Vezethettünk volna, mielőtt Ronaldo eldöntötte

Nem hatott a meglepetés erejével, hogy a Real Madrid játékosai a bemutatásánál nagyobb tapsot kaptak, mint a magyar csapat tagjai, a zajszintmérő mutatója egyértelműen David Beckham nevének felkonferálásakor lendült ki a legjobban.

A Puskás Ferenc-stadion igénybe vehető lelátói megteltek, így aztán több mint 40 ezer néző szurkolhatott… nos, gálamér- kőzésről lévén szó, leginkább a minél minőségibb futballért.

A pálya szélén elhelyezett reklámtáblákon időnként megjelenő felirat - az egyik sportszergyártó cég ismert szlogenje - elsősorban a magyaroknak üzente: "A lehetetlen nem létezik". Ez valódi bölcsesség - csakúgy, mint az, hogy a "lehetetlen nem tény, csupán vélemény" -, és kötelező olvasmányként ajánlható a mai magyar futballistáknak.

Az első percben majdnem meglepte a magyarokat a Real Madrid, ugyanis Fülöp rosszul jött ki a kapujából, nem érte el a labdát, amelyet Raúl nullafokos szögből, az alapvonal mellől pofozott a kapu felé, de aztán sikerült visszaérni, és a bal kapufánál tisztázni. Amit Lothar Matthäus szövetségi kapitány arckifejezése ekkor metakommunikációs szinten üzent, azt talán jobb, ha nem próbáljuk meg szavakba önteni.

A magyar csapat egyébként ettől függetlenül bátran kezdett, a hatodik percben például Böőr már kitűnő lövőhelyzetbe került volna, amikor Gravesen hátulról sárga lapot érően elkaszálta.

A következő percekben sem lehetett panasz a mieinkre, kezdeményezőleg léptek fel, és Kerekes még lövőhelyzetig is eljutott egy tetszetős Halmosi-Tóth Norbert kombináció után a 16-oson belül, de Pavón jelenléte túlságosan zavarta a Debrecen válogatott csatárát.

Nem is volt ez annyira barátságos mérkőzés, de legalábbis Böőr Zoltánt valamiért mintha nem zárták volna a szívükbe a madridiak. Pontosabban egy madridi, Thomas Gravesen, aki ezúttal - bár nyilván nem szándékosan, csak túl komolyan véve a helyzetet - eltörte a debreceni középpályás orrát. Mindjárt le is kellett cserélni szegényt.


Hamarosan büntetőhöz jutott a Real Madrid, miután Halmosi a 16-os bal felső sarkánál elkésett egy ütemet, és felvágta Michel Salgadót. Böőr orráért azonban revánsot vett a sors a blancókon, Zidane ugyanis nem Fülöp, hanem a stadion déli kapuját vett célba, miután a kapu fölé-mellé emelte a 11-est.

Nemsokára ismételhetett, mert Markus Merk sporttárs egy meglehetősen kaotikus kapu előtt helyzetnél úgy látta, hogy Ronaldo a bal oldali kapufánál azért nem tudta a hálóba pofozni a labdát, mert lerántották. Vagy igen, vagy nem, a lényeg azonban az, hogy Zidane ezúttal inkább laposan próbálkozott, és ez már eredményre vezetett: a labda a jobb alsó sarokban kötött ki, így 1-0-ra vezetett a Real Madrid.

Ahogy múlt az idő, úgy került egyre inkább fölénybe a királyi gárda, a játékosai sokszor úgy hatoltak át a magyar középpályán és a védelmen, mint kés a vajon. Ha el akartak jutni a magyar kapuig, akkor általában sikerült is nekik. Raúl kétszer is gólt szerezhetett volna, míg a helyzetek között eltelt időben idegesítően cicáztak a mieinkkel a sztárok.

Megingásuk persze nekik is volt, 32 eltelt perc után például a nem annyira képzett madridiak kislétszámú csoportjából való Michel Salgado majdnem gólpasszt adott Kerekesnek, de Casillas nem aludt a kapuban, és felszedte a labdát.

Jó hat perccel az első félidő vége előtt csinált egy kis focit a sárga mezes Puskás Ferenc-válogatott is, amikor jobb oldali szöglet után Kerekes - láthatóan tudatosan - tette le a labdát Tóth Norbertnek, aki csak azért nem lőtt gólt, mert pont oda rúgta a labdát, ahol Casillas állt.

Két perc múlva bohócot csinált a magyar védelemből a Real, még szerencse, hogy Zidane ezúttal túl nagyképű volt ahhoz, hogy egyszerűen csak berúgja a labdát a kapuba, így eltotojázta az egészet.

A hübrisz bűne azonban már a görög mitológiában is következ- ményekkel járt, a sors bosszúja pedig magyar gól volt. Michel Salgado rántotta le Tóth Norber- tet - kétségtelenül szabálytalan volt a jobb-bekk -, aki bár még a 16-oson kívül kezdett el orra esni, már a vonalon belül landolt, így aztán Markus Merktől joggal lehetett annyi jóindulatot várni, hogy megadja a meccs harmadik 11-esét.

A büntetőt a 25 perc után lecserélt, utolsó válogatottbeli meccsét játszó Illés Béla helyére beállt Kenesei Krisztián tanárian küldte föl a kapu jobb felső sarkába. Ezzel 1-1-es döntetlennel ért véget az első 45 perc.

>>A 2. félidőhöz lásd a következő fejezetet ---- A folytatásra immár a fél magyar csapat kicserélődött, a Realnál azonban Vanderlei Luxemburgo vezetőedző egyelőre a pályán tartotta a kezdő tizenegyet.

