Király Gábor: Minden rendben

A gyakorlás elején a megszokott hármas, Disztl Péter kapusedző és Király Gábor mellett a keret másik kapusa, Rabóczki Balázs vált külön a többiektől. A bemelegítést együtt csinálta a két játékos, a kocogás, a nyújtás, a gimnasztika során. Nem tűnt fel, hogy bármelyiknek baja lenne. Aztán jött az igazi próba: Disztl Péter öt méterről egymás után lövöldözött a kapura, Király Gábor és Rabóczki Balázs egymást váltotta a gólvonalon.

Kívülről is pontosan lehetett látni, hogy Király Gábor bírja a terhelést.

Amikor a kapusedző először a bal alsó-, majd pillanatokkal később a jobb felső sarok felé rúgta a labdát, a Crystal Palace kapusa - akárcsak Rabóczki Balázs - repkedett, ugrott, szárnyalt, vetődött a kapufák között.

Később a mezőnyjátékosok is megérkeztek a kapu elé, és az oldalról ívelő beívelések során csakúgy záporoztak a lövések a két kapus felé - Királynak Gábornak alig-alig lehetett gólt lőni…

Aztán jött balról egy labda, középen érkezett Gera Zoltán és Király Gábor is kilépett a kapuból, mindketten magasra ugrottak, aztán a levegőben hatalmasat ütköztek. Egy pillanara megdermedt a levegő a Szusza Ferenc Stadionban, de a nagyobb ijedtségre nem volt idő, mert mindkét játékos felpattant, öszszeölelkezett és folytatódhatott az edzés. A tréning végén a kétkapus játék során Király Gábor állt a várható kezdő tizenegy kapujába, hangos szóval irányította a védelmet, minden pillanatban és újból leszögezhettük, nem úgy fest, mint akinek bármilyen problémája lenne.

Disztl Péter kapusedző elmondta, mindkét labdarúgó szuper edzésmunkát végzett, és ő nem érezte, hogy az Angliában légióskodó játékosnak gondjai lennének. De… Disztl Péter nem akart ennél többet mondani, ezért Király Gábort faggattuk.

"Jól éreztem magam ezen az edzésen, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy valami baj lenne a derekammal - mondta Király Gábor. - Ha csak picit fájt volna, akkor azonnal kiszállok és befejezem a tréninget, hiszen ez nem a hősködésről, nem az egyének céljairól szól. Ez egy csapat, és annak az érdekei a legfontosabbak. Az biztos, hogy a Váczi László masszőrrel közösen kitalált kezelések eredményre vezettek, de semmit nem akarok elkiabálni, hiszen nem tudom, erre a mostani edzésre hogyan reagál a szervezetem. Este, éjszaka, vagy éppen szombaton napközben. Mindenesetre szándékosan azt kértem Disztl Pétertől, hogy ne legyen könnyített edzésmunka a számomra, éppen azért, hogy kiderüljön, ha esetleg mégsem vagyok tökéletes állapotban, akkor ne erőltessük a dolgot. A Gera Zoltánnal történt ütközésem egy jó próba volt, az utolsó pillanatban a Zoli kezén lévő kötésről ismertem fel, hogy ő közeledik felém, ezért azt a mozdulatot, amivel ki akartam öklözni a ladát, kicsit viszszafogtam, de az ütközést már nem tudtuk elkerülni. Azonban ekkor sem éreztem fájdalmat, szóval azt tudom mondani, hogy ha a szövetségi kapitány engem jelöl a csapatba, akkor - most legalábbis úgy érzem - vállalni tudom a játékot."