Fotó: M. Németh Péter
Dárdai (pirosban) az albánok ellen is nagyon küzdött
Fotó: M. Németh Péter
Dárdai (pirosban) az albánok ellen is nagyon küzdött
Dárdai Pál sokak számára még mindig a csendes, mosolygós pécsi srác, aki villámkarriert futott be a magyar élvonalban, és szakmai karrierje megsüvegelendő a német Bundesligában is. Persze az is maradt: csendes, mosolygós. De vannak indulatai is. Ahogy az már egy vezéregyéniségnél lenni szokott. Merthogy a Hertha légiósa a magyar válogatott keretének egyik szellemi pillére. Igaz, nem keresi a reflektorfényt, de a színfalak mögött érezni a jelenlétét. S ha kérdezik, nem csomagolja vattába a véleményét.
– Most már csakis az előttünk álló feladatra összpontosítok, a múlt legfeljebb annyiban érdekel, hogy a szakmai tanulságokból igyekszem okulni – mondta Dárdai Pál. – Az albánokkal vívott selejtező első félideje például nem ismétlődhet meg még egyszer, mert az a negyvenöt perc egyszerűen kudarc volt.
– Az biztos, hogy a szünet után rá sem lehetett ismerni a csapatra.– Az első felvonásban sem az akarat, az elszántság hiányzott, viszont ritmustalan, pontatlan volt a játékunk. Ilyen gyenge teljesítmény után talpra állni és felőrölni az ellenfelet – ez az a produkció, amellyel a közönséget is magunk mellé lehet állítani. A szombati három pontból fél biztosan a Puskás-stadion publikumát illeti meg, mert ilyen remek hangulatban nemigen futballoztam mostanában otthon.
– Az első kötelező győzelem megvan, de most jön az újabb vizsga olyan ellenféllel szemben, amely eddig kudarcot kudarcra halmozott.– Nincs kifogás, nincs mellébeszélés: nekünk ezt a csatát is meg kell nyernünk!
A TELJES INTERJÚ A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATÓ!