Torghelle Sándornak nem jutott eszébe, hogy lemondja a szereplést

A német másodosztályú Augsburgban légióskodó Torghelle Sándor csapata tizenegy bajnoki mérkőzés óta nem szenvedett vereséget, ám az elmúlt hétvégén az Ahlen 2–1-re nyerni tudott ellene. A támadó így nem a legjobban melegített a válogatott szerdai, Izraelben esedékes felkészülési mérkőzésére.

– Erwin Koeman szövetségi kapitány annak idején éppen egy vesztes, a Duisburg elleni mérkőzésen figyelt fel önre. A szövetségi kapitány úgy fogalmazott: imponált neki, hogy Torghelle Sándor egy gyengén játszó csapatból emelkedett ki.
– Most nem mondhatná el ugyanezt… Szívesebben emlékszem az előző fordulóbeli, Nürnberg elleni nulla nullás döntetlenünkre. Bár nem szereztem gólt, úgy éreztem, jól ment a játék. Ne higgye viszont, hogy annak idején azért reaktiváltak, mert éppen kikaptunk. Az ősszel ugyanis, még a duisburgi meccs előtt, két bajnokin három gólt szereztem – kettőt éppen az Ahlen ellen. Aztán telefonon szóltak, hogy számítanak rám a válogatottban, én pedig örömmel jöttem, s jövök most is.

– Ennyire lelkesen csatlakozott volna a kerethez akkor is, ha netán Izraelben elhúzódik a háborús helyzet?
– Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy kifogásokat keressek, és lemondjam a válogatottságot. Nem feltételezem ugyanis egyik ország labdarúgó-szövetségéről sem, hogy felelőtlenül háborús övezetbe küldené, illetve engedné a csapatokat. Megnyugtat, hogy azt mondják: csend van és nyugalom. Egyébként meg… Nem szükséges feltétlenül Izraelbe menni ahhoz, hogy az emberrel valami baj történjen. Amikor négy évvel ezelőtt a Crystal Palace-ban játszottam, Londonban éppen bombamerényletet követtek el. Szóval, bármi bármikor megtörténhet.

– Visszatérése előtt még a támadósor összeállítása okozott fejtörést, most viszont fordult a kocka, valahogy a védelemben kellene rendet tenni. Az izraeli felkészülési találkozón kellene megtalálni az Albánia elleni vébéselejtezőn hiányzó Juhász Roland helyettesét. Van ötlete?
– Neveket ne várjon, de anyámasszony katonája biztosan nem kell! Az albán támadók gyorsak, agresszívek. Csakis kemény, határozott védő állhatja útjukat, aki nemcsak a földön, de a levegőben is verhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy a szövetségi kapitány már alaposan feltérképezte a jelölteket, és talán azt is tudja, ki lesz a beugró. Történjék bármi, elégedett leszek, ha olyan hátvédet sikerül találnia, mint Juhász Roland. Nincs esetleg egy ikertestvére?

– Nem tudunk róla. No de mi a helyzet elöl Torghelle Sándorral? Kirobbanthatatlan, sőt pótolhatatlan lett?
– Bízom benne, hogy sikerült bizonyítanom. Az újabb meghívó ezt látszik alátámasztani. Bérelt helyem azonban nekem sincs a csapatban, viszont nem különösebben foglalkozom a riválisokkal – aki jobb, az játsszon!

A TELJES INTERJÚ A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ!