Tegnap este nyilvános edzést tartott Budapesten a mai mérkőzésre készülő Real Madrid. A magyar szurkolók bizony nem bánták meg, hogy belépőt váltottak a 45 perces gyakorlásra, hiszen szebbnél szebb megoldásokat láthattak a királyi gárda klasszisaitól. Persze nincs kétségünk afelől, hogy a 20 órakor kezdődő mérkőzésen még inkább lehet majd ámuldozni.
Raúl Bravo pedig csak futott és futott.A Real Madrid védője közben azért szétnézett a lelátón, és bizony konstatálhatta, bár meglehetősen nagy volt a forgalom tegnap délután a Puskás Ferenc Stadion környékén, ő és társai azért még nagyobbhoz szoktak. Persze, ő azt nem tudhatta, mifelénk kevesen engedhetik meg maguknak, hogy kifizessenek 4490 forintot egy pólóért, ami belépőjegyet jelentett erre a gyakorlásra. Márpedig így számára igen siralmas látványt nyújthatott a csaknem üres stadion - főleg, ha brazil csapattársai meséltek neki arról, milyen őrület kísérte Budapesten az arany-zöldek edzését… Sokaknak ismerős a pesti futballaréna
Raúl Bravo így zavartan pislogott néhányat, de profi lévén nem zavartatta magát: csak futott és futott.
Így elég sok ideje volt szemrevételezni a gyepszőnyeget, értékelni a budapesti futballaréna előnyeit és hátrányait, bár ő már járt Magyarországon a spanyol válogatottal, amikor Puskás Ferenc Stadionra keresztelték át a létesítményt. Az a mérkőzés 1-1-re végződött a két ország válogatottjai között, és Raúl Bravón kívül itt volt még Raúl, Míchel Salgado, Ivan Helguera és Guti is. Persze, a spanyolok mellett David Beckhamnek is ismerősek lehetnek ezek a fűszálak, mert három esztendeje itt bukott jókorát a Manchesterrel a Zalaegerszeg ellen. No, és Roberto Carlos, valamint Júlio Baptista is járt már Magyarországon. Zinedine Zidane ellenben még nem játszott a Puskás-stadionban, így őt igen nagy ovációval fogadta a közönség (egy-egy "Hajrá, Zizou!" kiáltásra kinézett és elmosolyodott), és Raúl Bravo is örömmel nyugtázhatta, hogy őt is felismerik, merthogy sokszor felhangzott a "Bravó, Raúl!" bekiabálás…
Guti még a szőrt is leborotválta a lábáról
A játékos csak nevetett egyet, aztán csak futott tovább.
Így éppen nem láthatta, amikor az öltözőből kisétáló és természetesen a játékba azonnal bevont Roberto Carlos valami jóféle trükk helyett szó szerint lekezelte a labdát, ami még a megye kettőben is rosszallást von maga után. Ám mielőtt a nézők elhúzhatták volna szájukat, a brazil zseni akkora gólt rúgott, hogy egyetlen nagy kikerekedett szemmé vált a stadion. Ennél jobban csak háromszor lepődhettek meg a szurkolók: először akkor, amikor észlelték, hogy a jelek szerint a higiéniára nagyon adó Guti hozzávetőleg 12 perce borotválta le a szőrt teljesen a lábáról; másodízben akkor, amikor a futópályán egy telefonból megszólalt a Barcelona himnusza, és a madridi tévések majdnem a bűnöshöz vágták kamerájukat; s a harmadik alkalommal, amikor Raúl Bravo végre megállt.
Raúl Bravo csak futott, majd a fűben pihent
De aztán ismét csak futott tovább.
Futott majdnem egy órán keresztül, de az edzést már a fűben könyökölve nézte végig, hiszen sérülése miatt a mezőnyjátékba nem akart beszállni. Hogy miért, azt rögvest megértettük, hiszen a játékosok keményen meghajtották magukat és egymást. A válogatott Míchel Salgado például nagy igyekezetében egyszerűen széttépett egy edzőtrikót.
Háromnegyed nyolc körül aztán Raúl Bravo, Wanderley Luxemburgo mester és a szétszakított trikó az öltöző felé indult, véget ért a Real budapesti edzése.