Hamar kiderült, hogy Vincze Ottót érdemes volt beküldeni, a magyar alapvonalnál ugyanis Zidane-szerű rálépős csellel tréfálta meg Michel Salgadót. Vincze Ottót a Barcelonába! (De nem a B-be!) - gondolhatták ekkor sokan, ezen azonban nem volt idő morfondírozni, ugyanis ziccerig jutott a túloldalon a magyar együttes. Kerekes mintaszerűen ugratta ki Bárányost, aki már csak Casillasszal állt szemben, de megcsúszott, és csúnyán mellé tüzelt.

A 60. percben Priskin lőtt rá egy kipattanót kapásból, ám labdája levágódott, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami két perc múlva történt, ugyanis Torghelle Bárányos passzával tökéletes gólhelyzetbe került, kivárt, aztán lágyan fölé emelt.

Nagy akarással küzdött az addigra már gyakorlatilag sort cserélő magyar csapat, rövid időre még be is tudta szorítani a világhírű ellenfelet. Bár Luxemburgo alig pár nappal ezelőtt azt mondta, hogy a Real Madrid védelme középen nem szorul erősítésre, lehet, hogy nem ártana felülvizsgálnia ezt a véleményét.

A mieink bátorsága hamarosan megbosszulta magát, de talán megérte ez a pár perc azt a Ro- naldo-gólt, amelyet a 71. perc- ben lőtt az elképesztő gyorsa- ságát Komlósi mellett kihasználó brazil aranylabdás (1-2).

Elkezdte lecserélni a csapatát Luxemburgo is, lement Zidane, Gravesen, majd Raúl, később pedig Beckham és Michel Salgado is. Aztán Ronaldo következett, meg egy újabb Real Madrid-gól a 85. percben, miután Vincze Ottó lepattant Julio Baptistáról, a brazil beadását pedig Owen emelte át Fülöp fölött a kapu jobb oldalába (1-3).

Volt még egy ziccere Torghelle Sándornak, de a Panathinaikosz légiósa nem tudott feliratkozni a gólszerzők közé, mert végül megint fölé emelt.

Ez maradt a végeredmény (1-3), és bár győzni nem sikerült, a futballra sok panaszunk nem lehetett. Jöhet a szerdai, argentinok elleni mérkőzés, amelynek - noha az is barátságos találkozó lesz - már nagyobb a tétje, és komolyabb fokmérője lesz a magyar labdarúgás jelenlegi felkészültségének.

A Real Madrid küldöttsége egyébként még vasárnap éjjel hazarepült a spanyol fővárosba. A játékosok a következő két napon kipihenhetik az utóbbi hetek fáradalmait, szerdán azonban kezdődik számukra a bajnoki felkészülés utolsó szakasza. ----
Hiába volt este meccs a Real Madrid ellen, tegnap délelőtt és délután is tartott egy-egy edzést Lothar Matthäus. Igaz, a szövetségi kapitány nem mindig ugyanazt a csoportot dolgoztatta meg: amíg 11 órától azoknak volt jelenésük az átmozgató jellegű foglalkozáson, akikre tegnap este a Real Madrid várt, addig a csendes pihenőt követően négytől az ebédre befutó légiósok (Bodnár László, Buzsáky Ákos és Huszti Szabolcs) kocogtak a német szakember felügyelete alatt. A Király Gábort Londonból hazarepítő gép is csak vasárnap landolt Ferihegyen, azonban a Crystal Palace kapusa felmentetést kapott a laza futás alól, mivel Fülöp Márton mögé őt jelölte a kispadra Lothar Matthäus.

Ellenben - az elmúlt időszakban megszokottól eltérően - Illés Béla kezdőként jutott szóhoz, sőt, az öt órai teát követően taktikai értekezleten az is kiderült, hogy a 64-szeres válogatott középpályás nemcsak a csapatkapitánynak járó karszalagot, hanem a 10-es mezt is megkapja az este. A válogatottságtól hivatalosan tegnap búcsúzó futballistára újabb meglepetés várt a kezdés előtt: Bozóky Imre, a szövetség elnöke egy gravírozott emlékplakettet, és egy 64-es számú válogatott dresszt adott át neki.

Amúgy a lefújást követően is készen álltak az ünneplésre a magyarok: Böőr Zoltán a találkozó napján töltötte be a 28-at.

Ajándéknak nem rossz: elhozták neki a királyi klubot… ---- A második játékrészben nyújtott jobb teljesítményt a magyar csapat. Vincze Ottó a középső védő szerepkörében is helytállt, Kenesei Krisztián, Bárányos Zsolt és Priskin Tamás egyaránt bizonyította, hogy támadásban képes átlag feletti teljesítményre. A találkozó legjobbja magyar részről a nagy kedvvel futballozó Kenesei Krisztián volt. A Real két szélső védője, Míchel Salgado és Roberto Carlos gyakorta segítette a támadásokat, David Beckham olykor megcsillantotta a különleges rúgótechnikáját, de a spanyol csapat ászain látszott, hogy még nincsenek olyan friss állapotban, ami a bajnokikon minden bizonnyal jellemző lesz a galaktikusokra. Azonban Zinedine Zidane, Ronaldo, Micheael Owen egy-egy villanással és góllal eldöntötte a találkozót.

Játékvezető értékelése
Markus Merk. A német játékvezető alighanem pontosan tudta, hogy gálamérkőzésen fújja a sípot, ugyanis valószínűsíthető, ha tétre megy az összecsapás, olykor más ítéletet hozott volna.
Asszisztensek: Székely F., Heibl J. (magyarok)