Détári-tripla és tízgólos döntetlen a magyar-szovjet gálamérkőzésen

Az előmérkőzésen az 1996-os magyar olimpiai együttes mérkőzött meg a Fesztivál-válogatottal. A találkozó az ötkarikás csapat 4–3-as győzelmével zárult.

„Ne az irapuatói nulla-hatot ünnepeljük, hanem az ezerkilencszáz-nyolcvanhárom és ezerkilencszáz-nyolcvanhat között szép sikereket elérő magyar válogatottra emlékezzünk, amely többek között olyan csapatokat győzött le, mint Hollandia, az NSZK és Brazília" – ez volt a mottója a mexikói világbajnoki összecsapás 25 éves évfordulójára rendezett magyar––– szovjet gálamérkőzésnek.

Az iram természetesen nem emlékeztetett a negyedszázaddal ezelőtti meccsre, ám a két együttes szerelése és a meccs kezdete egyértelműen 1986-ot idézte. Akárcsak egykor Irapuatóban, ezúttal is mindössze két percet kellett várni az első (ex)szovjet gólra. Ezúttal azonban nem Jakovenko, hanem Belanov szerzett vezetést a vendégeknek. Az akkori szovjet henger a szurkolók nagy örömére most elmaradt, Détári Lajos és Bognár György pedig több ízben legszebb napjaikra emlékeztető megoldásokat mutatott be. Bár a magyar csapat egyszer sem vezetett, a hajrában 5–5-ös döntetlenre mentette a meccset. A két együttesből a két legnagyobb név, Belanov, illetve Détári emelkedett ki, mindketten háromszor találtak a hálóba.

A találkozón az 1986-os magyar vb-keretből 12-en, a szovjetből kilencen léptek pályára.

Az exszovjet játékosok véleményét a magyarországi meghívással kapcsolatban Alekszandr Bubnov fogalmazta meg a legfrappánsabban: „Le vagyunk nyűgözve attól, hogy a magyarok szembe mernek nézni a múltjukkal, s ebben van futballjuk felemelkedésének a záloga."

Az első, egész napos FociFesztiválon minden, labdarúgáshoz kapcsolható szakág megjelent, a gombfocitól kezdve a futsalon, a csocsón és a freestyle-on át egészen a strandfociig. A rendezvényre a szervezők tájékoztatása szerint több mint kétezren látogattak ki, a bevételt jótékony célra fordítják.