Most nála van az aranykulcs

- Vágjunk a közepibe: Lothar Matthäus a barátja, vagy "csak" az üzleti érdek kapcsolja össze a kapitánnyal?
- Hm… Olyan még nem volt, hogy Lothar a feleségével nálunk vacsorázott volna, vagy mi náluk, de persze, étteremben voltunk már együtt - vakarja meg elgondolkodva az állát Pellady Péter. - Mindennap beszélünk egymással. Túlzsúfoltak a napjaink, azaz Lothar Matthäusnak is megvan a maga útja, nekem is, így ami minket a legjobban összeköt, az a magyar futball. Persze, ettől még többek vagyunk, mint jó ismerősök, avagy munkatársak, és… Igen, igen, ez valahol barátság is közöttünk.
- De gyanítható, önnek, a menedzsernek a név, azaz Lothar Matthäus kell.
- Nyers megközelítés, de tagadhatatlan, hogy Lothar egy aranykulcs nekem. Ha azt mondom neki, hogy ez és ez az ötletem van, akkor a siker előfeltétele az, hogy ő is az ügy mellé áll…

- Kihez kötődik inkább: a magyar futballhoz vagy a világsztárhoz?
- Nagyon egyszerű: a magyar futballhoz, mert itt lehet célokat kitűzni, azokat elérni, és ezt Lothar Matthäusszal közösen teszem.
- Diplomatikus…
- Nem diplomatikus, hanem őszinte vagyok. Itt mi közösen építünk egy házat, mi több, a magyar futball várát, ami akkor sem dőlhet össze, ha Lothar Matthäust - mert hát ilyen az edző élete - másfelé veti az élet.
- Egy bástya óhatatlanul leomlik, ha a sztárkapitány elmegy, azaz az ön szerepe is befejeződik, mert az "aranykulcs" nélkül aligha nyitnának ajtót Budapestre a brazilok, az argentinok.
- Így gondolja? Erre azt felelem, hogy a sztárcsapatok a pénzt vagy így, vagy úgy, de szeretik. De ahhoz, hogy valami elkezdődjön - azaz, hogy idehívjuk a brazilokat, az argentinokat -, ötlet kell, bátorság, és még egyszer mondom: pénz. Csupán a szándék nem elég.

- Az ellenségei vagy az irigyei Pellady-maffiát emlegetnek, látva, hogy sztárcsapatokat hív és hoz ide, és ön talán nem is tudja, de a háta mögött mondogatják: hasznot húz a magyar futballból, lenyúlja a pénzt. Mondták ezt már a szemébe is?
- Nem, soha. De ettől még mondhatják a hátam mögött, mert ez valahol az üzlet velejárója. Gondolja bárki is, hogy én nem pénzért, haszonért dolgozom?… Szidnak, irigyelnek - ezzel együtt kell élnem. A privátszférámat mindez nem érinti, jól működő családi életem van, így hát a szidalmak sem hatnak rám különösebben. Különben is erre mondom azt: nem a sikert, hanem a butaságot kell szégyellni.
- Ön miben méri a sikert?
- A magyar futball kapcsán?
- Csakis!
- Ha a magyar futballról van szó, akkor abban, hogy - mint a Magyar Labdarúgó-szövetség és így a válogatott menedzsmentjének vezetője - maximálisan megteremtem annak a feltételeit, hogy a játékosok csak a futballal, a minél eredményesebb futballal törődjenek. Hogy azt érezzék, ők mindent megkapnak, és semmi mással nem kell foglalkozniuk, csak azzal, hogy sikeresek legyenek. Ahol egy akarat, ott egy út van - szoktam mondogatni. Szóval, én a győzelmekben mérem a sikereimet a futballban, és rendületlenül hiszek abban, hogy a válogatottunk ott lesz a kétezer-hatos világbajnokságon.

- Ezt már sokszor hallottuk… Ön üzletember, akkor van elemében, ha minőségi portékát ad és vesz. Kíváncsi lennék arra, vajon a futballisták értékelik-e azt, hogy a sztárokat felvonultató brazil, a német, a francia, avagy az argentin válogatott ellen játszhatnak, nem pedig a mieinknél gyengébb játékerőt képviselő válogatottak ellen. Sarkítva a lényeget: odaállt-e már ön elé egy magyar játékos, hogy baromi jó volt focizni egyet Ronaldinho ellen?
- Háát… Így szó szerint sohasem.
- És? Nem hiányzik néha a dicséret?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem az izgat, hogy mi a vélemény rólam, hanem jobban érdekel, hogy mi a vélemény arról a csapatról, amelyben én is dolgozom.
- Túl szerény.
- Cseppet sem. Hogy jobban értsen: nekem a munkám során rizikó kell. Kihívás, hogy ezt vagy azt a feladatot meg tudom oldani. Idehívni a brazilokat, az argentinokat - ez a magam stressze, és a sikert a végén is én magam értékelem. Lehet, ezt sem hiszi, de én most azt csinálom, amire mindig is vágytam, ezt a munkát élvezem, és még annak is tudok örülni, hogy többnyire a háttérben tudok maradni, hogy nem nekem köszöngetik meg azt, hogy itt látták játszani Ronaldinhót vagy majd augusztus tizenhetedikén Hernan Crespót.

