A magyar csapat egyik legjobbja Király Gábor volt. A harmincöt éves kapus, aki 82. alkalommal volt válogatott (ezzel – holtversenyben Garaba Imrével – labdarúgásunk történetében az ötödik legfoglalkoztatottabb játékos), és akivel kapcsolatban sokan úgy vélik: ez a selejtezősorozat még az övé, de aztán... Jöjjenek a fiatalok? Hogy gondolja ezt a kapus?

„Szerintem ez nem korhoz kötött – mondta egy szombathelyi kávézóban Király Gábor. – Ha valaki negyvenévesen fitt, mint Végh Zoltán, akkor nyugodtan rá lehet bízni a feladatot. Az, hogy én érzek magamban erőt, és addig csinálom, amíg van hozzá kedvem, az egyik dolog – a döntés nem az én kompetenciám, a szövetségi kapitány jelöli ki, kik lépjenek pályára."

A pénteki meccsen enyhén szólva is alkalmi védelem állt a kapus előtt, aki úgy látja: megfelelő koncentráció és kellő odaadás jellemezte a mieinket, ez hozta meg a sikert.

„És a lapos passzok, már amikor voltak... – tette hozzá. – Túl sokszor ívelgettünk, márpedig a toronyméretű svéd védők között így nem lehetett a kapu felé menni, a labdát földön tartva ellenben két gólt is rúgtunk."

A selejtezőt követő éjszaka a játékosok a harci sérüléseiket kezeltették, Király Gábor két kezelést is kapott.

„A bokámat megrúgták, Zlatan Ibrahimovic pedig a medencecsontomat ütötte meg – mondta a kapus. – Egyik sem volt szándékos, Ibra jött is azonnal bocsánatot kérni, de mondtam neki, hogy nem szükséges, láttam a levegőben, hogy összehúzta magát, de akkora erővel ugrottunk fel a labdáért, hogy elkerülhetetlen volt az ütközés. Én is próbáltam kifordulni, de már nem tudtuk elkerülni egymást."

Pintér Ádám úgy ölelgette kedvesét a mérkőzés lefújását követően, hogy olyan szorosan még Zlatan Ibrahimovicot és a többi svéd támadót sem fogta. Öröme persze érthető volt, hiszen – eddigi – karrierje egyik legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy a 2–1-es győzelemből remek teljesítménnyel vette ki a részét. Ráadásul már előre tudta az eredményt...

„Még véletlenül se gondolja senki, hogy nagyképű vagyok, ám én már a délelőtt folyamán megsúgtam Fehér Zoltánnak: figyelje meg, kettő egyre nyerünk. Elnézést, hogy erről másnak nem szóltam, de egy kis izgalom belefért, nem?" – mondta a Nemzeti Sportnak Pintér.

„Azt senki sem várhatta el tőlünk, hogy több góllal nyerjünk. Szerintem a kettő egyes sikerrel kihoztuk magunkból a maximumot. Nem foglalkoztunk a hiányzókkal, az ellenféllel, a múlttal, csak azzal, hogy ami tőlünk telik, megtegyük. A győzelem mellett arra vagyok a legbüszkébb, hogy bebizonyosodott, ennek a csapatnak van tartása. A kihagyott tizenegyes, majd a svédek egyenlítő gólja után is meginoghattunk volna, mégis felemelt fejjel mentünk tovább."

Apropó, tizenegyes! A negyedik percben egy jogosnak tűnő büntetőt nem adott meg nekünk a játékvezető. Pedig Pintér szerint egyértelmű szabálytalanság előzte meg az esetet.

„Kim Källström telibe rúgott! Nyilvánvaló tizenegyes volt az is – kár, hogy a bíró nem így látta. Ez azonban már lényegtelen, ha én nem bosszankodom miatta, más se tegye. Én is csak amiatt vagyok dühös, mert az első félidőben volt két eladott labdám" – volt önkritikus a magyar futballista.