K. Zs. 2016.05.13 14:00

A mámorító 1–0, amelynek megismétlésére 35 éve várunk

Naná, hogy a románok elleni 1981. május 13-i győzelemről van szó, melynek estéjén csapat és közönség úgy talált egymásra, hogy – lapunk korabeli megállapítását kölcsönvéve – komoly emberek varázsütésre bukfencezni vágyó bohémokká váltak. Románia a soros Eb-résztvevő, az ellene aratott emlékezetes győzelem szolgáltatja a témát labdarúgó-válogatottunk régen várt Eb-szereplése alkalmából indított sorozatunk epizódjához. Kezdjük a meccs rövid összefoglalójával, nézzük a gólt!

 

FAZEKAS…, FAZEKAS… GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!

Kommentátor: id. Knézy Jenő

AZ ANGOL LABDARÚGÁS TEMPLOMÁBAN

„Győzelemre várva!” – hirdette címlapján a Népsport a mérkőzés napján, leszögezve ugyanakkor, hogy „a két pont itthon tartása bravúros teljesítmény lenne”, hiszen Románia óriási meglepetésre remekül rajtolt a vb-selejtezőben: a románok a norvégiai 1–1 után odahaza 2–1-re legyőzték Angliát, és a szigetországban elért 0–0 nyomán már a csoport egyik favoritjaként érkeztek Budapestre.

Az 1981-es magyar–angol műsorfüzete, a címlapon
Fazekas László román játékosokkal harcol a labdáért
(Forrás: magyarfutball.hu)

A hazai esélylatolgatók úgy vélték, a román csapat a Népstadionban is arra törekszik, hogy megismételje a „higgadt, körültekintő védekezést, amely az angol labdarúgás templomában, a Wembley-stadionban elnyerte nemcsak a brit közönség, hanem az egész kontinens sajtójának, szakembergárdájának elismerését”.

„Nincs mitől félnünk. Az a csapat, amely három pontot szerzett az angolok ellen, joggal bízhat a további sikerekben is” – Valentin Stanescu román szövetségi kapitány véleménye magabiztosságról árulkodott.

RÁDÖBBENTÜNK, HOGY AZ IDŐSEBBEKRE KELL ÉPÍTENÜNK

Ami a mieinket illeti, legfeljebb óvatos bizakodásra adott okot az addigi egyetlen a vb-selejtezőnk, a Svájc ellen idegenben kiharcolt 2–2-es döntetlen.

Az előző két és fél év a három vereséget hozó, szégyenérzetbe fúló argentínai világbajnokság utáni, kapkodástól sem mentes csapatépítési kísérletek jegyében zajlott. Kovács Ferenccel a kapitányi székben nem sikerült az Eb-kvalifikáció, Lakat Károly dr. vezetésével sem ért el átütő sikereket a csapat, és egyelőre az őt váltó Mészöly Kálmán feje felett sem lebegett glória.

„A világ egyetlen szövetségi kapitányának sem kívánom azt a sikertelenségi sorozatot, amellyel indultam… – emlékezett vissza Mészöly már a románok elleni meccs után. – (Idővel) rádöbbentünk, hogy az idősebbekre kell építenünk. Azokra, akiknek már van nemzetközi tapasztalata, és akik megértették: ez pályafutásuk legutolsó bizonyítási lehetősége!”

A felismerést az 1981. eleji, négy vereséget és egy döntetlent hozó argentínai túra, majd a hazaúton, „az óceán fölött töltött tizenkét óra”, a Mészöly és négy-öt játékos között zajló beszélgetések érlelték meg.

Az addig mellőzött külföldön játszók, Bálint László, Fazekas László és Müller Sándor ott voltak a vb-selejtezőknek nekivágó csapatban.

MOSTANÁIG AZ UTOLSÓ

Fazekas László már a 4. percben gólt szerezhetett volna, nem sokkal később Törőcsik András bombája csattant a lécen, aztán a 18. percben csak-csak meghozták gyümölcsüket a magyar rohamok: Bálint László előretörése nyomán Nicolae Negrila rosszul passzolt hátra, a labda Fazekas elé került, aki higgadtan 14 méterről a kifutó Vasile Iordache mellett a kapu jobb oldalába ívelt, méghozzá ballal. A Belgiumban légióskodó újpesti legendának ez volt a 80. válogatott mérkőzése és a 20. gólja.

Pillanatnyilag ez az utolsó győztes gólunk Románia ellen. Az eltelt 35 esztendőben négy magyar találat landolt a román kapuban, kaptunk cserébe 17-et, és öt döntetlen mellett hatszor kikaptunk. Bukfencezni vágyó bohémok, hogy bírjátok?!

