Bodor Boldizsár kétszer nevetséges ajánlatot kapott klubjától

– Várta bárki is, hogy a nyeretlen kiesőjelölt idegenben veri meg a címvédőt?
– Őszintén? A pontszerzésben bíztunk. De csak azért, mert a PSV ellen jól szoktunk játszani, és nem csupán szökőévente csúszott be ellene egy-egy győzelem. De ennyi. Én például szerdán elmentem megnézni a PSV-t a Marseille elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen, és jó benyomást tett rám. Előtte a NAC ellen gyengén játszott, akkor meg sziporkázott. Eléggé feladta a leckét…

– Ahogyan a Roda is az első góllal. Ki szerezte?
– Nehéz megmondani. Szerintem Hadouir. Ahonnan ellőttem a labdát, úgy tűnt, nem biztos, hogy bemegy. Talán kapufa lett volna, onnan meg bárhova pattanhatott volna a labda. A csapattársam kicsit beleért, ennyi kellett a gólhoz.

– Hatott az edzőváltás? Hollandiában nem szoktak kapkodni, arrafelé öt kör után nem divat cserélni a kispadon.
– Azért ez a váltás már nagyon érett. Személyes gondok is akadtak a játékosok és Atteveld edző között. Már a tavasszal sem úgy teljesítettünk, ahogyan várták tőlünk, elbuktuk a kupadöntőt, és hiába fordultunk ötödikként, a nemzetközi kupaindulásról is lemaradtunk. Aztán a tréner úgy gondolta, az új évadhoz új taktika dukál, és angol mintára, vonalvédekezéssel akart 4–4–2-es formációt játszatni velünk. Mit mondjak, nem nagyon ment. Az utolsó pillanatban, amikor erre rájött, megpróbált belenyúlni, ám túl késő volt. Nem állt össze a csapat, sérülések sújtottak minket, ráadásul a stáb és a futballisták között az összhang minden volt, csak tökéletes nem.

– Min érződött ez?
– Sok mindenen. De ez hosszú folyamat volt, amit igyekeztünk titkolni. Nem akartuk mutatni kifelé, ezért sem írtak róla az újságok. Emiatt az edzőt sem bántották. Csak nálunk az nem mindennapos, hogy idegenben folyamatosan vesztünk, otthon meg alig nyerünk meccset. Legalább hazai pályán szoktuk hozni a kötelezőt. Csúsztunk lefelé, és valahol be kellett húzni a féket.

– Ha már fék: néhány hete mindenki biztosra vette a nyári távozását, most pedig az egyik holland lap megszellőztette, hogy ön behúzta a féket, és elképzelhetőnek tartja a maradást.
– Szerintem utóbbiból semmi sem lesz, csak a Roda próbálkozik. Sokadszor. Az első két alkalommal nevetségesnek tartottam az ajánlatukat, a harmadik után annyit mondtam, hogy kicsit várjunk. Azóta nem jött jelzés, másfél hónapja nem is beszéltünk az ügyről.

A TELJES INTERJÚ A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