Dzsudzsák Balázs: Nyerni fogunk!

– Sokan kész tényként kezelik, hogy majd ön eldönti a meccset.
– Ez egyáltalán nem zavar. Félre ne értsen senki, nem a nagyképűség beszél belőlem, egyszerűen úgy érzem, hogy tényleg hozzátehetek valamit ahhoz, hogy három ponttal gazdagodjunk. Megtisztelő, hogy tőlem, a huszonkét éves nyírlugosi sráctól remélnek sokat a szurkolók, igyekszem élni a bizalmukkal. Az pedig büszkeséggel tölt el, hogy egyesek már az olyan hazai klasszisok közé sorolnak, mint Gera Zoltán, Dárdai Pál, Hajnal Tamás vagy éppen Huszti Szabolcs.

– Szombat este milyen produkcióval lenne elégedett?
– A gólt, illetve a gólpasszt joggal várják el tőlem, feltett szándékom, hogy a rivális kapujába találok, vagy legalább kihagyhatatlan helyzetbe hozom valamelyik társamat. Igazán elégedett persze csak akkor lennék, ha gólt is rúgnék és gólpasszt is adnék, de valami azt súgja, hogy egy nullára győzünk, így az egyikről alighanem le kell mondanom...

– Azzal tisztában van, hogy a nemzeti együttes az elmúlt két évtizedben nem nyert meg egy létfontosságú összecsapást sem?
– Nekem mondja?! A rossz szériát előbb szurkolóként, aztán játékosként éltem meg, tudniillik jómagam is tagja voltam már olyan válogatottnak, amelyet kifütyült a publikum. Hála az égnek, a mostani csapatunkra nem jellemző, hogy megijed a nagy lehetőség kapujában. Tudja, mi hiányzott korábban az áttöréshez?

– Néhány győzelem.
– Az is, de nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy ez a társaság megtanult küzdeni. Korábban, sajnos, akadtak problémák ezen a téren. Ma viszont ott tartunk, hogy ha nem is megy a játék úgy, ahogyan szeretnénk, mindenki kiköpi a tüdejét a gyepen, a végén egy-két játékost úgy kell bevonszolni az öltözőbe. Mert ki lehet kapni, ez benne van a futballban, de hogy ez a magyar válogatott sosem lesz kénytelen fülét-farkát behúzva lejönni a pályáról, az egyszer szent.

– A románok elleni augusztusi vereség után mégis arra panaszkodott, hogy gond volt a mentalitásukkal. Most nem lesz?
– Nem, biztosan nem. Akkor nem haraptunk eléggé, feltehetőleg azért, mert nem volt különösebb tétje annak az összecsapásnak, de ezúttal minden másképp lesz. Én már csütörtökön azt tapasztaltam, hogy az egész csapat meccshangulatban van, az edzésen úgy hajtottunk, mintha nem egymás, hanem a svédek ellen játszanánk. Az elmúlt napokban másról sem beszéltünk, kizárólag a szombat estéről.

– S mire jutottak?
– Arra, hogy nyerünk.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.

A 20 órakor kezdődő mérkőzésről élő, szöveges tudósítással jelentkezünk.