Válaszút előtt

Az elmúlt 72 óra alatt futballvezetők, újságírók törtek pálcát Lothar Matthäus fölött, mondván, vele sem léptünk előre, holott kipróbált boldog-boldog- talant a válogatottban, és csak a ragyogó marketingtevékenység hozott némi színt az amúgy hol szürke, hol fekete magyar futballba. De a közakarattal szemben aligha érdemes érvelni.

A csaknem huszonötezer ember, aki a Puskás Ferenc Stadionban figyelte a mieink megalkuvást nem ismerő, helyenként bátor, ám a végére balszerencséssé vált mérkőzését, vastapssal jutalmazta nemzeti csapatunk teljesítményét.

Azóta, amióta kiderült, hogy Lothar Matthäus sorsa egyelőre igen csak bizonytalan, a drukkerek valóságos szimpátiatüntetést rendeznek a kapitány mellett. Nemzeti csapatunk német szakvezetője természetesen érzékeli a felfokozott hangulatot, tudja, a szurkolók döntő többsége marasztalja. Ebben nincs is vita, Lothar Matthäus lapunkban is többször nyilatkozta: magyar kapitányként dolgozna, hiszen megszerette az országot, és büszke a csapatára. Nagy kérdés, miként éli meg azt a felhajtást, ami körülötte zajlik?

A kapitány tegnap Münchenbe utazott, és ott a Franz Beckenbauer hatvanadik születésnapjára rendezett fogadáson vesz részt, de indulás előtt lapunknak elmondta, mit érez.

"Kollégáim, ismerőseim egyfolytában mondják, hogy a szurkolók mellettem, illetve a csapat mellett vannak - mondta Lothar Matthäus. - Kiestünk, de ez a szeretet sok mindenért kárpótol, és egyértelműen bizonyítja a számomra, amit már mondtam, vagyis azt, hogy jó úton járunk. Érzékelem, hogy most valamiféle felfokozott hangulat uralkodik a magyar labdarúgásban, s én éppen ezért inkább elutazom Németországba. Jobb ez így… Ha nem vagyok itt, a jelenlétemmel nem befolyásolok senkit. Döntsék csak el az MLSZ illetékesei, hogy velem vagy mással képzelik el a jövőt. Ami a csapattal szemben felmerült kritikát illeti, ha nyertünk volna a svédek ellen, most aligha kellene ezzel foglalkozni.

A győzelmet sohasem kell megmagyarázni, így viszont felvetheti bárki, éppenséggel az önök újságja is, miért csak egy csatárral támadtunk. Erre azt mondom, a taktika arra épült, hogy a középpályáról felzárkózva kerüljünk a svéd védők mögé. De magyarázkodni nem szeretnék, s megint csak megismételhetem: a csapatom remekül küzdött, és győzelmet érdemelt volna." ---- S ---- N