Folytatás ma este: azt gyanítjuk, akkor tényleg nagy lesz a forgalom - és nemcsak az utcán. ---- Sikongató, lelátóról integető szurkolók, a pálya szélén dolgozó fotósok, ám közöttük bizony kevés hazai futballszakember. Ott volt viszont a lelátón Dunai Antal, aki az Újpest színeiben ezüstcipős lett, és talán ennek is köszönhette, hogy a Betisnél is edzősködhetett. Nemcsak idehaza, de Spanyolországban is népszerű a mai napig a nyurga balösszekötő, és noha a Real foglalkozásához túl sok szakmai észrevételt nem lehetett hozzátenni, az utánpótlás-válogatottat az atlantai olimpiára kivezető szakember, Dunai Antal lelkesen beszélt a látottakról.
"Viszonylag közelről ismerem a Madrid sztárjátékosait, köszönhetően spanyolországi kapcsolataimnak, és többször is megfordultam a Bernabéu-stadionban, ám még így is óriási élményt jelentett, hogy újra láthattam ezeket a klasszisokat. A tréningről aligha lehet és kell szakmai értékeléssel szolgálni, ez az egy óra arról szólt, hogy a Real Madrid fáradt futballistái kikapcsolódjanak, regenerálódjanak, lazítsanak és mozogjanak egy jót. Ne felejtsük el, hogy hosszú ázsiai és amerikai túra, valamint ausztriai edzőtáborozás van mögöttük, ennek igencsak fárasztó hétköznapjaival. De mondhatom, nem látszott rajtuk, hogy nyűgösek lennének vagy unnák a labdát, a futást és a futballt. Élvezettel csinálták a bemelegítést, a lazítást, és még élvezetesebbnek tűnt, amikor a labdás gyakorlatok következtek és futballozhattak egy jót. Ez a tréning semmiben sem különbözött egy magyar csapat hasonló időszakban előadott foglalkozásától, ám annyi tanulsággal mégiscsak járt, hogy ezek a világsztárok soha, semmilyen körülmények között nem veszik félvállról ezt a csodálatos sportágat. Legyen szó rövid sprintekről vagy Bajnokok Ligája-döntőről, százszázalékos erővel vetik be magukat, hiszen pontosan tudják, a Real Madridban futballozni megismételhetetlen élmény." ---- A kapus
Iker Casillas két kollégájával, Diogo Lópezzel és Codinával elsőként bandukolt ki a Puskás Ferenc Stadion gyepére - félórával az edzés hivatalos kezdete előtt. Cicázással múlatták az időt, amíg csak lehetett. Hogy Iker Casillas nem csak kézzel bánik remekül a labdával, azt jelzi: a kör közepére ritkán állt be. A kétkapus játék során egyszer alászaladt a labdának, Roberto Carlos bombagóljáról viszont nem tehetett - arról senki nem tehet…
A hátvéd
Ivan Helguera felvezetés gyanánt két öltönyös úriemberrel beszélgetett. A jókedvű cicázásból, valamint a laza futásból, persze, már ő is kivette a részét, így igazán bemelegedve vághatott neki az egymás közti játéknak. Talán új variációval próbálkoznak Madridban: a társak által csak Ivinek szólított játékos hátvéd létére ezúttal a középcsatár posztján tündökölt. Nagyra nőtt a szemünkben, amikor Iker Casillasnál is magasabbra ugrott.
A középpályás
David Beckham az első érintésből, 40 méterről a jobb felsőbe csavarta a labdát - de ez egyáltalán nem volt meglepő. Miként az sem, hogy futás közben, amikor csak lehetett, labdához ért. Később az egymás közti játékban a meccs legjobbjának bizonyult, szinte minden támadásból kivette a részét, sőt nemegyszer labdát szerzett. A Zinedine Zidane-nak adott gólpassza már önmagában gólt ért.
A támadó
Ronaldo a bemelegítés közben próbálta ellesni a honfitárs, Júlio Baptista egyik trükkjét (a labdát a jobb talpával áthúzta a bal rüsztjén, a labda így a levegőbe repült, amit a sarkával a fenekéhez szorított, majd bal sarokkal paszszolt), de micsoda meglepetés ez, nem sikerült neki. A kocogást jól bírta, a kétkapus játékban sem szakadt meg a nagy tempó miatt. Egyszer elpattant tőle a labda, kétszer az üres kapuba gurított. Mindettől függetlenül tény: egy futballisten.