AZ ONLINE TUDÓSÍTÁST ITT TALÁLJA MEG!

Szinte napra pontosan egy éve, 2010. szeptember 7-én a Szusza Ferenc Stadionban munkás mérkőzésen nyertünk Moldova ellen 2–1-re. Akkor gól nélküli első félidőt követően Rudolf Gergely a 49. percben szerzett vezetést, majd Koman Vladimir a 66. percben egy távoli átlövéssel növelte kettőre az előnyünket. Ellenfelünk nem esett össze, és egy védelmi kihagyásunkat góllal büntette a 79. percben.

Moldova a finnek elleni hazai győzelemmel (2–0) kezdte a sorozatot, majd a folytatásban hazai környezetben kikapott a két favorittól, Hollandiától (1–0) és Svédországtól (4–1). Másik győzelmüket San Marino vendégeként aratták (2–0).

A mieink ezzel szemben a svédországi vereséggel indítottak (2–0), utána vendégként több sikerélményben lehetett részük. Finnországban remek hajrával sikerült nyerni (2–1), Hollandiában a remek és gólgazdag játék nem párosult jó eredménnyel, két góllal kikaptunk (5–3), a San Marino elleni idegenbeli kötelezőt biztosan hoztuk (3–0).

A magyar csapat kezdte el a mérkőzést, Szabics és Rudolf hozta ki a kezdőkörből a labdát. Egyértelműen a mi akaratunk érvényesült a mérkőzés első perceiben. Jól járattuk a labdát mélységben és keresztbe is, bár helyzetig nem, csak a hazai tizenhatosig jutottunk.

Ellenfelünk viszont még odáig sem: hátul sallangmentesen játszottak a védőink, s Varga Józsefnek volt egy jó ütemű, határozott szerelése is.

A 6. percben aztán a moldovaiak előtt adódott gólszerzési lehetőség, nem is kicsi, de a kapunk elé belőtt labda keresztbe elsuhant, szerencsére bent nem érkezett társ. Mi viszont egy perccel később megszereztük a vezetést! A 7. percben Hajnal Tamás végzett el szabadrúgást a hazai térfél közepéről, a kapu jobb oldalához ívelt labdát Juhász Roland bravúrral kotorta vissza az ötös felé. Vanczák Vilmosról megfeledkeztek a hazai védők, a Sion légiósa pedig három lépésről a hálóba lőtt. (0–1)

A házigazdák a középkezdés után azonnal zavart keltettek a tizenhatosunkon belül, de öt percig ismét mi járathattuk a labdát. A 13. percben a vendégek megnyugodtak, sok mozgással és egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolva átvették az irányítást. Gólhelyzetet ugyan nem tudtak kialakítani, de a tizenhatosunk előtt passzolgattak, cselezgettek, egy alkalommal pedig Vanczák mentett nagyszerűen a hazai beadás után.

A 20. percben aztán már Király Gábornak is közbe kellett avatkoznia. Védelmünk kinyílt, Juhász Roland az utolsó pillanatban mentett a kaposvári légiós, Serghei Alexeev előtt, a labda viszont így lett jó a támadást a bal szélen kísérő Alexandru Suvorovnak, aki a rövid sarkot vette célba, de kapusunk jól zárta a szöget. Mi eközben mezőnyben tetszetősen adogatunk és értünk fel az ellenfél tizenhatosához, de a moldovai védelem mindig időben tisztázott.

Védekezésünk kisebb hibáktól eltekintve stabilan állt a lábán az első fél órában, bár ennek az volt az ára, hogy szélső védőink és két védekező középpályásunk, Elek Ákos és Pintér Ádám a kelleténél kevesebbet vállalt az előre játékból, így utóbbiban nem is lehetett kellő átütőerő. Jobb híján gyors támadóink egy-egy kontrájában bízhattunk csupán.

Helyzetek nélküli percek következtek – Koman szemfüles emelését a védőfalból kilépő Szabics elől fejjel tisztázták szögletre a hazaiak a kaputól nyolc méterre –, abszolút kiegyenlített és kimondottan sportszerű, de kemény mezőnymunkával.

