Tököli Attila bemutatta, hogy tud még gólt lőni

Éveken keresztül sztárfutballistának számított idehaza, Németországban azonban még mindig nem tudják, hogy milyen labdarúgó valójában Tököli Attila. A 22-szeres válogatott támadó tavaly nyáron szerződött a Ferencvárostól a Bundesliga élvonalától éppen búcsúzó 1. FC Kölnhöz, arra azonban alighanem rémálmaiban sem gondolt, hogy ennyire viszontagságos bajnoki év vár majd rá. Azzal a játékos is tisztában volt, hogy a lábfejsérülése miatt eleve hátrányból indul a csapattársaival szemben, de arra ő sem számíthatott, hogy egy vírusfertőzés miatt nemcsak a további pályafutása, hanem az élete is veszélybe kerül. Bármennyire hihetetlen, az egykori dunaújvárosi és Üllői úti közönségkedvenc a legutóbbi bajnokságban összesen csak háromszor lépett pályára - mindannyiszor csereként. E ténynél viszont fontosabb, hogy Tököli Attila immár ismét egészséges, és bizakodással várja a következő évadot.- A tavaszi idény hajrájában már rendre ott ült a kölniek kispadján, így gyaníthatóan végérvényesen túl van a betegségén…- Valamikor április tájékán gyógyultnak nyilvánítottak az orvosok, így kijelenthetem, túl vagyok a betegségen - mondta Tököli Attila. - Az elmúlt hetekben sikerült fizikálisan utolérnem magam, talán ennek is köszönhető, hogy jól bírom az egyébként igencsak brutális terhelést. Nincs olyan futballista a keretünkben, aki izomfáradtság miatt ne hagyott volna ki egy-két napot a felkészülésből, így egy edzőmérkőzést és két tréninget nekem is mulasztanom kellett. Azonban ez nem tragédia, mint mondottam, valamennyi játékostársam legalább egyszer már pihent.- Ez mindenképpen jó hír önnel kapcsolatban, miként az is, hogy a jelek szerint nem felejtett el gólt lőni.- Három felkészülési találkozón léptem pályára, és a társaimhoz hasonlóan mindig csak egy félidőt játszottam. Azt nem állítom, hogy már most bombaformában vagyok, de való igaz, mindegyik meccsen sikerült a hálóba találnom. Nagyon mélyről kellett visszajönnöm, hiszen majdnem egy esztendőn keresztül csak percek jutottak nekem a tétmeccseken. Megnyugtató érzés, hogy nem felejtettem el gólt rúgni, hiszen amióta Kölnben vagyok, minden olyan mérkőzésen szereztem találatot, amikor legalább negyvenöt percet a pályán tölthettem.- Azzal azért nyilván tisztában van, hogy a Köln kezdő tizenegyébe nem lesz egyszerű feladat beverekednie magát. Annak ellenére sem, hogy a Stuttgarttól szerződtetett Szabics Imre lágyéksérülés miatt hosszú időre kidőlt a sorból.- A VfL Bochumtól átigazolt Peter Madsen kétmillió eurójába került a klubnak, a dán támadó a legutóbbi évadban igencsak gólerősen futballozott. A csapat gólfelelőse, Lukas Podolski az egyik legnagyobb német csillag mostanság, igaz, ő nem teljesen az én posztomon játszik. Vetélytársakban tehát nincs hiány, és a versengésben az dönt majd, ki nyújt jobb teljesítményt, ki futballozik eredményesebben. Ami Imrét illeti, ő roppant balszerencsés, de remélem, hamarosan csatlakozhat a kerethez.- Az nem fordult meg a fejében, hogy a rendszeres játéklehetőség reményében esetleg klubot kellene váltania?- Ha érzem az edzőm, Uwe Rapolder bizalmát, akkor maradok Kölnben. Annak viszont nem látnám értelmét, hogy ennyi kihagyás után, immár egészségesen és a felkészülési mérkőzéseken rendre eredményesen futballozva csak várjak az adódó lehetőségre. Kezdek formába lendülni, rúgom a gólokat, az edzőtábor végére kiderülhet, mire számíthatok. Elsősorban a Kölnben gondolkodom, de ha máshol jobb lehetőségeim lesznek, akkor elfogadom valamelyik ajánlatot. Szerencsére az utóbbi hetekben több klub megkeresett, s ez bizakodással tölt el. Még egy olyan peches évadom nem lehet, mint a tavalyi volt, optimista vagyok a jövőt illetően.- Meglepne, ha azt mondaná, hogy magyar klubok nem keresték…- Több csapattól is érdeklődtek utánam, ezt udvariasan megköszöntem, és azt feleltem, egyelőre nem szeretnék hazatérni.- Erősítse meg azt a híresztelést, miszerint a bajnok Debrecen elöljárói voltak a legkitartóbb kérői.- Tény, hogy a debreceni vezetők az elmúlt években többször beszélgettek velem, de mostanában a szerződtetésem nem került szóba. Az viszont jólesett, hogy a DVSC irányítói a betegségem idején többször hívtak telefonon, és minden segítséget felajánlottak. Nem tagadom, van olyan csapat, ahonnan inkább reméltem az efféle gesztust…- Mi a véleménye a volt klubjánál, a Ferencvárosnál mostanság kialakult helyzetről? Szokott egyáltalán beszélgetni a korábbi csapattársaival?- Többekkel kapcsolatban vagyok a srácok közül, így természetesen értesülök minden hírről. Ami a klubnál történt, az őszintén szólva egyáltalán nem lep meg. Sőt azt is mondhatom, az lett volna meglepő, ha az események nem így alakulnak…