– Nemrég nem kis vihart kavart Mezey Györggyel támadt konfliktusa. Telkiben találkoztak?
– Leültünk, és beszélgettünk egy jót. Úgy érzem, sikerült tisztáznunk a félreértéseket.
Vadócz Krisztián, aki ebben a szezonban csak kétszer lépett pályára a spanyol Osasunában (akkor is csere volt) tisztában van helyzetével, és elképzelhetőnek tartja, hogy kölcsönadják. „Nekem az a feladatom, hogy futballozzak, Erwin Koemannak pedig az, hogy a lehető legjobb csapatot rakja össze - mondta a középpályás. - Elfogadom a kapitány elképzelését, akkor is, ha az nem biztos, hogy jót jelent nekem. Megfordult már a fejemben, hogy a télen klubot kellene váltanom, de nem tudom, sikerülhet-e. Leginkább kölcsönadásban gondolkodhatok, erre lehet is esély, és akkor vélhetően több szerepet kapok." |
– A hírek szerint az U20-as, illetve az U21-es válogatottat felügyelő Egervári Sándorral is egyeztetett. Nyilván arról, hogy az utánpótlás-együttes legjobbjai mikor melyik csapat szerelését viseljék.
– Elsősorban ez volt a téma. Abban maradtunk, hogy ha a nagyválogatott felkészülési meccset játszik, miközben az utánpótlásgárdára tétmérkőzés vár, utóbbi élvez elsőbbséget.
– Ha nem áll fent ez az eset, kik mutatkozhatnak be a felnőttek között?
– Szerintem nem nehéz kitalálni. Koman Vladimir, Németh Krisztián, Korcsmár Zsolt és Gulácsi Péter előbb-utóbb szóhoz juthat, és rajtuk kívül is akad még két-három labdarúgó, akire érdemes figyelni. Ha Koman továbbra is rendszeresen szerepel a Bariban, Németh pedig felépül, és újra stabil tagja lesz az AEK-nek, az ő idejük előbb jöhet el. Az a fontos, hogy hétről hétre magas szinten játsszanak élvonalbeli meccseket.
– Nem zavarja, hogy ez nem mondható el a keret valamennyi tagjáról?
– Már hogyne zavarna?! Idei utolsó meccsünk alkalmával, Belgiumban figyelmeztettem a játékosokat: nem szerencsés, ha valaki többet játszik a válogatottban, mint az egyesületében. Most még finoman fogalmazok: fennáll a lehetősége, hogy aki nem élvezi klubedzője bizalmát, a jövőben nem kap meghívót. Következik a téli átigazolási időszak, ez remek alkalmat kínál arra, hogy az érintettek átgondolják, mit szeretnének. Abban bízom, hogy amikor döntenek, a maguk érdekét nézik, nem a menedzserükét…
– Egy hete, hogy Dzsudzsák Balázst hírbe hozták a Madriddal, akkor tett nyilatkozatából arra lehetett következtetni, a középpályást nem tartja Real-szintű futballistának.
– Jó néhányan félreértettek a szavaimat. Mindössze arra céloztam, hogy egyelőre korainak tartanám a váltást, mert valószínűleg csak a kispadon jutna számára hely, és a fejlődését az szolgálja, ha folyamatosan pályán van. Minden egyes percet ki kell használnia a PSV-ben, amelynél valóban a kulcsemberek közé sorolhatjuk.
– Most beférne a Realba vagy nem?
– Ha tapasztaltabb lesz, ha végérvényesen felnő, talán igen. Annyit azért megjegyeznék, sokan úgy hiszik, nincs annál csodálatosabb, mint neves klubhoz igazolni – az ember tesz egy nagy lépést, és annyi. Ez nem mindig van így. Konkrét példa: Vadócz Krisztián. Hollandiában majdhogynem sztár volt, a Nijmegen legjobbjai közé tartozott, aztán az Osasunába szerződött, és azóta gyakorlatilag letűnt a színről. Sajnálom őt. S közben bosszant az is, hogy ezzel nemcsak magának, hanem a magyar válogatottnak is árt.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN.