Lipták: Nem nagyon lehet Ibrából készülni

– Szóval a Vidiről egy szót se?
– Így van, ha lehet, akkor ne – dőlt hátra az edzőcentrum aulájának egyik foteljében Lipták Zoltán.

– Csak a nyilatkozatstop miatt?
– Nem. Az egy dolog, hogy a klubnál továbbra sem oldották fel a tilalmat, de ha nem muszáj, most nem szívesen beszélnék a Videotonról. Túl összetett ez a kérdés, mélyen el kellene merülnünk a témában, márpedig most kizárólag a válogatottal szeretnék foglalkozni.

– Tiszta sor, ám annyiban mégis összefügg a két történet, hogy NB II-es meccsel a lábában érkezett a válogatott edzőtáborába...
– Nem érdemes felfújni a dolgot. Mindössze annyi történt, hogy miután Paulo Sousa kihirdette a Honvéd elleni keretet, és a nevemet sem az első, sem a második csapatban pályára lépő játékosok között nem találtam, rákérdeztem: és mi van velem? A válasz az volt, pihenjek két-három napot. Márpedig én mindenképpen játszani szerettem volna.

– Tiszta a feje?
– Abszolút. Miattam ne aggódjon senki, a kapitánnyal folyamatosan kapcsolatban voltam az elmúlt napokban, megnyugtatott, így is számít rám, nem egy mérkőzésen múlik a megfelelő felkészülés. Márpedig ha Egervári Sándor bízik bennem, olyan nagy baj nem lehet. Végül is csak annyi történt, hogy két hete nem játszottam a felnőttgárdában, és nem dőlt össze a világ. Arról már nem is beszélve, hogy a második csapat a hétvégén éppen az MTK-val találkozott, a fővárosiak pedig valamilyen szinten élvonalbeli együttesnek számítanak – legalábbis a felkészültségük alapján. Jól éreztem magam a pályán, a lényeg az volt, hogy elfáradjak. Az pedig sikerült.

– Kilencszer lépett eddig pályára a válogatottban, és nyolcszor Juhász Roland mellett kezdett. Nagyon hiányzik majd a jól megszokott társ?
– Szerintem nem csupán nekem, hanem az egész csapatnak. Roland számomra is biztonságérzetet nyújtott a pályán, ráadásul úgy érzem, elég jól meg is értettük egymást. Azonban nemcsak ő, ugyanúgy Vanczák Vilmos, Dzsudzsák Balázs, Gera Zoltán és Szalai Ádám is hiányzik a játékból. De ez van, Egervári Sándorral az összetartás elején megbeszéltük a helyzetet, elfogadtuk, hogy ilyen balszerencsések vagyunk. Azóta ez nem téma az edzőtáborban. Optimistán állunk a mérkőzéshez.

– Tart a meccstől?
– Ugyan már! Pályafutásom alatt eddig egyetlen mérkőzéstől sem tartottam, az viszont biztos, hogy péntek este nagyon fegyelmezetten kell futballoznunk. A koncentrációnk egy pillanatra sem hagyhat ki. Nagyon jó a svéd csapat, de nem verhetetlen. Idehaza játszunk, zsúfolt lelátók lesznek a Puskás Ferenc Stadionban, remek futballistáink vannak nekünk is, egy szó mint száz: nagy esélyt kínál a sors.

– Mi a svédek legnagyobb erőssége?
– Ez nem kérdés: Zlatan Ibrahimovic. Készülni nem nagyon lehet belőle. Eddig egyszer játszottam ellene, annak alapján számomra egyértelmű, hogy a világ legjobb csatára.

– Hallotta, hogy százkilósra gyúrta magát?
– Pedig eddig sem volt cinege gyerek. Csupa izom, gyors, technikás, erős. Nagyon oda kell figyelni rá, egyetlen kihagyás is végzetes lehet ellene.

A JÁTÉKOSSAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!