Bozsik Péter kihirdette kezdőcsapatát

A kapuban Király Gábor személye a kerethirdetést követően, mint ahogyan immár nyolc éve, megkérdőjelezhetetlen volt. Egy-két kapott gólban ugyan saját maga is elismerte felelősségét a nemzeti csapatban, ám hosszútávon végeredményben évek óta az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó magyar futballista.

Bozsik Péter négy védővel kezd Új-Zéland ellen, érdekesség, ez a sor csak nyomaiban emlékeztet a Lothar Matthäus által favorizáltra. Azért csak nyomaiban, mert Fehér Csaba, Pető Zoltán és Lőw Zsolt a német szakembernél is megkapta a lehetőséget, ám előbb-utóbb mindegyiküket elfelejtette, egyikük sem tudott alapemberré válni.

Fehérrel jobb oldali középpályásként is próbálkozott, a jobbhátvéd Bodnár László előtt, míg Petőt eredeti helyén, balhátvédként szerepeltette. Ellenben most Bozsik a volt debreceni játékost, Petőt a védelem közepére vezényelte, míg a pécsi nevelésű Fehért a jobb oldalra. Lőw korábban is balhátvéd volt – egészen a walesiek elleni kiflijéig, amely gólpasszt ért az ellenfélnek -, most is ez a poszt várja.

A védelem közepén találkozhatunk majd a keret legnagyobb kakukktojásával, a zalaegerszegi Sebők Vilmossal, akinek behívása Lothar Matthäusnál fel sem merült, míg elődjénél, Gellei Imrénél is csak a megörökölt csapatban játszott, a kizárólag általa összeállítottban már nem. Az azonban már jelzésértékű volt Bozsik részéről, amikor meghívta a keretébe a 33 éves Sebőköt: nem a kispadon számít az 51-szeres válogatottra.

A középpályán ugyancsak három olyan játékossal kezd nemzeti együttesünk, akik Matthäusnál csak egy időben tűntek stabil embernek, hogy aztán bezáruljon előttük a válogatott ajtaja. Érdekesség, hogy Dárdai Pálnak, Tóth Balázsnak és Molnár Balázsnak is elsősorban a védekezés az erőssége.

Huszti Szabolcs a december végén távozó német szakembernél lett válogatott és alapember a nemzeti csapatban, akire idegenlégiósként is számított a kapitány. Őt a pálya közepén, annak is a bal szélén találjuk Bozsiknál, tehát eredeti helyén. Más kérdés, ő egy klasszikus szélső-középpályás játékban a legjobb, középen ritkán találkozhatunk vele.

A pálya közepén így Gera Zoltánra kulcsfeladat elvégzése vár, a jelek szerint egymagában kell ezt megoldania. A névsorból, az alapfelállásból legalábbis az derül ki: rá a szervezés mellett a második hullámban történő befejezés is vár. A klasszikus egyemberes taktika – indítasz, elfutsz-beadsz, érkezel és belősz – csak azért nem tűnik jelen esetben helyénvalónak, mert Szabics Imre személyében egy klasszikus befejező csatárt is találhatunk a kezdőben.

És hogy teljes legyen a kép: a tizenegy kezdőjátékos közül Szabics a hetedik, akinek a nevét előbb filctollal beírta noteszába Matthäus, majd kétszer aláhúzta, hogy később azt vagy éppen azokat a lapokat is kitépje, amelyeken a csatár neve szerepelt.