Születésnap, nem ünnep – Deák Zsigmond jegyzete
EGYIK KEDVES KOLLÉGÁM ki nem állhatja, sőt, egyenesen irtja azt a közkeletű kifejezést, hogy „XY ma ünnepli a születésnapját”, mert szerinte egyáltalán nem biztos, hogy ünnepli az illető. Őszintén szólva nehezen tudtam teljes mértékben azonosulni ezzel a tiltással, arra gondolván, hiú hölgyek kivételével azért az emberek többsége tényleg ünnepel, főként pedig az egészet átvitt értelemben kell érteni, nem szó szerint. Aztán most, hogy szembesültem vele, Marco Rossi szeptember kilencedikén, hétfőn kerek hatvanéves, rájöttem, ő aztán valóban nem ünnepel, legalábbis magán a nagy napon. A düsseldorfi 0–5 után, a bosnyákok elleni következő Nemzetek Ligája-meccs előestéjén? Még csak az kéne…
Az a nagy igazság, hogy elszoktunk az ekkora pofonoktól, mint amekkorát szombaton a németektől kaptunk. Korábban évtizedekig valóban úgy éreztük, olyanok vagyunk, mint Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek állandó epizódszereplői, akiket western- vagy egyéb környezetben csépelnek másfél órán át, a nézők meg röhögnek rajtuk. Aztán fordulni látszott a kocka, a sorozatban három Európa-bajnoki szereplés, az NL-ben mutatott bravúrok már-már azt a látszatot keltették, mi is megtanultunk pofozkodni úgy, mint Piedonéék. Hát nem. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy 0–1-ig pariban voltunk, s ha Bolla berúgja a nagy helyzetét, 1–1 lesz, nem a kontra után 0–2, de felesleges az ilyesmi.
A fő baj az, hogy összeestünk, mint a vizes zokni, ami két tényező miatt igazán szomorú: aláássa egyrészt a játékosok önbecsülését, másrészt a szurkolók bizalmát. Csak kedd este derül ki, hogy jól jön-e az azonnali folytatás, vagy mélyebb válságba került a gárda, mint azt el tudtuk volna képzelni. Azt szokták mondani, a bukást követően rögtön vissza kell mászni a lóra, s megpróbálni átvinni az akadályt – hát most a telt házas Puskás Arénában ez az egyetlen vállalható alternatíva. Nyilatkozataik alapján tudják ezt a stáb és a csapat tagjai, ám a szöveg nem elég, a tetteknek kell beszélniük a gyepen. Ha másképp történik, Marco Rossi igazán szomorú hatvanadik születésnapot ül, s biztosan nem ünnepli utólag sem.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
