MALONYAI PÉTER
2022.11.23 08:04 Frissítve: 2022.11.30 10:39

Mészöly Kálmán klasszis volt – emlékezés a magyar labdarúgás legendájára

Az a legtermészetesebb, hogy Mészöly Kálmán játékosként és edzőként is főszereplő volt az újságok hasábjain is – a hétfőn 81 esztendős korában elhunyt legendás játékosra és edzőre emlékezünk, összeállításunkban az idézetek a Népsport, a Nemzeti Sport, a Képes Sport és a Labdarúgás aktuális számaiból valók.

Fotó: MTI


Valósággal berobbant a magyar élvonalba 1960 tavaszán Mészöly Kálmán, és a pályája szinte töretlen volt egészen 1969-ig, a marseille-i vereségig, amivel lemaradtunk az 1970-es mexikói világbajnokságról. Hatvanegy alakalommal ölthette fel a címeres mezt, háromszor volt szövetségi kapitány (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995), összesen hatvanegy mérkőzésen ült a válogatott kispadján.

1960. április 10., NB I, 17. forduló, Vasas–Salgótarján 2:0 (első NB I-es mérkőzése): „Sikeres volt az ifjúsági Mészöly bemutatkozása. Meglepően higgadtan, ügyesen, nagy körültekintéssel töltötte be szerepét.”

1960, UEFA-torna (ifjúsági Eb), döntő: Magyarország–Románia 2:1 (2:1): „Ismételten szilárdan hárította fejjel és lábbal is a meg-megújuló támadásokat.”

1961. december, a válogatott dél-amerikai túrája előtt:
„Ha helyet kapok a csapatban valamelyik mérkőzésen, úgy »beszállok«, hogy kedve legyen Baróti Lajos bácsinak májusban ismét magával vinni Chilébe, a vb-re.”

1961. december 13., Santiago: Chile–Magyarország 0:0: „Mészöly most mutatkozott be a nagyválogatottban. Helyezkedésével, mozgékonyságával, gyors, pompás ütemű közbelépéseivel, nagyszerű fejjátékával és hajszálpontos labdaleadásai­val igazi középhátvéd volt.”

1962. január, a túra tapasztalatai:
„Néhányan úgy mondták, hogy Dél-Amerikában akkor tekinthető kiállítottnak egy játékos, ha elviszi a razzia. Mészöly csendesen tette hozzá: nem lenne jó, ha nálunk is így lenne, mert melyik rendőr merne egy Dózsa-játékost levezetni a pályáról, amikor magasabb a rendfokozata, mint a szolgálatot teljesítő rendőré.”

1962, a bajnokság utáni posztértékelésben: „A középhátvédek között találjuk az egész mezőny legmagasabb átlagteljesítményét elérő játékosát, Mészöly Kálmánt. Minden tekintetben sokat fejlődött, néhányszor remekelt, nem véletlenül lett válogatott.”

1962, Chile, vb: Magyarország–Anglia 2:1: „Szilárd pontja volt a védelmünknek. Kitűnt gyorsaságával, megelőző szereléseivel és fejjátékával. (...) Elegáns játéka messze kiemelkedett.”

1962, Bécs: Ausztria–Magyarország 1:2: „Nemcsak a hátvédhármasnak, hanem a magyar csapatnak is erőssége volt. Nyugodtan, körültekintően játszott. Gyakran elfejelte a labdát Nemec elől is, ami nem kis dolog. Felszabadító rúgásaival nehéz helyzeteket tisztázott.”

1962, KK-elődöntő, Vasas–Atalanta 3:1:
 „A középhátvédjáték magasiskoláját mutatta be. Valósággal uralta a kapu előterét, de kitűnően is indított.”

1962. július: „Tele van akarással, szorgalommal, tervekkel. Időnként álomnak véli, hogy ilyen gyorsan ilyen magasra jutott. Amikor előretöréséről esik szó, egyszer sem hallgatja el azok nevét, akiknek igen sokat köszönhet: Kontha Károly, Illovszky Rudolf, Kárpáti Béla, Sárosi László, Bundzsák Dezső és Sipos Ferenc. (...) A futball, amit játszik, teljesen egyéni. Nem lehet összehasonlítani. Volt már beton szilárdságú középhátvédünk. Volt elegánsan futballozó középhátvédünk. Volt jól rúgó és jól fejelő középhátvédünk. De együtt mindez egy személyben...? Most van.”

1963, Nemzetek Európa-kupája (Eb), Magyarország–Wales 3:1:    „Mészöly volt a magyar együttes kiemelkedően legjobb játékosa. Gyakran segített keresztezéseivel a széleken is. Több esetben az utolsó pillanatban szerelt a lövőhelyzetben levő csatár elől. Egy pillanatra sem ingott meg.”