A 40. percben aztán ritmust váltottunk, Elek pedig váratlant húzott azzal, hogy megindult. A fehérváriak középpályása Rudolffal kényszerítőzött, majd a visszakapott labdát nem adta tovább, hanem bátran megindult. Már a kaputól tíz méterre járt, amikor a balösszekötő helyéről ballal tüzelt, de középre tartó löketét Artiom Gaiduchevici hárította. Nagy helyzet volt, talán ha egy igazi ballábas emberünk jár arra, akkor növelhettük volna az előnyünket.

A játékvezető csupán egy percet hosszabbított a kiegyenlített mezőnyjátékot hozó első félidő végén – sokkal több nem is volt indokolt –, a magyarok önbizalommal és higgadtan játszva egygólos előnnyel vonulhattak pihenőre, nem érdemtelenül. Kevés lehetőségünkből egyet ki tudtunk használni, ellenfelünk viszont nem jelentett nagy veszélyt Király Gábor kapujára.

Rosszul kezdődött a második félidő – Egervári Sándor egyelőre nem cserélt –, előbb egy ütközést követően Szabics maradt a földön vállát fájlalva – rövid ápolás után tudta folytatni a játékot –, majd a hazaiak hagytak ki nagy helyzetet: a tizenhatosról, középről Epureanu lőtt magasan a kapu fölé. Mi egy szöglet után veszélyeztettünk, de ezúttal nagy nehézségek árán Vanczák elől tisztáztak a moldovaiak.

Az 54. percben szabályos gólt vettek el a magyar csapattól. Hajnal ugratta ki Rudolfot, aki ziccerben 14 méterről a bal alsóba lőtt. Közben holttérben Szabics valóban lesen volt, de az akció szempontjából tétlennek minősíthettük. A horvát asszisztens azonban jelzett, honfitársa síppal a kezében pedig hitt neki.

Varga rövid ápolása alatt megúsztunk egy nagy helyzetet, Pintért viszont le kellett cserélni a 64. percben, utóbbit Sándor György váltotta. Bátrat húzott a magyar szövetségi kapitány, védekező típusú játékos helyett egy támadóbb szellemű embert küldött csatába a mérkőzésnek abban a szakaszában, amikor a házigazdák megnyitották a hosszú hajrájukat. Picit beszorultunk a saját térfelünkre, viszont jól olvastuk a moldovaiak helyzet nélküli játékát.

Öt perccel később Korcsmár a földön maradva kért cserét – az ő helyére már egy védő, Laczkó Zsolt érkezett, aki elfoglalta helyét a bal oldalon, Vanczák pedig Juhász társa lett a védelem közepén –, állandósult a hazai nyomás, de nagy helyzetet továbbra sem tudtak kidolgozni.

Mindkét csapat fáradtan érkezett a hajrához, ennek jeleként a középpályán a felek gyorsan játszották át a labdát és jutottak el a tizenhatosig, de ebből eredményt nem tudtak kovácsolni maguknak.

A 80. percben Rudolf csent el egy labdát, majd sprintelt a tizenhatosig, de középre tartó lövését védte Gaiduchevici. Két perccel később Szabics helyére érkezett Vadócz Krisztián, akinek a védelmet kellett stabilizálni.

A 83. percben Rudolf ezen a meccsen is eredményes tudott lenni, az Eb-selejtezőn hatodszor! Varga tűnt fel a jobb oldalon a hazai tizenhatosnál, laposan középre lőtt labdáját az üresen felejtett Rudolf a gólvonaltól hat méterre állva vágta igazítás nélkül a moldovaiak kapujába. Három védő volt ötméteres közelben, de egyiknek sem volt esélye a szerelésre és a blokkolásra. (0–2)

A hátralévő percekben a házigazdák már nem nagyon hittek a csodában – szurkolóik sem, elindultak hazafelé, egyikük a pályán keresztül –, mi viszont megelégedtünk az eredmény tartásával.