"Legyünk már csibészek!"

l Elégedett volt a Real elleni mérkőzésen látottakkal?
- A második félidei játékunkkal mindenképpen - mondta Lothar Matthäus, akit tegnap már az argentinok elleni mérkőzés foglalkoztatott. - Ugyan az előttünk adódó lehetőségekkel nem sikerült élnünk, ám úgy gondolom, ez a mérkőzés arra mindenképpen jó volt, hogy megjöjjön az étvágyunk. Az argentinok ellen megpróbálunk ezen a hibánkon javítani.
l Gyaníthatóan az argentinok ellen kevés lesz, ha a csapat csak a szünet után kezd futballozni… Egyáltalán miért csak a második félidőben játszott a csapat bátran?
- Nincs mit szépíteni, a mérkőzés elején néhány játékos kicsit be volt rezelve. Ez valahol érthető is, hiszen az itthon futballozó játékosok hétvégente ezer-kétezer néző előtt futballoznak, most pedig ugye negyvenötezer ember tombolt a lelátón, arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg az sem pumpálta beléjük az önbizalmat, hogy amikor átvették a labdát és felnéztek, olyan játékosok jöttek velük szembe, akiket eddig a televízióban látthattak. Szerencsére azonban játékosaim felnőttek a feladathoz, és bizonyították, hogy tudnak ők is igazán jól futballozni.
l A második félidőben akár a vezetést is megszerezhettük volna. Mit gondol, miért nem sikerült?
- Mert hiányzott az a pici plusz, az a kis csibészség játékosaimból, amely egy-egy ilyen szituációnál elengedhetetlen. Sokkal gólratörőbben kellett volna játszanunk. Na de szerencsére ez most még belefért, hiszen a Real ellen az eredmény csupán másodlagos volt. Az argentinok ellen viszont már nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust.
l A Real elleni meccsen sikerült valamilyen hasznos információt leszűrni saját játékosai teljesítményéből? Korábban azt mondta: a spanyolok elleni teljesítmény a belépő az argentinok elleni meccsre a válogatott öltözőjébe.
- Rengeteg mindent megtudtam. A játékosaim tisztában voltak azzal, hogy ezen a mérkőzésen nagyon igyekezniük kell, hogy meggyőzzenek arról: a közelgő világbajnoki selejtezőkön is számoljak velük. Természetesen mint minden mérkőzésen itt is voltak vesztesek és győztesek.
l Na, ez az: ki a legnagyobb győztes?
- Nem árulom el, ez az én titkom, maradjunk annyiban, hogy sokan jó teljesítményt nyújtottak.
l Ha nem mond nevet, akkor kérdezek: elégedett volt például a most debütáló Priskin Tamás játékával?
- Ô kiváló teljesítményt nyújtott, a vártnál is bátrabban futballozott. Fontos, hogy a hozzá hasonló tehetségeknek megadjuk a bizonyítási lehetőséget, és lám, Tamás most élt ezzel. Tudom, sokan most azt rebesgetik majd, hogy na, itt egy újabb játékos, akit behívtam a válogatottba, ám én ezzel egyáltalán nem foglalkozom. Azzal viszont sokkal inkább, hogy kellő önbizalmat tápláljak az ilyen játékosokba.
l Vincze Ottó önbizalmával viszont láthatóan nem volt semmi probléma. Ô miért játszott ennyire védekező szerepkörben?
- Jó kérdés volt! Ôt teszteltem. Vincze Ottót az adottságai alkalmassá teszik arra, hogy a pálya bármely részén bevethető legyen, és ezúttal úgy gondoltam, megpróbálom hátrébb játszatni. A védelemből túl keveset lépünk fel a támadásokat segíteni, ő viszont nagyszerűen megoldhatja majd ezt a feladatot is. Örülök annak, hogy kipróbáltam ezt a variációt.
l A kapuban Fülöp Márton ismét remek teljesítményt nyújtott. Elképzelhető, hogy a jövőben ő lesz a válogatott első számú kapusa?
- Fülöp Márton ismét bebizonyította, hogy komolyan lehet vele számolni. A csapat első számú kapusa azonban továbbra is Király Gábor lesz. Örömteli ugyanakkor, hogy van utánpótlás, hogy van játékos, akire lehet és kell is támaszkodni. Egy biztos, nekünk ezen a poszton nincsenek olyan problémáink, mint - mondjuk - a németeknek.