Huszti: „Együtt sírunk, együtt nevetünk”

– Rémálmaiban hányszor jött elő a kilencvennegyedik perc?
– Sokszor – felelte Huszti Szabolcs. – Bár az olyan jelenet volt, amely a rémálomnál is rosszabb. Nem kívánom senkinek sem. Szörnyű volt látni, ahogy a labda gurul a kapunk felé. Nagyot hibáztunk. Nem a védők, hanem mi, akik a pályán voltunk. Tizenegyen kaptuk azt a gólt. Együtt sírunk, együtt nevetünk; szombaton, sajnos, együtt sírtunk. Ugyanakkor már kár ezen rágódni – amikor vasárnap este találkoztunk Telkiben, Erwin Koeman is azt kérte tőlünk, hétfő reggelre zárjuk le magunkban a svédek elleni mérkőzést, és semmi másra ne koncentráljunk, csak arra, hogyan győzhetjük le a portugálokat.

– A válogatott stábjához tartozik Nagy Sándor pszichológus is. Beszéltek vele azóta, hogy visszatértek az edzőközpontba?
– Már leült velünk. Akkor ott volt az egész csapat. Aki úgy érzi, hogy egyéni terápiára is szüksége van, bármikor bekopoghat hozzá.

– A szombaton értékesített tizenegyes eddigi pályafutása legfontosabb találata lett volna?
 – Az lett volna, igen. Csakhogy végül kikaptunk, így nem sokat ér. Sőt semmit. A következő gólomnak talán nagyobb hasznát vesszük.

– Felteszem, nem érezte jól magát támadóként.
 – Nem az volt a gond, hogy az első félidőben csatárt kellett játszanom, hanem az, hogy a lapos passzok helyett ívelgettünk, így szinte esélyem sem volt labdához férkőzni a magas svéd védők között. Ettől függetlenül elismerem, gyenge teljesítményt nyújtottam. Fájdalom, az egész csapatnak nem ment a játék, csupán az egyenlítést követően volt némi keresnivalónk. Meg kell vernünk a svédeket, meg kell vernünk a svédeket – mondtuk magunkban, és rohantunk is előre, aztán kaptuk azt az idióta gólt...

– Őszintén: legyőzhetik Portugáliát?
– Erre készülünk. A svédek ellen óriási lehetőséget szalasztottunk el, ám a csoportban még mindig mi állunk a második helyen. Igaz, a skandinávok Máltára utaznak, és mivel kizártnak tartom, hogy ne három ponttal gazdagabban térjenek haza, nekünk is nyernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a sorsunk a saját kezünkben legyen. Nehéz lesz, nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

– Nem tart Cristiano Ronaldóéktól?
– Senkitől sem félek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne becsülném a portugálokat, akik egytől egyig klasszisok. A nevek alapján a világ egyik legerősebb válogatottját alkotják: állítom, ha kijutnak a vébére, a végső győzelemre is esélyesek. Más kérdés, hogy mi ezt akarjuk megakadályozni.

A teljes interjút elolvashatja a Nemzeti Sport keddi számában!