Hinni kell abban, hogy győzhet a csapat!

Örülök, hogy a Real Madrid és az Argentína elleni mérkőzés ennyire megmozgatja az országot, mivel ez is csak azt bizonyítja: a magyar szurkolók igenis szeretik a jó focit.

Bízom abban, hamarosan eljutunk odáig, hogy a drukkerek nem a "sztárvendég", hanem a magyar válogatott miatt állnak majd sorban a jegyekért; hiszem, hogy ez még az én kapitányságom idején bekövetkezik - lássuk csak…

Erősödni kell, nem a statisztikát javítani

Amikor a németországi Konföderációs Kupán jártam, egyesek már akkor is arról kérdeztek: mit remélek a torna második helyén végző argentinok elleni találkozótól? Mi mást felelhettem volna, mint azt: ha hiszünk magunkban, akkor győzelmet! S ezt nem csupán a kötelező optimizmus mondatta velem, hiszen én akkor is bízom a csapatban, amikor mások már lemondóan legyintenek rá.

Jó, jó, tudom, Argentína a világ egyik legerősebb válogatottjával büszkél- kedhet, de amióta én vagyok a magyar nemzeti tizenegy kapitánya, nemegyszer bizonyítottuk, hogy a legjobbak ellen is versenyképesek lehetünk. Ráadásul az ilyen meccsek kiváló alkalmat jelentenek arra, hogy lemérjük, mennyit fejlődtünk az elmúlt időszakban. Hadd tegyem hozzá, meg kell becsülnünk, hogy Hernán Crespo és társai Budapestre jönnek, mert valljuk be, a magyar futball mostanság nem annyira vonzó, mint korábban volt. Ez a meccs is úgy jöhetett létre, hogy Peter Pellady menedzserrel kihasználtuk a nemzetközi kapcsolatunkat, ám rögvest hozzáteszem, nem magunknak, hanem a szurkolóknak hozzuk ide a legjobbakat. Különben is, gondoljanak bele, egy ilyen találkozó megvívásával én csak kockázatot vállalok: mennyivel egyszerűbb dolgom lenne, ha azt kérném a szövetség vezetőitől, hogy - mondjuk - a luxemburgiak ellen kössenek le meccseket. Azokat bizonyára megnyernénk, így javulna a statisztikánk - csakhogy ezzel magunkat csapnánk be. Játsszunk csak a klasszisokkal, tanuljunk tőlük, aztán ha minden jól megy, jövőre újfent lemérhetjük, menynyit fejlődtünk. Mondjuk, az olaszok vagy az angolok ellen…

Huszti Szabolcs maradjon szerény!

Örömmel értesültem róla, hogy Huszti Szabolcs pályára léphetett Luis Figo gáláján. Igaz, aligha kapott volna meghívást, ha a menedzsere nem jár el az érdekében, de a lényeg, hogy sztárok oldalán futballozhatott. Ha nyitott szemmel járt Portugáliában, láthatta, mennyiben más az a világ, mennyire más az a futball, amelyet a sportág művészei művelnek. Ha Szabolcs okosan kezeli a helyzetet, akkor az előnyére válhat, hogy tagja lehetett az All Stars-csapatnak. Ezúton is üzenem neki, maradjon olyan szerény, mint volt eddig, mert az, hogy szóhoz jutott ezen a jótékonysági rendezvényen, még nem jelenti azt, hogy a klasszisokkal egy szinten lehet említeni. Nem szabad, hogy azt gondolja magáról, na tessék, már olyan jó labdarúgó vagyok, hogy efféle gálákon szerepelhetek. Megjegyzem, a képességeit ismerve néhány év elteltével eljuthat erre a szinte, ám ehhez dolgoznia kell - még többet, mint eddig. Amúgy is sűrű hetek, hónapok elé nézünk. Én alig várom a magyar bajnokság rajtját, ugyanakkor bízom abban, hogy a játékosok nálam is jobban várják. Az utóbbi időben igyekeztem hatni a válogatottban is érdekelt futballistákra: közöltem velük, tőlük nemcsak a meccseken, hanem az edzéseken is többet várok.

A magyar átlag kevés a válogatottsághoz

Mert a legjobbak attól lesznek a nemzeti együttes tagjai, hogy mindig pluszt tesznek hozzá a teljesítményükhöz. Mindig, értik, mindig többet kell nyújtaniuk, mert kizárólag így van esélyük az előrelépésre. Azt különben is észreveszem, ha valaki ellazsálja a foglalkozásokat. A válogatottban csakis azok juthatnak szóhoz, akik megfelelő erőnléti állapotban vannak, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a "magyar átlag" már nem lesz elegendő a címeres mezhez. Aki viszont képes arra, hogy a már említett pluszt hozzátegye a saját, valamint a csapat játékához, azt szeretettel várom.