezi, Demján Sándor azonban e lehetőséget arra is kihasználta, hogy elemezze a liga kétéves működésének tapasztalatait (az elmúlt hetek viharos ügyei viszont az előzetes tippek ellenére egyáltalán nem kerültek szóba). Az üzletember-sportvezető szerint az MLL egy szakmai és pénzügyi szempontból is romokban lévő futball üzletág rendbetételéhez kezdett hozzá 2000-ben. Demján az eredményeket sorolva elmondta: amíg az MLL életre hívása előtti időszakban mindössze 84 millió forint volt a proficsapatok közös központi bevétele, ez az összeg mára a tizenkétszeresére nőtt. Megszűntek a klubok közötti keresztbe tartozások, nincsenek ki nem fizetett edzői szerződések, soha vissza nem fizetett állami tartozások, minimálisra csökkentek a labdarúgóknak fennálló klubtartozások. Mindez, annak is köszönhető, hogy az állam szerepet vállalt a futballgazdaság rendbetételében. Az elnök azonban hangsúlyozta, hogy ez esetben nem adományról, hanem hitelezésről van szó, hiszen a reorganizációs program keretében felvett pénzeket a futballvállalkozásoknak vissza kell fizetniük. Összesen 8.3 milliárd forint értékben lehetett volna konszolidációs kötvényt kibocsátani, a liga elnöke azonban önkritikusan elismerte, túlbecsülték a szükséges összeget, így fordulhatott elő, hogy "mindössze” hárommilliárd forintot kellett felhasználni. Ám a megmaradt ötmilliárd forint sem veszett el a magyar labdarúgás számára, ez a pénz a financiális alapja a Bozsik-programnak. Vissza nem fizetendő közpénz tehát nem került a honi futballba az MLL korszakában, tény azonban, hogy a stadionrekonstrukciót és az utánpótlás-nevelést az állam magára vállalta. Ez viszont Demján Sándor szerint mindenhol a világon így van. "Ha a sportvállalatok adót fizetnek, joggal igényelhetik, hogy az utánpótlás futballisták képzéséhez az állam éppúgy járuljon hozzá, mint ahogy mondjuk az autógyártást támogatja azzal, hogy esztergályosokat oktatnak az állam által finanszírozott iskolákban” – fejtegette a ligaigazgató.
Sokkal kevésbé pozitív a kép, ha az említett időszakot sportszakmai szempontok alapján elemezzük. Demján Sándor elismerte, a közvélemény jogosan elégedetlen a válogatott és a klubcsapatok eredményeivel, bár emlékeztetett arra: ő személy szerint többször hangoztatta, hogy hozzávetőleg másfél évtizednek bizonyosan el kell telnie addig, amíg a nemzeti együttes versenyképes lehet a sportág elitjével. Ez részben anyagi kérdés, s bár a szurkolók igen nehezen fogadják el, tény, hogy a honi léptékkel mérve imponáló pénzügyi fejlődés ellenére a magyar labdarúgás nemzetközi összehasonlításban még mindig csekély összegből finanszírozott (a kontinens középmezőnyéhez tartozó norvég Rosenborg költségvetése például négyszerese a legtehetősebb magyar klub büdzséjének), s ezért versenyképessége továbbra is erősen korlátozott. Ezért mérföldkő az e.on zalaegerszegi szerepvállalása, hiszen a német energiaszolgáltató az első olyan multicég, mely szerepet vállal a honi futballban (információink szerint százmilliós nagyságrendről van szó). Csupán az anyagiak szűkösségével persze nem magyarázhatók a magyar válogatott és a klubcsapatok nemzetközi kudarcai, éppen ezért Demján Sándor szigorú önvizsgálatot sürgetett a futballpiac valamennyi szereplőjénél, így a játékosoknál és az edzőknél is. Megint felhívta a figyelmet a szolidaritás elvére, s újfent azt ajánlotta a kluboknak, hogy az átigazolási időszakban legyenek tekintettel az európai porondra kilépő csapatokra, vagyis támogassák szerződtetési elképzeléseiket. "Látszólag önmaguk ellen cselekszenek azok az együttesek, akik esetleg lemondanak legjobbjaikról, ám aki tovább lát az orránál, pontosan tudja, hogy a kupacsapatok eredményességéből hosszabb távon a magyar futballpiac valamennyi szereplője hasznot húzhat” – mondta a liga elnöke, bár azt is hozzátette, hogy tavalyi javaslata, miszerint a klubok időleges kölcsönadással támogassák a kupaszereplőket, immár nem aktuális, mert az európai szövetség bezárta ezt a kiskaput azzal a döntésével, hogy egy játékos egy évadban csak egy gárdában futballozhat.
Ami a folytatást illeti: az elnök javasolta, hogy a liga központi bevételeinek hosszú távú, öt évre szóló elosztási rendjének kidolgozására harminc napon belül hívjanak össze újabb, rendkívüli közgyűlést. E tanácskozás feladata lesz eldönteni, miképp módosuljon az az elosztási szisztéma, ami 2001-ben így festett: a liga üzleti tevékenységének lebonyolítására alapított, a Football Duó Kft.-t és a Profi Liga Kft.-t tömörítő Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga jóvoltából befolyt 1.1 milliárd forintból kiosztható 830 millió forint nyolcvan százalékát az élvonal, húsz százalékát pedig a második liga csapatai kaptak meg. Az első osztálynak juttatott pénz negyven százalékát a bajnoki helyezés, negyven százalékát a szolidaritási elv, húsz százalékát pedig a televízióra kerülés és a nézettség alapján kaphatták meg a klubok; a legtöbbet kasszírozó együttes 118 millió forinttal gazdagodott a múlt évben, ami az átlagos klubköltségvetés húsz százaléka. Demján ugyancsak ajánlotta, hogy jöjjön létre az első osztály, valamint a másodosztály két csoportjában egy-egy ligatanács, s a jövőben e testületek döntsenek kétharmados többséggel minden, a profilabdarúgást érintő érdemi kérdésben.
Az MLL elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a remélt európai uniós tagság még a szakmai színvonal érdemi növekedése nélkül is felértékelheti a honi labdarúgást, mert az EU határain belül működő cégek számára ez a befektetési terület is kitűnő reklámlehetőségeket kínál. Az üzletember épp ezért óva intette a magyar futballvállalkozásokat attól, hogy hosszú távon mondjanak le a stadionokban és a játékosok mezein meglévő reklámfelületekről. S nem véletlenül: lapunk információi szerint ugyanis máris van olyan érdeklődő, aki félmilliárd forintot áldozna azért, hogy hirdetései – a Bajnokok Ligája mintájára – egységesen valamennyi profiklub stadionjában megjelenjenek; ez az összeg sikeres együttműködés esetén két éven belül két és fél–hárommilliárd forintra növekedhet. Vagyis az évtized közepére az első osztály 12 csapatának éves összkiadása a jelenlegi ötmilliárd forintról akár 12 milliárd forintra is felkúszhat, azaz elérheti az átlagos fejlettségű európai futballvállalkozások kiadásainak felét (a mostani húsz százalék helyett).
A közgyűlésen személyi kérdések is napirendre kerültek. A liga három állandó bizottsága közül a szakmai és a fellebbviteli testület elnöki pozíciójában újabb egy évre megerősítették Mészöly Kálmánt, illetve Tóth Sándort, a fegyelmi bizottság élén viszont változás történt: Gera Károly helyett a küldöttek a volt élvonalbeli kapusnak, Szieben Lászlónak szavaztak bizalmat.