1966, vb, Anglia. Magyarország–Brazília 3:1:
„A magyar 16-oson Mészöly magasan felugrott, meglökték, vállára esett, megsérült. Levitték a pályáról, később tért vissza, felkötött karral. (...) Sérülése után is hallatlan energiával küzdött, és még ekkor is többször lépett közbe sikeresen. (...) Ahhoz volt hozzászokva, hogy pár métert fusson, elrúgja, elfejelje a labdát a tizenhatosunk körül. Most azonban »hátára vette a pályát«”.

1969. december, Marseille, Csehszlovákia–Magyarország 1:4.:
„A mi időnk lejárt... Ha most továbbjutunk, talán még lett volna reménye egy-két »öregnek« arra, hogy ha igyekszik, talán kijut Mexikóba. Nem sikerült, s mi már búcsúzhatunk. A fiatalok ebből is levonhatják a tanulságokat. (...) Nehéz, keserű évem volt az idei. És hogy ez így történt, azt magamnak köszönhetem. (...)

Megfeledkeztem magamról, mégpedig nem is először, s így majdnem kenyértörésre került sor a Vasassal. (...) A jelenlegi helyzet tarthatatlan. A közönség hátat fordít nekünk. Érdektelen játékra miért is lenne kíváncsi?! Ha erre nem döbbenünk rá, összecsapnak a hullámok felettünk!”

1971. április 4., Ausztria–Magyarország 0–2 (az utolsó válogatottság): „A szálloda előtt filmesek, rádiósok, fényképészek és autogramkérők rohanták meg a játékosokat. Albert és Mészöly állt az érdeklődés középpontjában, mindkettőjüktől külön nyilatkozatot is kértek. (...) Mészöly csupán negyedórát volt a pályán, de ezalatt is kitűnt, hogy jó formáiban van, magabiztosan rombolt a kapu előtt.”

1972. május 31., Eger–Vasas 3–1 (az utolsó bajnoki): „Néha egyszerűen nem lehetett megérteni, miért nem indul el például Mészöly, amikor Tóth Tibor tisztán, egyedül tör a kapura.”

1974. február 28., búcsúmeccs Farkas Jánossal és Ihász Kálmánnal 20 ezer néző előtt: „    Az öltözőbe, a megszokott helyre – ahogy évekkel ezelőtt is – odakészítették a piros-kék 3-as, 4-es és 9-es számú mezt. S akikre várt – Mészöly, Ihász és Farkas –, a kezdés előtt egy órával kissé sápadt arccal léptek az öltözőbe. »Úgy izgulok, mint amikor életem első NB I-es mérkőzését játszottam ebben a számomra oly kedves mezben« – mondta meghatottan Mészöly Kálmán. Farkas és Ihász arcáról is ugyanezeket lehetett leolvasni.”

1980. május 31., Magyarország–Skócia 3–1 (első mérkőzése szövetségi kapitányként):   
„Annak örülök leginkább, hogy a csapat az első perctől az utolsóig határtalan odaadással, fegyelmezetten játszott. (...) Átböngésztem a lapokat, s nagyon bánt, hogy a játékosok nem kapták meg azt az elismerést, amit méltán megérdemeltek volna.”

1981. október 31., Magyarország–Norvégia 4–1 (csoportelsőként jutunk ki a spanyolországi vb-re): „Csodálatos – és rendkívül türelmetlen – közönségünk segítségével sikerült felülkerekednünk. (...) A feladatot, amelyet egy évvel ezelőtt segítőtársaimmal vállaltunk – teljesítettük.”

1982. június 22., Belgium–Magyarország 1:1 (nem jutunk tovább a vb-csoportból):   „Többen voltak azok, akik azt mondták, nagy kudarc lesz a dolog vége. Most csak a világbajnoktól kaptunk ki (!), három pontot szereztünk, és a tévé képernyőiről százezrek láthatták, hogy negyedórával a befejezés előtt még továbbjutók voltunk.”

1995. november 11., Magyarország–Izland 1–0 (utolsó mérkőzése szövetségi kapitányként):      „Nagyon örülök a győzelemnek, ezzel legalább az évzárás megfelelően sikerült. Tisztességgel küzdöttek a játékosok, még ha az alaptaktikának csak egy részét is sikerült megvalósítaniuk.”

