Buzsáky Ákos lehet a Gerát nélkülöző Koeman-gárda nyerő embere

A magyar válogatott támadószekciójának kapcsán jó és rossz hírről is be tudunk számolni a soros vb-selejtezőket megelőzően: egyrészt nehezíti a szövetségi kapitány dolgát, hogy Gera Zoltán sárgák miatt kénytelen kihagyni az albánok elleni fellépést, ugyanakkor a szakember már számolhat az elmúlt idény talán legjobb, külföldön profiskodó magyarjával, az angol Championshipben szereplő Queens Park Rangers középpályásával, Buzsáky Ákossal.

Noha a légiós mögött kitűnő szezon áll, nem biztos, hogy boldogan emlékszik vissza az előző évadra: krónikus bokafájdalmát operációval orvosolták, s a műtét után – mint mondja – erőnlétileg a nulláról kellett visszaküzdenie magát.

A nyártól új edzővel, Iain Dowie-val dolgozó QPR-ban egyre több szerephez jutó, az Erwin Koeman-érában először meghívót kapó Buzsáky Ákosra fontos feladat hárulhat szombaton: ő pótolhatja Gera Zoltánt, s lehet a válogatott titkos fegyvere.

– Megismeri majd Erwin Koemant?
– Attól még, hogy eddig személyesen nem találkoztam a kapitánnyal, tisztában vagyok vele, ki is ő – mondta Buzsáky Ákos. – Egyrészt tájékozódtam róla, amikor a szövetség vezetősége kinevezte a válogatott élére, másrészt ismerem a játékospályafutását, és az edzői múltjáról is informálódtam. Úgyhogy elhiheti, nem a portáshoz lépek majd oda, amikor bemutatkozom a holland szakembernek.

– Azért mégis érthetetlen, hogy Várhidi Péter válogatottjának rendszeres kerettagját, aki az előző szezonban a legjobb formában futballozó magyar légiós volt, egyszer sem kereste fel az új kapitány.
– Nem hiszem, hogy ez kulcskérdés lenne. Szekeres Tamással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, a meghívásomról is a technikai vezetőtől értesültem. Az Aston Villa elleni Ligakupa-összecsapásunk előtt tájékoztatott az MLSZ, hogy Erwin Koeman kilátogat a mérkőzésre, és megnéz.

– Megnézte?
– Látja, ezt már nem tudom biztosan.

– Miért? Nem várta meg a meccs után, hogy felkereshesse?
– Én boldogan megvártam volna, de elképzelhető, hogy a kapitány a lefújást követően azonnal visszaindult, mert én nem találtam ott.

– Akkor nyilván azt sem tudja, hogy elégedett volt-e önnel Erwin Koeman... Ön hogyan értékeli az eddigi teljesítményét?
– Visszafogottan. Mélyről, nagyon mélyről, mondhatni a nulláról kellett újrakezdenem és felépíteni magam. Az idény eleji időszak mindig nehéz, hiszen a szünet után ismét formába kell lendülniük a labdarúgóknak, erőt kell gyűjteniük, ám az alap-állóképességre könnyebb építeni, mint a sérüléséből felépülő futballista erejére. Nekem hetekig egésznapos programokat jelentett, hogy megfelelő állapotba kerüljek, és bátran elkezdhessem a közös munkát az együttessel.

– Ráadásul az új edzőnek is bizonyítania kellett.
– Ezért tudok némi párhuzamot vonni az elmúlt hónapok és az előttem álló hét között: amíg a Queens Parknál Iain Dowie-nak kellett megmutatnom magam, addig a válogatottnál Erwin Koemannak kell bizonyítanom. Angliában piszkosul nehéz volt felvenni az ott követelt gyilkos ritmust: eleinte, amikor a tartalékcsapatban játszott néhány meccs után visszakerültem az első keretbe, még csereként is kegyetlen volt beállni: tíz-, húszpercnyi futball után teljesen kimerültem. De most már kezdem visszanyerni a korábbi formámat, és az utóbbi meccseken végre élveztem is a játékot. Szerintem a válogatottnál rám váró néhány nap is segít majd, hogy még jobban belelendüljek.

– Merthogy?
– Rengeteget számít, ha kitűnő labdarúgók között gyakorolhat az ember, akik egyrészt őt is sarkallják a még jobb produkcióra, másrészt hallom, hogy mostanában pörgős, intenzív napokat tölt együtt a válogatott.

– Szóval szimpatikus önnek a magyar válogatottnál tapasztalható holland uralom?
– Az uralom kifejezés talán erős, a holland stílus ellen viszont nincs kifogásom, sőt! Ez a játékosállomány szerintem alkalmas a rövid passzos, stílusos gyors futballra, a játékosok képesek eredményesen megvalósítani ezt a fajta taktikát.

– Csak az a góllövés... Ezért is gondolják sokan önt megmentőnek – jobb oldali középpályás létére az előző idényben tízszer talált a kapuba.
– Megtisztelő, ha vannak olyanok, akik bíznak bennem, azonban először be kell verekednem magam a csapatba.

– A sárga lapok miatt eltiltott Gera Zoltán helye nem jó?
– A poszt tökéletes lenne, hiszen talán jobb oldali támadóként tudom a legtöbbet kihozni magamból, de nem vennék mérget arra, hogy egyből a kezdőben számít rám a kapitány. Ezzel azonban nem akarok foglalkozni, és azon sem görcsölni, hogy hol lehetne nekem helyet szorítani az együttesben. Több poszton is szerepeltem már: a védekezőbb és a támadóbb feladat sem idegen a számomra.

– Mi az utóbbire szavaznánk, azért is, mert Albánia, majd Málta ellen optimális esetben a támadójáték dominál majd.
– Remélem, hogy így is lesz, bár nemzetközi szinten nincsenek úgymond papíron gyengébb ellenfelek. Az angol Championshipben eltöltött évek megtanítottak arra, hogy minden meccset rangadóként kell kezelni, és ez a vb-selejtezőknél sincs másként. Fontos, nagyon fontos két mérkőzés vár ránk: tartanunk kell a hitet a szurkolókban. A válogatott több mint húsz éve nem ért el kimagasló eredményt, de ebben a társaságban már megvan a minőség, és hiszem, hogy képes a bravúrra – vagy éppen, hogy hozza a kötelezőt.