- Szóval, élvezi… Tudja, volt olyan MLSZ-elnöke a magyar futballnak, akinek azért volt lényeges a titulus, hogy azt rányomtathassa a névjegykártyájára, és így még több ajtó kinyíljon előtte, de az omladozó magyar futball volt a legkevésbé fontos a számára. No, hát: megnézhetném a névjegykártyáját?
- Tessék csak - Pellady Péter feláll, keresi a kártyát és közben mondja tovább… - A cégem nevét látják majd rajta, és németül azt is, hogy az MLSZ exkluzív együttműködő partnere a Derball. Tessék.
- És mi a pontos titulusa? Az ezen a kártyán nincs rajta…
- A cégem, a Derball ügyvezetője vagyok, a válogatottnál pedig ezen beosztásomban a menedzsment vezetője. Nem kell ide külön titulus. A tanácsaimmal, a javaslataimmal, a kapcsolataimmal próbálok segíteni. Azokat pedig vagy elfogadják, vagy nem. Független emberként még azt is megmondom, hogy a magyar futballban hol szorít a cipő, mit kellene - szerintem - másként, mondjuk jobban csinálni.

- Nem bántani akarjuk, de ezt miért nem azok mondják, akik a futballunkat vezetik, akiket arra választottak, hogy jobban csinálják…
- …és higgyék el, jól csinálják.
- Mit?
- Nem vagyok olyan régen a magyar futballban, hogy végletes ítéletet mondhassak, azt azonban az elmúlt két év során is tapasztalhattam, hogy milyen zűrzavar, széthúzás jellemezte a sportágat. Az MLSZ elnöke, Bozóky Imre sok mindent konszolidált, sikerült beindítania egy jó utánpótlásprogramot, odafigyelnek a válogatottra, pályázik az ország a horvátokkal közös kétezer-tizenkettes Európa-bajnokság megrendezésére, és sikerült diplomatikusan megoldani a szerintem roppant kényes ligaügyeket, mi több, a jelenlegi ligavezetőséggel lehetőség lesz a megfelelő együttműködésre.
- Ennél azért izgalmasabb választ vártam. Nem érzi úgy, hogy nagyon sok focivezér - tisztelet a kivételnek - Lothar Matthäus hírnevének árnyékába és a céljaiért törtető Pellady Péter háta mögé bújik?
- Nem érdekel… Azért azt figyelembe kell venniük, hogy a magyar futball vezetői - szemben a németekkel, avagy a franciákkal - ma még nem tudnak felvonultatni olyan karizmatikus, világszerte ismert embereket, mint Franz Beckenbauer, avagy Michel Platini. Az MLSZ vezetőségének leghíresebb tagja - és jó, hogy ez így van - a világ korábbi legjobb bírája, Puhl Sándor. Éppen ezért tartom nagy dolognak, hogy kevésbé hírneves vezetőként is van a magyaroknak respektjük az UEFA-nál és a FIFA-nál.

- Erre mondjuk azt mi, újságírók: a magyar futballban sokan nem csinálnak semmit. Ezért is tud boldogulni ön, hiszen akar valamit: pénzt keresni, üzletet csinálni.
- Szerintem az újságírók - tisztelet a kivételnek - még manapság is túl ellenségesen közelítenek a fociügyekhez, viszont tagadhatatlan, hogy a sportban még mindig nem érvényesül az elv: a pénzért meg kell dolgozni, azaz sokan ma is arra várnak, hogy majd "fentről" segítenek. Ez az, ami nem megy. Viszont azt is látom, tapasztalom, hogy ezt a fajta szemléletet nagyon nehéz megváltoztatni.
- Na, jó, hagyjuk a futballdiplomáciát! Ön a fociválogatott sikerére tett fogadalmat, és - mint ebben a beszélgetésben is kiderült - eltökélten reménykedik a világbajnoki kijutásban. Komolyan hiszi, hogy ez a válogatott megfelelhet ennek a várakozásnak?
- Hiszem, minden kritika ellenére is hiszem. Ez a válogatott karakteres csapat, a lelküket és a szívüket odatévő játékosokból áll.
- Na, jó, ez megint csak bla-bla. Most legyen őszinte: milyen ez a csapat?
- Én őszinte voltam, és így érzem, ahogy mondtam: ez egy karakteres, szív-lélek csapat. Igaz, azért van hiányérzetem is - és hangsúlyozom, mint a csapat hétköznapjait közelről ismerő kívülálló mondom ezt a kritikámat -, mégpedig az, hogy a futballisták az utolsó edzésen úgy küzdenek, mintha a világbajnoki döntő előtt állnánk, azután a kezdő sípszó után már azt látom, mintha a meccsnapra már az is elég lenne, hogy bekerültek a kezdőcsapatba. Jó lenne azt érzékelni, hogy a futballistáink is hinnének abban, amiről Lothar oly sokat beszél, azaz a tehetségesebb magyar futballisták előtt a sors kegyelméből fantasztikus lehetőségek vannak. Tudom, unják, de Lothar Matthäus hitét maximálisan átérző emberként mondom hittel telve újra és újra: még kijuthatunk a világbajnokságra.

- Végezetül csak egyetlen mondatot mondjon még: ön szerint mi a magyar futball legnagyobb hibája?
- Egy életérzés, amit néhány kérdéssel fentebb feszegetett: ne csináljunk semmit, mert akkor nem hibázunk. ---- T ---- &