"Ma mi győzzünk kettő egyre!"

- Magam is nagy dolognak tartom, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen eredményes lehettem - tekintett vissza a vasárnap este történtekre Kenesei Krisztián. - Habár magam sem voltam meggyőződve afelől, hogy a tizenegyes joggal járt nekünk, hiszen azt hittem, a szabálytalanság kívül történt. Persze, eszemben sem volt tiltakozni az ítélet ellen… Külön öröm számomra, hogy amikor pályára léptem, annak az Illés Bélának a helyét foglalhattam el, akivel hosszú éveken át futballoztam együtt az MTK-ban, és akit a mai fiatalok bátran tekinthetnek a példaképüknek.

- Mint a madridi gyerekek Raúlt és Zinedine Zidane-t.
- Valahogy úgy. Tudja, az a legszebb az egészben, hogy akár nyerhettünk is volna a klasszisok ellen. Persze, attól sztárok a sztárok, hogy amíg mi egymás után hagytuk ki a helyzeteket, ők kettőből kettőt értékesítettek, és ezzel győztek is. Napokkal a találkozó lefújását követően is azt mondom: hiába kaptunk ki, csodálatos volt ellenük futballozni.

- Szerda késő délutánra azért felejtse el őket!
- A Real után jön Argentína, ez óriási. Még akkor is, ha a mai még nehezebb mérkőzésnek ígérkezik, mint a hét végi volt, hiszen ez már nem sorolható a gálameccsek kategóriájába. Ennek ellenére, ha szóhoz jutok, igyekszem úgy teljesíteni, hogy mindenki elégedett legyen velem. Avagy: bizonyítani akarom, hogy helyem van a válogatottban. És, hadd legyek telhetetlen, közben élvezni szeretném a játékot, mert ha valaki ezt teszi, akkor olyan nagy baj nem lehet.

- Vasárnap élvezte?
- Minden percét.

- Ha választhatna, hogy Kenesei Krisztián duplája ellenére kikap a válogatott, vagy más góljával egy nullára nyer, mire voksolna?
- Mivel a Real ellen megadatott nekem az az élmény, hogy gólt szerezzek, azt kívánom, más is élje ezt át, úgyhogy utóbbi variációra szavazok. De tudják mit: győzzünk kettő egyre, és egy gólt rúgok majd én is…