 Mészöly Kálmánra emlékeznek – vélemények
Gellei József, 11-szeres válogatott kapus: Ugyan 1962-ben egy évig a Vasasban is csapattársak voltunk, de abban az időben kapusként még a tartalékoknál szerepeltem, ő pedig már akkor a nagycsapat meghatározó tagja volt. A válogatottban játszottunk együtt, az 1966-os világbajnokság örök emlék maradt mindannyiunknak, olyan, amelyhez fogható pályafutásunk során nem akadt. Kálmán győztes típus volt, nem kért és nem is adott kegyelmet. Minden meccsen nyerni akart, s ezt elvárta a társaitól is. Akaraterejéről mindennél többet mond, hogy a brazilok ellen három egyre megnyert meccsen elvállalta és berúgta a tizenegyest, majd megsérült, de felkötött karral is végig pályán volt.
Rákosi Gyula, 41-szeres válogatott csatár: Abba a korba léptem, amikor sorra hagynak itt a rokonok, barátok, sporttársak. Mészöly Kálmánról tudtuk, hogy beteg, mégis letaglózott a hír, hogy itt hagyott bennünket. Rendkívül jó kapcsolatot ápoltam vele, de mi, ferencvárosiak mindig is szimpátiával fordultunk a rivális csapatokban játszó futballisták és szurkolóik felé. A pályán azonban nem volt barátság, ott szó szerint csipkedtük egymást, aztán este a Pipacsban összedőlt a világ. Egyébként Mathesz Imrével, Szepesi Gusztávval együtt mi voltunk a szorgalmas hangyák a válogatottban, „cipeltük a zongorát”, Mészöly Kálmán, Albert Flórián, Farkas János, Bene Ferenc pedig művészi színvonalon „zenélt” a pályán.
Káposzta Benő, 19-szeres válogatott védő: Nagyszerű, csupa szív ember volt, akivel már az ifjúsági válogatottban is együtt futballozhattam. Szerelmes volt a labdába, imádta a labdarúgást, amelyet nagy erővel, nagy szívvel és tiszta fejjel játszott. Sohasem feledem, az angliai világbajnokságon nyújtott teljesítményét, s egyáltalán nem a véletlen műve, hogy meghívást kapott a világválogatottba is. Rendkívüli középhátvéd volt. Klubcsapatban sohasem futballoztam együtt vele, a Dózsa játékosaként ellenfélként igen, ám sosem voltunk ellenségek. Szeretni való embert veszítettünk el.
Szentmihályi Antal, 31-szeres válogatott kapus: Egy időben kerültünk Mészöly Kálmánnal a Vasas első csapatának keretébe, s elmondhatom, az öregek hamar befogadtak bennünket. Persze az én helyzetem volt a könnyebb, hiszen a kapuban csak egy ember állhat, míg a középhátvéd posztjáért nagy volt a verseny. Ám Kálmánt a rendkívüli kvalitásainak köszönhetően nem lehetett kihagyni a csapatból. Pályafutása tökéletesen bizonyítja, milyen kiváló labdarúgó hagyott itt bennünket. Osztozom a család fájdalmában, s bár tudtuk, nagy beteg, most mégis nehéz a búcsú.
Glázer Róbert, a válogatott korábbi pályaedzője: Életem legnagyobb ajándékának tartom, hogy kétszer is dolgozhattam Mészöly Kálmán szövetségi kapitány mellett a válogatottnál, előbb 1991 és 1992 között, majd 1994 és 1995 között. A legnagyobb tudású szakemberek közé sorolom, Mezey György és Verebes József mellé. Rendkívüli alapossággal dolgozott, minden részletre figyelt, az összetartások kezdetére negyven-ötven oldal szakmai anyaggal érkezett. A világ minden tájára kiterjedő kapcsolatrendszere volt, s minden információt beszerzett a labdarúgásról, az ellenfelekről, a játékosokról. Sokat tanultam tőle, sőt a tőle szerzett tudás határozta meg az edzői karrieremet. Nagyszerű ember volt, amire elég egy példa: még a békéscsabai edzősködése idején megismerkedett a helyi hentessel, akiről a kilencvenes évek elején aztán megtudta, hogy amputálták a lábát. Azonnal kerekesszéket küldött neki, de mindenkin segített, akin csak tudott.
2022.11.27 08:24:14

Magyar válogatott nemzetisport.hu

Nádas Ödön bátor volt, de a csapatból hiányzott a szív, a lélek.

2022.11.25 17:39:00

Magyar válogatott nemzetisport.hu

A Dunaszerdahely középpályása 596 nap válogatottbeli kihagyás után elszántabb, mint valaha.

2022.11.25 19:47:07

Magyar válogatott nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Az utóbbi hetek, napok a búcsú jegyében teltek, Mészölytől örökre, Dzsudzsák és Szalai esetében csak a válogatottól. A lényeg az, hogy megint van, aki továbbadja a lángot, s van, aki átveszi.

2022.11.25 19:44:57

Magyar válogatott nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. Lenyűgöző, ahogy a játékosok a labdához érnek, ütemre lelnek, passzolnak, megelőznek.

2022.11.25 00:11:58

Magyar válogatott nemzetisport.hu

ALAPVONAL. November 25., a Magyar labdarúgás napja. Annak, aki igazi híve a futballnak, minden nap ünnep, amikor meccs van. Emlékszem, ha fölmentem egy stadion lépcsőjén, megálltam, megláttam a zöld gyepet, már kisgyerekként is lett bennem valami le nem írható, semmi máshoz nem hasonlítható emelkedettség.