VB-SELEJTEZŐ
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 1–0 (1–0)
1981. május 13., Budapest,
Népstadion,
60 000 néző
MAGYARORSZÁG: Katzirz Béla – Martos Győző, Bálint László, Garaba Imre, Tóth József – Müller Sándor (Szántó Gábor, 78.), Nyilasi Tibor, Varga József – Fazekas László, Kiss László (Bodonyi Béla, 74.), Törőcsik András. Szövetségi kapitány: Mészöly Kálmán
Gólszerző: Fazekas (18.)

AZT SEM TUDTÁK, HOL A LABDA

Svájcban a 33 éves Bálint és a 32 éves Müller szerezte a góljainkat (2–2), a románok elleni meccset pedig a 33 éves Fazekas döntötte el – nem mellesleg Bálint remek előretörését követően. Müller is kulcsfigura volt, neki jutott a feladat, hogy semlegesítse a románok játékmesterét, mai szövetségi kapitányukat, Angel Iordanescut.

„Olyan kilencven percre várt a Népstadion jó hatvanezer nézője, amelyről már a selejtezők sorsolásának időpontjában tudtuk: alapvetően határozza meg a magyar csapat helyzetét, boldogulásának további lehetőségeit” – írta a Népsport.

Lapunk szakmai értékelésének címe szerint „válogatottunk keresztülhúzta a románok tervét”, mégpedig a következőképpen.

A románok, hiába ígértek mást, kezdetben „ha csak tehették, húzták az időt, a szabadrúgások és partdobások késleltetett elvégzésével, a labda sípszó utáni elrugdosásával és a saját térfélen, sőt Iordache kapuja előtti passzív adogatással is.”

Csakhogy a mieink a passzív játékot néhány héttel korábban „tétlenül néző angolokkal szemben hibázásra kényszerítették az ellenfelet”, letámadásunk, lendületes akcióink közben a románok „sokszor azt sem tudták, hol a labda”.

A vezetés megszerzése után változott a játék képe, a románok kijjebb merészkedtek, s immár a „határozottan szerelő, emberfogásban ügyesen váltó, hallatlan lelkesedéssel küzdő védelmünk” tartotta a csapatot. „A játék most nem volt szép, de ezt a közönség jó szívvel megbocsátotta, mert telt az idő, és közelebb kerültünk a szép reményekre feljogosító győzelemhez.”

Miután a 90. percben Garaba Imre hibájából kiugró rettegett román csatár, a tankszerű Rodion Camataru (1987 aranycipőse) nem jutott el a kapunkig – Bálint sárga lapos mozdulattal állította meg –, megúsztuk az utolsó veszélyhelyzetet is, és megszülethetett a másnapi, visszafogottságról árulkodó NS-címlap: „Értékes győzelem – javuló csapatjátékkal”.

NEM EZ A TÉMA. MÁR NEM EZ

Hosszú évtizedeken keresztül nem akkor értek véget a budapesti válogatott mérkőzések, amikor a játékvezető hármat fújt a sípjába a Népstadionban, hanem akkor, amikor az utolsó drukkerek is hazaindultak hajnalban a Blaha Lujza térről, kezükben a Népsport és a többi napilap frissen kinyomtatott számával.

„Sportfórum az EMKE-aluljáróban! – írta lapunk a meccs utáni „harmadik félidőről”. – Egy órával a magyar–román után itt van mindenki, aki nemcsak szereti a focit, de lelkesedni is tud érte. Itt aztán lehet is! A társaság ideális: munkából jövő cigányprímástól munkába igyekvő csövesig, a jópofától a morcig, a dumástól a csendben ünneplőig mindenki megtalálható az aluljáróban. Még olyanok is, akik nem is olyan régen, Zalaegerszegen a teremtornán, szóval…”

„Ha ezt előre tudom, szájon csapom magam, hogy eszembe jutott kifütyülni őket” – idéz lapunk egy megtévedt kádert, akiben a győzelmi mámor önkritikus hajlamokat ébresztett.

Surányi András rendező és stábja akkoriban forgatta az Aranycsapat című dokumentumfilmet, ők is ott voltak a Blahán – a Népsport erről így számolt be:

„Rámenős filmesek ipari tévén a londoni 6:3-at, a pesti 7:1-et vetítik az aluljáróban a másnap reggeli újságok első kiadására várakozó tömegnek. Mindenki belelkesül Grosics »párducmutatványaira«, Bozsik lehelet-passzaira, Hidegkuti góljaira. Az ívlámpa bekapcsol, a kamera berreg, a filmesek lesik, hogyan kommentálják a látottakat, az aranycsapat emléke elhalványítja-e az egy órával korábbi sikert? Leshetik! Mert hát – sehogyan sem kommentálják. Nem ez a téma. Már nem ez. Hidegkutiék most vesztettek – mert Nyilasiék ma nyertek.”

Egy hónappal később az élet, ha úgy tetszik, helyreállította a világ rendjét: a zsúfolásig telt Népstadionban a mieink sajnos kikaptak 3–1-re Angliától, ám a jelenlévőkben alighanem az előmeccs, a Budapest–Vidék öregfiúk-találkozó hagyott mélyebb nyomokat. A több évtized után először hazalátogató Puskás Ferenc háromszor is a kapuba talált. Tombolt a stadion.

BUKFENCEZNI VÁGYÓ BOHÉMOKKÁ

„Dörgő tapssal, hosszú percekig zúgó éljenzéssel jutalmazta a közönség a bravúros eredményt kiharcoló magyar csapatot” – már-már a húszas-harmincas évek diadalainak fogadtatását idézi lapunk beszámolója.

„Komoly embereket bukfencezni vágyó bohémokká varázsoló hangulat” uralkodott a Népstadionban, futballunk nemzeti szentélye „régen várt közönség–csapat egymásra találásnak” volt a helyszíne.

„Ez más együttes, mint amelyik végigbotorkálta a csapatépítés hosszúra nyúlt útjait” – állapította meg a tudósító, a változás okainak részletezése helyett csak egy, már említett mozzanatot kiemelve:

„Az odakint sok bánatot, itthon pedig nagy vihart kavart argentínai túra volt a fordulópont”, amikor végleg kiderült, hogy az új csapat építésére vonatkozó „elképzelések egy része megvalósíthatatlan, szükség van Bálintékra”.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány sem palástolta lelkesültségét: „Nem is tudom, mikor tapasztaltam hasonlót. Talán amikor még magam is játszottam… Számítottunk a közönségre, de hogy Magyarországon a sorozatos balsikerek után is ennyire imádják ezt a játékot?!”

NE VÁLLALJUK AZ ESÉLYESSÉG TERHÉT!

A románok legyőzése után a mieink két mérkőzésből szerzett három ponttal a csoport harmadik helyén álltak a már négy-négy meccsnél tartó Anglia (5) és Románia (4) mögött, azaz derűlátóan várhatták a folytatást, a Népsport azonban fontosnak látta figyelmeztetni:

„Ne vállaljuk fel az esélyesség terhét! Az is sokat mond, hogy sikerrel átvészelte válogatottunk a kezdés mindig és mindenki számára veszélyes napjait…, (és) már botlani is lehet, az azonnali bukás kockázata nélkül.”

S hogy miként láttuk a folytatást? A Népstadionban történtek fényében nagyon is izzadságosnak:

„Mindenki előre tudta, hogy ez a mérkőzés nem fog szépségdíjat kapni, mert mindkét fél alkalmazkodik majd az eredmény alakulásához és az idő múlásához. Amíg 0–0 volt, a románok húzták az időt. A gól után a mieink tették ugyanezt, és nyilván megismétlődik ez majd, cserélgetett szereposztással, a többi találkozón is – jósolta a Népsport, amely az eufória elmúltával arra is emlékeztetett: – Még nem játszott valamennyi játékos egyszerre a megszokott átlaga fölött. Vagy valamennyi kulcsjátékosunk kirobbanó formában.”

„Úgy gondolom, hogy mi ott leszünk a továbbjutók között” – mondta Mészöly néhány nappal a románok legyőzése után, és bár a tavaszra tervezett hat ponttól elmaradtunk (Norvégiában győztünk 2–1-re, idehaza viszont kikaptunk 3–1-re az angoloktól), végül megnyertük a 3. selejtezőcsoportot, és valóban utazhattunk a spanyolországi vb-re.

Az őszi bukaresti 0–0, Svájc (3–0) és Norvégia (4–1) hazai legyőzése, továbbá a románok sorozatos botlásai után már csak a szintén sok pontot elszóró angolok számára volt tétje a csoport londoni záró meccsének. Le is győztek minket 1–0-ra, így ők is készülhettek a Mundialra.

A spanyolországi vb-szereplést kiharcoló keret (Forrás: tempofradi.hu)

 

VÁLOGATOTT GYŐZELMEK A 70-ES, 80-AS ÉVEKBŐL
Koponyarepedés után – Nyilasi megörvendeztette a kapitányt (1977, Lengyelország)
Bombagól az Európa-bajnoknak, majd elintézte a Fradit is (1977, Csehszlovákia)
Egy egyszerű, de zseniális, eltitkolt csellel nyert a magyar válogatott (1977, Szovjetunió)
Nyíl+Törő kétszer, Fazék+Nyíl négyszer, Fazék+Törő egyszer (1980, Lengyelország)
A nap, melyen három magyar „dugót” látott a Casanova (1981, Spanyolország)
„Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?! (1984, Spanyolország)
Így babonázott meg 50 000 fanatikust a magyar válogatott (1984, Törökország)
Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba (1985, NSZK)
„Öt éve Maradona, most pedig Nyilasi és Kiprich játszott a prímhegedűn” (1985, Ausztria)
A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét (1988, Törökország)
A mieink és Izland: nevetséges góloktól szégyeneink országáig (1988, Izland)
 
SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT ÖSSZES EPIZÓDJA ITT!
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.